SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsánat, nem tudom, meg kell-e várnom a váltást. (Jelzésre:) Közben hosszú idő elment.
Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszterelnök úr ősszel úgy fogalmazott, hogy a nyugdíjak értékét megőrző politikát folytat a kormány, sőt nyugdíjemelésekre törekednek. Sajnos a nyugdíjas-társadalom helyzete összességében romlik, egyrészt azért, mert egyre jobban nő a szakadék közöttük és az aktív dolgozók között. Míg a bérek 8-12 százalék között nőnek, addig a nyugdíjak 1-2 százalék közötti változása csak kullog a felzárkózás után. Másrészt pedig azért, mert az inflációkövető nyugdíjemelés nem veszi számításba a nyugdíjas fogyasztói kosarat.
Elfogadhatatlan, hogy a nyugdíjasokat szinte teljesen kizárják a gazdasági növekedés hasznából, legföljebb csak morzsákat csöpögtetnek nekik. Tény, idén kaptak 18 ezer forint egyszeri nyugdíjprémiumot, de ez az összeg nem épül bele a nyugdíjukba. És ha 2018-ban nem lesz a GDP 3,5 százaléknál magasabb, akkor ezt a pénzt a nyugdíjasok elfelejthetik. Pedig a következő év nehezebb lesz számukra, ugyanis az infláció az előző évekénél várhatóan magasabb lesz, az előrejelzések szerint meghaladja a 3 százalékot. Ennek ellenére a kormány 2,7 százalékos nyugdíjemelést irányzott elő. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nyugdíjak emelése alacsonyabb legyen az infláció mértékénél, azt, hogy a kormány képes legyen a nyugdíjasoknak járó pénzt egész évben kamatmenetesen használni.
Államtitkár úr, azt kérdezem először is, hogy hajlandó-e a kormány a 2019. évi nyugdíjat a várható infláció mértékével emelni, vagy ragaszkodik a 2,7 százalékos emeléshez. A másik kérdésem, mikor indítanak felzárkóztatási programot, hogy a nyugdíjak és az aktív dolgozói fizetések közötti bérolló ne táguljon tovább, illetve ne nőjön az olló az alacsony és a magasabb nyugdíjak között. Kérem megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)
