DR. VARGA-DAMM ANDREA,
DR. VARGA-DAMM ANDREA,
DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagyon nehéz egy ellenzéki képviselőnek olyanfajta környezetben, korrupciós környezetben, amely országunkat jellemzi, a legfőbb ügyész úr által előterjesztett beszámolót csak úgy elolvasni, és csak úgy értékelni, mintha egyébként minden rendben lenne. Valóban, a beszámolóban lévő statisztikai adatok kedvezőnek látszódhatnak, ha azt nézzük, hogy 2010-2013 között töretlenül emelkedett az ügyészség által váddal végződött bűncselekmények száma, és 2013-tól 2017-ig pedig rendkívül nagy arányú, 18 százalékos csökkenést láthatunk a beszámolóban lévő statisztikai adatokban.
Feltehetjük a kérdést, hogy ez a csökkenés - hiszen erre a beszámoló nem utal - miből eredhet. Kevesebb bűncselekményt követtek el? Kevesebb bűncselekményt derítettek fel? Kevesebb bűncselekmény lett váderedményes, azaz megtalálták az elkövetőt és elítélte a bíróság? Vagy esetleg arról van szó, hogy ezen évek alatt 350 ezer emberrel lett kevesebb lakosa Magyarországnak, és mint tudjuk, a bűnözési hajlandóság a társadalomban bizonyos, elég egyértelműen megállapítható százalékban fordul elő? Nem tudjuk. Mindenesetre azt gondolom én magam is, és azt hiszem, a Jobbik frakciója is, hogy egy ügyészség munkájának eredményességét a számokon és a beszámolókon túl a lakosság közérzete igazolja vissza leginkább.
Bajkai képviselőtársam az előbbiekben arról beszélt, hogy mennyire nőtt az ügyészséggel szembeni bizalma a magyar polgároknak azért, mert évről évre jelentős számban nő azon esetek száma, amikor is a feljelentés közvetlenül az ügyészségre érkezik. Én magam nem ezt tapasztaltam, hogy ez a feljelentésszám ezért növekszik. Valóban lehet azt mondani, hogy a polgárok esetleg jobban bíznak az ügyészségben, de ez lehet relatív is, hogy tán nem azért bíznak-e inkább az ügyészségben, mert a rendőrségeken nem nyerik el azon lehetőséget, hogy egy velük szemben elkövetett bűncselekményt hajlandó legyen a rendőrség, az a nyomozó hatóság kinyomozni, és majdan nem tud más eszközt igénybe venni, mint az ügyészséghez vagy akár a legfőbb ügyészhez fordul.
Én azért is merem ezeket a gondolatokat felvetni, mert ügyvédi munkám során számtalanszor voltam abban a helyzetben, abban a kényszerű helyzetben, hogy a legfőbb ügyészhez forduljak, mert a nyomozó hatóságok még nyomozást sem voltak hajlandók elrendelni, vagy pár irat beszerzése után tanúk meghallgatása nélkül egy ügyet lezárni. Úgy ítélem meg, hogy ez az ügyészséghez fordulás inkább a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságnak egyik megnyilatkozási formája.
Nagyon erőteljesen látszik az utóbbi években, és meg kell mondjam, némileg a beszámoló statisztikai adataiból is ezt vélem ki, hogy a hivatalos személyek által elkövetett bűncselekmények felderítési hajlandósága, illetőleg ezen ügyekben a nyomozás, majd esetleg vádemelés igencsak visszaesett. Úgy ítéljük meg, hogy ez valószínűleg nem véletlen.
Magam is tapasztaltam olyat, és kérem, ne vegyék rossz néven, hogy akár konkrét példával is előhozakodok, amikor is nem volt hajlandó elrendelni az ügyészség sem a nyomozást olyan ügyben, amikor például egy közlekedési bűncselekményben azon rendőrök, akik eljártak a helyszínelés során, szándékosan meghamisították a jegyzőkönyvet és a helyszínrajzot. Azért került négy és fél évbe az, hogy a tényleges elkövetőt elítélje a bíróság, mert másfél éven keresztül nem voltak hajlandók még nyomozni sem egy majdnem halállal végződött közlekedési balesetben. Amikor a szakértő megállapítja szakvéleményében, hogy meg van hamisítva a helyszínrajz, feljelentést tesz valaki, és azt írja az ügyészség, hogy azért nem rendel el nyomozást, mert a panaszok eredményeként elrendelték a nyomozást, felderítették a tettest, és ha már úgyis ez megtörtént, akkor miért is foglalkozzanak azzal, hogy az eljáró hivatalos személyek meghamisították a legfontosabb iratát egy közlekedési bűncselekménynek, a helyszínrajznak; tehát ha egy országban ilyen előfordulhat, akkor bármilyen szép a statisztika, bármennyire is meg lehet mutatni, hogy 98 százalék fölött van már a váderedményessége a bíróságok előtt az ügyészségnek, ha akár csak egyetlen ember is azt kell tapasztalja, hogy a hivatalos személyek által elkövetett bűncselekményeket esetleg azzal leplezik, hogy nem hajlandók felderíteni.
2017-ben Magyarország korrupciós indexe ugyan némileg, nagyon kevés arányban javult a korábbi évekhez képest, de még mindig a 66. helyen van 45 ponttal úgy, hogy egyébként ezen 66. helyen Szenegállal osztozunk. Az Európai Unióban nálunk csak Bulgária korruptabb. Tehát ha a 2017-es adatok és felmérések ezt mutatják, hogy Magyarország ennyire korrupt, akkor azt kellene tapasztalnunk ebből a beszámolóból is, hogy nőnie kellett volna azon bűncselekmények felderítésének, illetőleg aztán nyomozásának, majd váderedményességének, amely jellemzően korrupciós bűncselekmény. Ehhez képest a beszámoló 8. oldalán azt találhatjuk, hogy míg a hivatali vesztegetés 2015-ben 333 volt, 2016-ban 835 volt, 2017-ben 945, tehát e vonatkozásban, ha valóban ennyivel több hivatalos személy követett el korrupció bűncselekményt, üdvözöljük, hogy az ügyészségnek módja volt felderíteni és eljárni. De az már meglehetősen furcsa és sajátságos, hogy ha hivatali vesztegetésben gyakorlatilag a háromszorosára nőtt két év alatt a felderített bűncselekmények száma, amellyel aztán az ügyészség foglalkozott, a gazdasági vesztegetés, amely aztán valóban az a fajta bűncselekmény, ami legtöbbször előfordul a korrupciós ügyekben, 2015-ben 351, 2016-ban 78, majd 2017-ben 50 - el tudja valaki képzelni azt, hogy egy korrupciós listán 66. helyen álló országban a gazdasági vesztegetés egyhetedére csökkenjen?
Ennyire megjavultak azok az emberek, akik egyébként ilyet el szoktak követni? Ezt azért elég nehezen tudom elképzelni, különösen annak tükrében, hogy az OLAF-jelentés egyértelműen bemutatta azokat a gazdasági vesztegetésre utaló körülményeket, amelyek előfordulhattak és amelyeket ki kellene nyomozni, illetőleg azt látjuk napról napra, hiszen transzparensen a közbeszerzések eredményei megjelennek a köz számára hozzáférhető felületeken, azt tapasztaljuk, hogy a közbeszerzéseket érdekes módon mindig ugyanaz a gazdasági kör nyeri el.
Tehát úgy ítélem meg, hogy a korrupciós indexünk, a gazdasági vesztegetéseknek ezen rendkívüli módon csökkenő tendenciája és ehhez képest a polgárok közérzete, valamint a közbeszerzéseken elnyert szűk gazdasági kör jelensége lehetetlenné teszi azt, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy valóban az ügyészség ebben ellátta a feladatát. De én feltétlenül örülnék annak, ha legfőbb ügyész úr meggyőzne bennünket arról, hogy igen.
(12.10)
Végül pedig engedjék meg, mert mégiscsak nem vonatkoztathatunk el azoktól a jelenségektől, amelyek sok-sok polgárunk számára a mindennapokban fontosak, és a mi feladatunk elvégzésében is bizonyos akadályok tudnak felmerülni abban, hogy a törvényesség érvényesüljön, és ha nem, akkor annak következményeit viselje az, aki ezt megtette.
Éppen két hete ezekben az órákban voltunk az Igazságügyi bizottság tagjaival Ausztria legfőbb ügyészénél, aki méltató szavakkal beszélt Polt Péter legfőbb ügyészünkről. Ezúton is köszönöm a kellemes kirándulást a jelen lévő igazságügyi bizottsági képviselőtársaimmal. Ausztria legfőbb ügyésze második mondatában azt mondta, hogy ugye, azt tudjuk, hogy ő a törvény legfőbb őre Ausztriában, és ily módon ő és az ő szervezete minden vonatkozásban arra törekszik, hogy minden szervezet és személy tartsa be a törvényességet, és e vonatkozásban állhatatosan és határozottan járnak el, lépnek fel.
Az alkotmányunk, amely, mint tudjuk, meddig állt fenn, még az 51. §-a (1) bekezdésében kimondta, hogy valóban az ügyészség a törvény legfőbb őre, gyönyörűen, szabatosan megfogalmazta azt, hogy az ügyészség, a legfőbb ügyész minden személy, természetes vagy jogi személy tevékenységének törvényességét vizsgálja, felügyeli, óvja; óvja minden szervezet és személy eljárásának törvényességét, és törekszik arra, hogy e vonatkozásban mindenki jogkövető legyen, majd ez a remek Alaptörvényünk a 29. cikk (1) bekezdésében ledegradálta az ügyészséget a vádhatóság szintjére. Számomra ez ledegradáló, és azt gondolom, nem véletlen mondta Ausztria legfőbb ügyésze sem két hete, hogy az ügyészség a törvény legfőbb őre.
Magunk úgy látjuk egyébként, hogy ezzel a jelentősen beszűkített jogkörrel nehéz helyzetbe is került az ügyészség, mert a polgárok kitől várnák el azt egy demokratikus országban, hogy egy törvénytelen helyzet esetén felszámolják azt, és legyen következménye, mint az ügyészségtől vagy akár a legfőbb ügyésztől.
Hogy miért vezettem fel ezeket a gondolatokat? Tegnap este ennek az Országgyűlésnek a hivatalától azt a levelet kaptuk, hogy az teljesen törvényes, ha egy országgyűlési képviselő bent sincs a Házban, a teremben, vagy nem rakja be a kártyáját, akkor az törvényes, ha szavazhat helyette valaki. (Z. Kárpát Dániel: Csalók!) Úgy ítélem meg, hogy bár valóban már az ügyészség és a legfőbb ügyész nem a törvény őre, és nem járhat el bármiben, de az ügyészségi törvény egy jogot megtartott, méghozzá azt, hogy hivatalból észleljen bűncselekményeket.
Tegnap ebben a Házban, ahova ma behívtuk a legfőbb ügyész urat arra, hogy a beszámolóját meghallgassuk, olyan gyalázatos dolog történt, hogy nem tiszteltük meg a legfőbb ügyészt azzal, hogy egy olyan Házba jöhessen be, ahol mindig törvényesen folynak a dolgok, nem tisztelték meg azzal azok a képviselők, akik ebben közreműködtek, hogy a legfőbb ügyésznek ne kelljen azt mondanom ma, hogy tisztelettel kérem, ebben a kérdésben hivatalból legyen szíves elrendelni nyomozást.Mert mindazok miatt, akik részt vettek abban, hogy bárki bárkinek a gombját megnyomhatta akkor is, ha még az épületben sem volt képviselőként, és így folyt negyven törvény megszavazása, köztük a közigazgatási bíráskodásé is, én úgy ítélem meg, hogy nem tehettem meg, hogy ezen vezérszónoklatomban ezeket a körülményeket nem említem meg, mert hiszen ha ebben az országban valakiknek, akkor a képviselőknek, a legfőbb ügyész úrnak, az Országgyűlés elnökének, a legfőbb embereknek a legfőbb feladata az, hogy ilyen soha, de soha ne fordulhasson elő, vagy ha igen, akkor annak legyen következménye.(Dr. Becsó Károly: Önök csinálták!)
Elnézést kérek, hogy ezt is szóba hoztam, de ha úgy megyünk el ebből a Házból ma, és úgy fejezzük be ezt az ülésszakot, hogy egy ilyen szörnyűséget még legalább ilyen, azt gondolom, kulturált módon sem hozunk szóba, akkor valóban megkérdezhetik tőlünk, hogy mi végre jövünk mi be ebbe a Házba.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
