DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az természetesen már az előző szavaimból is kiderült, hogy nem vagyok nagy barátja ennek a szervezetnek, nem önmagában a résztvevők miatt, hanem azon jogi konstrukció miatt sem, amely alapján működik és azon tartalom miatt sem, amely a közszolgálati médiumokból árad a magyar polgárok felé.
Ezért tehát természetes az, hogy meglehetősen kritikus vagyok e szervezettel kapcsolatban és úgy gondolom, hogy minden tisztességes magyar állampolgárt, aki az állami médiumokból folyamatosan valótlanságokat, hazudozásokat és félelemkeltést hall, nekünk meg kell védenünk, meg kell óvnunk, mert ez a feladatunk.
Az NMHH költségvetése és beszámolója vonatkozásában feltártam 1990 óta az állami televíziónak és rádiónak juttatott költségvetési források mértékét. Tettem ezt azért, mert a ’19-es költségvetés újra közel 100 milliárd forintot nyújt ennek szervezetnek azon indokkal, hogy ebből tartják fenn az MTVA-t és társult szervezeteit.
1990-ben 2,6 milliárd forint volt az állami televízió és rádió költségvetése, amely jelenértéken 32 milliárd forintot jelent. Ez egy nagyon kiugró szám volt a korábbi évekhez képest, de 1990-ben, a rendszerváltáskor természetes volt, hogy egy demokratikus átalakulás érdekében olyan technikai és személyi állománnyal bíró médiumokat kellett létrehozni, amelyek alkalmasak arra, hogy segítsék a polgárokat a demokratikus átmenetben.
1998-ra 6,6 milliárd forint jutott az állami rádiónak és televíziónak, amely jelenértéken 23 milliárd forintot jelent. 2002-ben 13,3 milliárd forint volt a költségvetése, amely jelenértéken 28 milliárd forintot jelent. 2006-ban 14 milliárd jutott, amely jelenértéken 21 milliárd forint. 2010-ben 28,5 milliárd forint volt, amely jelenértéken 32,5 milliárd forint. A 2010-es év is kiugró volt, de ez nem különösen csoda, hiszen a szocialista-liberális kormány mindent elkövetett azért, hogy a médiájával segítse a Fidesz népszerűségét csökkenteni, és ezért apait-anyait beleadott abba, hogy a médiumai velük szemben tudjanak tevékenykedni.
Tehát azt kell mondjam, hogy egyik oldal sem volt ebben a kérdésben különb a másiknál. Na de, már bocsánatot kérek, a 2010-es 28,5 milliárd forint, ami mai értéken 32,5 milliárd forint, ehhez képest háromszor annyit elkölteni a nemzeti közszolgálati médiumokra, azért ez tényleg nagyon durva. Különösen úgy, hogy a műsorstruktúrájuk rendkívül színvonaltalan, semmilyen módon nem lehet korszerűnek nevezni.
Lehet, hogy a hírműsorok hátterét szolgáló képi világ magas szintű informatikai beruházást igényel, és esetlegesen olyan különleges berendezéseket kellett beszerezni, amelyek ezt végre tudják hajtani, de a többi műsor a többi adón sematikus, silány, régi sorozatokat, régi filmeket ismételgetnek. Gyakorlatilag szakmai színvonala nem nőtt az elmúlt nyolc évben ezeknek a médiafelületeknek.
Ha megnézzük a frekvenciadíjakat, amely vonatkozásában félreértette a bizottsági ülésen elnök asszony a szavaimat, mert ő azt mondta, hogy én a frekvenciadíjat összekeverem a mobilszolgáltatók által fizetett frekvenciahasználati díjjal. Nem keverünk össze semmit, egy a lényeg, hogy mind a mobilszolgáltatók, mind a különböző médiafelületek megvásárolják azt az állami tulajdont, azt a frekvenciát, amelyen a tevékenységüket végzik. Ha megnézzük, hogy huszonévvel ezelőtt mi volt a célja annak idején a jogalkotónak, hogy mire szolgáljanak ezek a díjak, ennek egyértelműen az volt a célja, hogy a közösség, a társadalom részesülhessen abból a profitból, amelyet ezek a szervezetek a piaci viszonyok között a bevételeikkel tudnak realizálni, hiszen ez egy olyan vagyon, amire üzleti vállalkozást lehet építeni.
Ha megnézzük azt, hogy a frekvenciahasználatból bejövő bevételek mire fordítódnak, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag annyit sem szolgálnak, hogy ezeket a médiumokat fenn lehessen belőle tartani. Ez azt jelenti, hogy a magyar polgároknak ez a közös vagyona nem tud annyi bevételt realizálni, amivel egyáltalán ezt a hazudozó közszolgálati médiatársaságot fenn lehet tartani.
Megnéztük részleteiben a gazdálkodást, és valami elképesztő pazarlást tapasztaltunk. Elmondom Dunai Mónika képviselőtársamnak, hogy sajnos, amikor Mesterházy Attila képviselőtársam rákérdezett kifejezetten az MTVA-nál a javadalmazásokra, akkor erre sem kaptunk választ. Ugyan ígéretet kaptunk arra, hogy majd írásban tájékoztatnak, de a mai napig sem kaptunk tájékoztatást, nagy valószínűséggel azért, mert olyan nagyságrendű bérek lehetnek, amelyek nagyon nem tükrözik azt a teljesítményt, ami a közszolgálati médiumokból a polgárok felé árad.
Elképesztő volt a dologi kiadások és a személyi kiadások mértéke. Gyakorlatilag egyetlenegy olyan korábbi tapasztalatot nem találtunk, amely indokolta volna ezt a fajta szükséges költséget. Úgy ítéljük meg, hogy semmi mást nem szolgál mindez, hanem kifizetőhely, tehát a különböző alvállalkozóktól vagy vállalkozóktól megrendelt kifizetésekből nagy valószínűséggel valahova vissza kell folyjanak pénzek, mert ezt az eredményt, amelyet várhatnánk egy ilyen nagyságrendű pénz elköltésétől, nem kapjuk meg.
Bősz Anett képviselőtársam a költségvetési vita során kigyűjtötte azt, hogy ez a pénz, amit a 2019-es költségvetéssel e szervezetnek akarnak juttatni, azt jelenti - most figyeljenek! -, hogy a Margit Kórház 21 évig tudna működni ebből a pénzből. Össze tetszenek hasonlítani, hogy miről beszélünk?! Egy egész kórház költségvetési támogatása azért elég sok honfitársunk életét tudná megmenteni és meggyógyítani; 21 évig tud működni abból, amit mi egy évig adunk ennek a hazug propagandagépezetnek.
Úgy ítélem meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak a szervezet torz jellege és az a fajta eredmény vagy eredménytelenség, ami kijön a mindennapokban ezektől a szervezetektől, hanem ennek a nagyságrendű költségvetési forrásnak a juttatása is csak azt tudja jelenteni, hogy egy ellenzéki képviselő nem támogathat egy ilyen költségvetést. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
