BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hogy stílszerű legyek: blöff, blöff és blöff. A Magyar Nemzeti Bank elnökének beszámolója és egyébként az ebből az alkalomból előadott expozéja a parlamentben körülbelül ezzel a három szóval jellemezhető.
Kezdjük talán a legsúlyosabb blöffel, azzal, hogy itt a plenáris ülésen szembesített bennünket Matolcsy György egy egészen elképesztő összeesküvéselmélettel, amiben nem kevesebbet állított, mint hogy egy külföldi, egyébként velünk szövetséges nagyhatalom Magyarország négy városában és egyébként úgy általában a pénzügyi rendszer stabilitásának megkérdőjelezésével meg akarta buktatni a magyar kormányt. Azóta több parlamenti bizottság is kénytelen volt foglalkozni az üggyel. Van, ahol ezt nem engedték meg a kormánypárti képviselők, de ahol hivatalból le kellett folytatni ezt a vitát, ott egész egyszerűen kiderült, hogy erről szó nincs. Azzal kell szembesülnünk, hogy fel kell tennünk a kérdést: a Magyar Nemzeti Bank elnöke vajon paranoiás-e, és ha igen, akkor ez a betegsége lehetővé teszi-e egyáltalán, hogy hivatali tisztségét betöltse?
Ha a Magyar Nemzeti Bank beszámolójára koncentrálunk, akkor elképesztő állításokat tapasztalunk. Ezek közül talán a legsúlyosabb, hogy miközben pénzügyi stabilitásról beszél, aközben a Magyar Nemzeti Banknak az a filozófiája, egyébként a kormánnyal összhangban, hogy úgymond nincs árfolyamcélja, magyarán a forintot a sorsára hagyja. Ez a mai napig egy gyenge forintot eredményez, amiből bár az exportáló multinacionális cégek jól profitálnak, egyébként az ország többsége számára kedvezőtlen hatásokat biztosít.
(19.10)
Az pedig egészen elképesztő, hogy büszke olyan üzleti sikerekre önelégült, öntelt módon, aminek egyébként egyetlenegy forrása volt, az, hogy a piaci árfolyamon történő forintosítást követően a devizahitelesek kisemmizésével a Magyar Nemzeti Bank százmilliárdos nyereségre tett szert. Őszintén szólva, ezt inkább röstellni kellene, nem pedig büszkének lenni rá, mert ez a nyereség nem a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásából fakad, nem a költségtakarékos intézkedésekből fakad, ami a bank saját teljesítménye, hanem olyan, a magyar népre kényszerített törvényekből fakad, aminek egyértelműen a Magyar Nemzeti Bank haszonélvezője volt.
Ha megnézik az utána történt eseményeket, ahogy egyébként Demeter Márta képviselő asszony erre már utalt is, egészen elképesztő, hogy hogyan próbálták meg eltitkolni, hogy hogyan herdálják el ezt a nyereséget alapítványokon keresztül egészen elképesztő célokra, mint például a jegybankelnök gazdaságpolitikai nézeteinek népszerűsítésére, műkincsvásárlásra, kastélyvásárlásra, felsorolni is nehéz, hogy mi mindenre herdáltak el több száz milliárd forintot.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egészen egyszerűen ez a beszámoló így, ebben a formában elképesztő ferdítése az igazságnak, súlyos hiányosságai vannak, hogy nem beszél őszintén azokról a problémákról, amelyek a Magyar Nemzeti Bank háza táján keletkeztek. Tisztelt Ház! Ezt a beszámolót egész egyszerűen lehetetlenség elfogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
