VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő költségvetést nyugodtan nevezhetjük a fenntarthatatlan gazdasági és társadalmi folyamatok költségvetésének. Ki is fogom fejteni, hogy miért mondom ezt. Először is, a magyar társadalom és gazdaság kihívásaira vagy nem tartalmaz az előttünk fekvő törvényjavaslat valódi válaszokat, vagy azok nem kielégítő jellegűek, és adott esetben csak tüneti kezelést nyújtanak a fontos és strukturális problémáinkra.
Melyek is azok a területek, ahol a költségvetés elvérzett, és nem kielégítőek vagy egyszerűen nem létezőek a válaszai? Ilyenek például a magyar demográfia kérdései. Köztudott tény, hogy rendkívül kevés gyerek születik Magyarországon. Köztudott tény az is, hogy 500-600 ezer magyar ember külföldön dolgozik. Megjegyzem, nem kis részben ezek az emberek, sőt túlnyomó részben az elmúlt 8 év kormányzásának következtében vándoroltak ki Magyarországról és keresik máshol a boldogulásukat; ezekre a kérdésekre ez a törvényjavaslat semmilyen választ nem nyújt. Nem nyújt választ továbbá arra sem, hogy milyen komoly együttélési problémái vannak a magyar és cigány közösségeknek. A cigányság körében jelentős az aluliskolázottság, jelentős a munkanélküliség aránya még ma is, a gazdaság értékteremtő folyamataiban a cigány közösségek sajnos nem úgy vesznek részt, mint ahogy egyébként lehetne. Ezekre sem ad választ ez a költségvetés. Nem változtat azon sem, hogy Magyarország függő gazdasági helyzetben van, függ az európai uniós forrásoktól, függ a külföldi befektetésektől, függ a külföldön dolgozó magyarok hazautalásaitól. A saját szabadságharcunkat tehát ez a költségvetés nem vívja meg, hölgyeim és uraim, és nem gondoskodik természetesen arról sem, hogy saját tulajdonú gazdaságunk, saját tulajdonú iparunk legyen.
Fontos ugyanakkor még arról is szót ejteni, és erre részletesen szeretnék kitérni, hogy a költségvetés talán legfontosabb gazdasági vonatkozású szerepeinek egyike az, hogy anticiklikus gazdasági hatást gyakoroljon. Kérdés az, hogy ez vajon megvalósul-e. Az államnak a költségvetésen keresztül, a jegybanknak a monetáris politikáján keresztül lehetősége van a keresletet növelni vagy csökkenteni, lehetősége van a gazdaságot különböző módon stimulálni, ez azonban nem valósult meg.
Magyarország, ahogy egyébként független elemzők egész sora az elmúlt időszakban rámutatott, a lejtőn lefelé nyomja a gázt, miközben egész Európában konjunktúra van, jól áll és dübörög az európai gazdaság, a magyar kormány nem tartalékol, nem folytat anticiklikus gazdaságpolitikát, egyenesen prociklikus gazdaságpolitikai gyakorlatot láthatunk jelenleg. Mit is látunk most? Tegnap például tárgyaltunk a szociális hozzájárulási adóról, amit járulékról, tehát jogviszonyt keletkeztető befizetésről az önök kormánya alakított át az elmúlt években 2012-től kezdődően adóvá.
Ebből a szociális hozzájárulási adóból korábban még a befizetések 100 százalékát nyugdíjcélokra fordította a kormány. A költségvetési törvényekben rendelkeztek évről évre arról, hogy ezt az összeget különböző módon, a nyugdíjcélú kiadásokra történő fordítását megnyirbálják, máshova csatornázzák át. Semmilyen tartalékképzés például ennél az óriási befizetési összeget jelentő pénzmennyiségnél gyakorlatilag nincs.
Az állam nem tartalékol, holott az anticiklikus gazdaságpolitikának pont az lenne a lényege, hogy amikor jól megy a gazdaság, amikor nemcsak Magyarországon, hanem Magyarországon azért van konjunktúra, mert Európában, a célpiacain is Magyarországnak konjunktúra van, akkor nem tartalékol a magyar állam semmit, elkölti a pénzt, önti a piacra a pénzt, és gyakorlatilag nem készültünk fel a nehezebb időkre, nem készültünk fel arra, hogy a nehezebb időkben Magyarország gazdaságát állami forrásokból élénkíteni lehessen, és a válság, az önök által is emlegetett válság beköszöntekor enyhíteni lehessen a válság következményeit, és ki lehessen simítani azokat a hullámvölgyeket, amelyeket egy válságos időszakban az állam kénytelen az egész gazdasággal együtt elszenvedni.
Idetartozik még - bár nem a költségvetés tárgyát képezi ez a rész - az is, hogy az extrém laza jegybanki politika, amit egyébként nemcsak Magyarországon folytatnak a jegybankok, hanem egész Európában, lehetővé tette azt, hogy olcsó pénz kerüljön a piacra, az eurózóna helikopterpénzt öntött 2500 milliárd euró értékben a piacra. Nem kis részben egyébként az egész európai gazdaság jelenlegi jó állapota és felívelő szakasza ennek köszönhető. Nagyon szomorúan látom azt, hogy ebből a 2500 milliárd forintnyi expanzióból a magyar kormány felelőtlensége nem volt képes tartósan, hosszú távon profitálni. Önök gyakorlatilag az elmúlt években folyamatosan elköltötték ezt a pénzt.
Ugyanúgy, ahogy a szociális hozzájárulási adónál sem képeztek tartalékot a befizetésekből, ugyanúgy máshol sem tették ezt meg, felélték ezt az összeget. Csak hogy érzékelni lehessen, tisztelt képviselőtársaim, hogy mekkora összegről beszélünk, amikor az EKB elkezdte az élénkítő programját, nagyjából a magyar költségvetés negyvenszeresét öntötte az európai piacokra annak érdekében, hogy ezek a piacok élénküljenek, a gazdaság a 2008-tól kezdődően bekövetkező gazdasági válság után magára találhasson, a kormány azonban nem tett semmit.
Kérdés az, hogy az önök kormányának van-e arra válasza, mit fog Magyarország tenni, ha például az amerikai piac megborul, úgy megborul, mint ahogy, mondjuk, 2008 őszén láttuk. Ugyanaz lesz, mint ezelőtt? Ugyanis Szűcs Lajos képviselő úr arról beszélt, hogy nem is volt Magyarországon gazdasági válság akkor, amikor 9 százalékos volt a költségvetési hiány. Dehogynem, hölgyeim és uraim! Az egész világon keresztülsöpört!
Hát legalább ne tagadjuk már le! Az egész világot maga alá gyűrte. Kérdés az, hogy most önök tesznek-e annak érdekében valamit, hogy ha nem Magyarországon, hanem külföldön elkezdődik, akár az USA-ban, akár például a kínai gazdaság, amelyről egyre több rossz hírt lehet olvasni, bedől, vagy adott esetben a növekedése jelentős módon lecsökken, akkor ezt hogyan kompenzálja Magyarország Kormánya. Én attól tartok, hogy ebben az esetben ennek érdekében, hogy ezeket a jeleket csökkenteni lehessen, nem történik semmi.
Mivel lehet számolni? Egy ilyen esetben az adóbevételek azonnal visszaesnek, a költségvetési hiány pillanatok alatt a többszörösére száll el, 6-7-8 vagy akár több százalékra is, az Európai Unió pedig, ahogy korábban láthattuk, saját gyakorlatából és felfogásából adódóan az összes tagállam kormányát kötelezi arra, hogy restrikciós gazdaságpolitikai intézkedéseket folytasson, kamatemelésekkel kell majd védeni az adott nemzeti devizát a különböző külső támadásokkal szemben. Egyszóval az a gazdasági válság, amit az önök vezető politikusai, élükön Orbán Viktorral, oly sokszor emlegetnek, teljesen felkészületlenül fogja érni Magyarországot.Láthattuk, tudhatjuk, hogy a gazdasági válság törvényszerűen bekövetkezik, ciklikusan vissza-visszatérnek a visszaeső időszakok. Magyarországot sem fogja ez elkerülni, a magyar kormány azonban az égvilágon ennek mérséklésére nem tett semmit. Nem tett semmit a Magyar Nemzeti Bank az Európai Központi Bankon belül annak érdekében, hogy megértesse a magyar kormány álláspontját, és igyekezzen egy eurózónán kívüli állam részére mentőövet nyújtani, nem tett semmit például a pénzügyminiszterek tanácsában, az Ecofinon Varga Mihály pénzügyminiszter úr sem annak érdekében, hogy Magyarország érdekét képviselje, és megpróbálja ezeket a gazdasági problémákat legalábbis mérsékelni.
(10.20)
Fontos látni azt, hogy a kormány ebben a törvényjavaslatban nemcsak az anticiklikus gazdaságpolitika megteremtéséről nem gondoskodott, de nem gondoskodott arról sem, hogy Magyarország függő gazdasági státuszát felszámolja. Mitől is függünk jelenleg? Mi ez a nagyon erős kitettség, amit a külföld felé a magyar gazdaság mutat?
Először is le kell szögeznünk azt, hogy a gazdasági szabadságharcot, hölgyeim és uraim, nem a Soros-plakátokon kell megvívni úgynevezett Brüsszellel - megjegyzem: Brüsszel egy város egyébként -, nem ilyen módon kell a szabadságharcot megvívni, hanem úgy kell tenni, hogy Magyarország gazdasága megerősödhessen és a külső hatásokkal szemben ellenállóvá válhasson. Magyarország gazdasága jelenleg brutális módon függ az uniós támogatásoktól, ha ezek a kohéziós pénzek nem érnék el máról holnapra Magyarországot, akkor a magyar gazdaság nagyon hamar recesszióba süllyedne; nemhogy nem tudna növekedni, de egyenesen visszaesne a gazdaság teljesítménye.
Fontos látni azt, hogy az uniós támogatásokon túlmenően a külföldi befektetések, amiről itt többen is előttem már szóltak, szintén erős külföldi kitettséget jelentenek a magyar gazdaság számára, hiszen nem magyar cégekről van szó, hanem külföldiekről. És ahogy egyébként tanulmányok hosszú sora bizonyítja, egy német vagy amerikai cég teljesen más magatartást tanúsít az anyavállalattól távoli leányvállalatainak országaiban akkor, hogyha nehéz gazdasági válság, nehéz időszak jön el, mint adott esetben az anyaországban. Sokkal hamarabb bekövetkeznek a leépítések, a termelés visszafogása, egy, az anyavállalattól távoli országban, egy perifériaországban - mint amilyen Magyarország -, mint egyébként az anyaországban.
Fontos látni azt, hogy a magyar gazdaság függetlenségét nem kis részben azzal lehetett volna megteremteni, és erről sem gondoskodik az előttünk fekvő törvényjavaslat, hogy Magyarországon ne csak munkajövedelmet realizáljunk, hanem tőkejövedelmet is. Munkajövedelem az, amikor egy magyar ember elmegy valahová, jellemzően külföldi cégek alkalmazásába vagy éppen egy magyar cég alkalmazásába dolgozni, ilyen módon munkajövedelmet realizál az adott ember, de tőkejövedelmet azonban a magyar gazdaságon belül vajmi keveset tudunk realizálni.
Tőkejövedelem alatt természetesen nem azt értem, hogy egyes kormányközeli nagyvállalkozók elsősorban az állam által uralt közbeszerzési piacról nagyban mazsoláznak, és extra haszonkulcsokat érnek el, hanem azt értem alatta, hogy független, színtisztán piaci alapon működő cégek sorára lenne ahhoz szükség, hogy a magyar gazdaság valóban jól prosperáljon. És itt meg kell állnunk, és fékeznünk kell egy pillanatra.
Akkor, amikor a kormány arról beszél, hogy a 175 ezer embert foglalkoztató járműipar egy stratégiai ágazat, akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy akár az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat, akár más szakpolitikai javaslatok miért nem tartalmaznak erre az ágazatra nézve olyan integrátori programot, amely a magyar cégek magasabb hozzáadott értékű termeléssel történő becsatornázására irányulnak.
Egyszerűen azért, mert a kormánynak nincs a figyelmének a fókuszában ez a kérdés, nem ügyel arra, hogy magyar tulajdonú gazdaságunk is legyen, márpedig az egyik fontos tanulsága a világnak az, hogy azok az államok igazán sikeresek, és ott dübörög valóban a jólét, ahol munka- és tőkejövedelem egyaránt számottevő mértékben termelődik. Magyarországra ez sajnos, mint ahogy önök is tudják, nem igaz.
Fontos látni azt, hogy multiplikátorhatással járó beruházások, illetve a multiplikátorhatás generálásának igénye is hiányzik folyamatosan a kormányból, az előttünk fekvő törvényjavaslat megint csak nem tartalmaz hasonló elképzeléseket.
Én tudom természetesen, hogy egyszerűbb kormányközeli vállalkozóknak például a kelebiai vasútvonalat több mint 750 milliárd forintos közvetlen költséggel megépíteni, egy olyan vasútvonalat, amely Magyarország összes ipari övezetét elkerüli, egyetlenegyet nem érint, soha nem fog megtérülni, viszont néhány kormányközeli vállalkozó nagyon jól fog rajta kaszálni, de ezek a beruházások azok, amelyekről egyre kritikusabban beszél, pont Kína előretörése kapcsán az Európai Unió, és ezek azok, amelyeket vissza kellene fogni.
Olyan beruházásokra volna szükség, amelyek tartósan képesek munkahelyet teremteni Magyarországon, tartósan képesek arról gondoskodni, hogy Magyarország önálló lábra állhasson gazdasági értelemben is, és ne az európai uniós forrásoktól, ne az ideérkező külföldi cégek befektetéseitől, hanem saját magától, saját jólététől és jól prosperáló cégeitől függjön.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
