SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. A javaslat következő pontja a határon túli magyar civil szervezetek definícióját teszi pontosabbá. Ezt szintén jónak és helyesnek tartjuk, hiszen a magyar állam az általa támogatni kívánt külhoni magyar civil szervezetek számára kiköti, hogy azoknak az adott ország jogszabályai alapján kell működniük.
Ez már csak azért is fontos, hiszen az egyes szomszédos országokban némileg eltérnek a civil szervezetekre vonatkozó szabályok, sőt egyébként a civil szervezetek működési formái is eltérőek lehetnek. Gondoljunk például Felvidék esetében az úgynevezett polgári társulásokra, tehát ennek a rögzítése szintén jó irány véleményünk szerint.
Amivel viszont nem tudunk egyetérteni és ami nyilván az átláthatatlanságot és a visszaélésekre való lehetőséget növeli, az a miniszteri keret 10-ről 15 százalékra való növelése. Ezzel nyilvánvalóan nő a miniszteri mozgástér, csökken az átláthatóság, a transzparencia a döntéshozatalban.
Az indoklás szerint az így beadott pályázatok számának növekedése miatt van erre szükség, illetve amiatt, hogy így évente több alkalommal is kaphassanak bizonyos szervezetek egyedi miniszteri döntés alapján támogatást. Mi itt az indoklással sem tudunk egyetérteni. Egy szervezet esetében legyen már bőven elég, ha évente egyszer kap, egyébként is politikai kijárás alapján támogatást.
Illetve nyilván felmerül a kérdés az időzítés tekintetében, hogy vajon nem arról van-e szó, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy az önkormányzati választások előtt önök megpróbálják az eddigieknél is könnyebben kitömni az önökhöz közel álló civil szervezeteket; mert hogy szerintünk egyébként igen, erről van szó.
Egyébként pedig a Bethlen Gábor Alap esetében évek óta tapasztalhatjuk, hogy milyen következményekkel jár a széles miniszteri döntéshozatali jogosítvány, amelyet a kormány egyébként rendre ki is használt, méghozzá pontosan arra, amire mi már kezdetben, a 2010-es évek elején felhívtuk a figyelmet, hogy a miniszteri döntéshozatali lehetőségnek a növelése pontosan arra szolgál, hogy kisebb legyen az átláthatóság és így tíz- és százmillió forintokkal lehessen kistafírozni az önökhöz közel álló, sőt az önök zsoldjába álló külhoni magyar civil szervezeteket.
(13.20)
Ez a javaslat, amely a miniszteri mozgásteret a pályázati összegek 10-ről 15 százalékának felhasználására növeli, nyilvánvalóan ebbe az irányba indul el, úgy, hogy egyébként - még egyszer hangsúlyozom - így is kétharmados többségben vannak mind a tanácsban, mind pedig a kuratóriumokban a tulajdonképpen a Fidesztől megbízatásukat kapó személyek, és csak egyharmad a civilek által közvetlenül választott tagok aránya.
Ami a költségtérítések módosítására vonatkozik, itt arról van szó, hogy a költségtérítés esetén a mindenkori kötelező legkisebb munkabér havi összegének kétharmadát, az eddigiekben szereplő összeg feléhez képest a kétharmadát nem haladhatja meg. Itt tulajdonképpen egy technikai célú módosításról van szó. Nem csodálkozom rajta, hogy sem államtitkár úr az expozéjában, sem Demeter képviselő úr a vezérszónoklatában erre nem tért ki. Itt ugyanis arról van szó, hogy egy jogi nonszensz, egy jogi ellentmondás keletkezett, ugyanis egy miniszteri rendelet szabályozta ezt a kérdést, méghozzá a törvénnyel ellentétes módon. Ezért felmerül a kérdés a minisztériumi jogászokat illetően, hogy hogyan születhetett meg egy hatályos törvénnyel ellentétes miniszteri rendelet, de akkor ez most itt legalább rendezésre kerül.
Amit nem értünk, és ezzel kapcsolatban túl sok kérdést eddig még nem tettem fel önnek, államtitkár úr, de akkor tiszteljen meg azzal, hogy legalább arra a kevésre válaszolni fog, amit felteszünk. Az 5. §-ban szerepel, hogy a kormány mire kap felhatalmazást: például az alapkezelő szervének jogutódlása esetén felmerülő átadás-átvételi eljárás szabályainak rendeletben való megállapítására. Az indoklás meglehetősen szűken fogalmaz. Az indoklás tulajdonképpen ugyanezt az egy mondatot írja le, csak más sorrenddel, hogy ennek bele kell kerülnie. Miért kell ennek bekerülni ebbe, államtitkár úr? Azt szeretném kérdezni, hogy ennek mi az oka, miért van erre szükség, mi a cél, ez azt jelenti-e, hogy valamilyen módon át akarják alakítani vagy esetleg meg akarják-e szüntetni ezt a rendszert.
Amivel pedig megint nem tudunk egyetérteni, sőt nemhogy nem tudunk egyetérteni, hanem egészen elképesztően döbbenetesnek tartjuk, az az utolsó paragrafus, amely arról szól, hogy hatályát veszti az a rendelkezés, miszerint nem jogosult az alapból működő támogatásra az a civil szervezet, amely a pályázat kiírásának évében a költségvetési törvényben nevesítve részesült támogatásban. Miért kell ezt kivenni, államtitkár úr? Tehát miért kell erősíteni annak a lehetőségét, hogy bizonyos civil szervezetek különböző helyekről tudjanak adott esetben ugyanarra a célra vagy hasonló célra pályázati vagy támogatási forrásokhoz jutni? Évek óta verem az asztalt a Nemzeti összetartozás bizottságában, évek óta kérem az államtitkárt, és évek óta azért nem fogadjuk el a zárszámadást, illetve az ezzel kapcsolatos beszámolókat sem, mert a Bethlen Gábor Alap esetében is azt látjuk, hogy annyira széttagolt a döntéshozatal és annyira sok helyen van lehetőség párhuzamosságra külhoni magyar civil szervezetek esetében is, hogy a működésükhöz és a programjaikhoz forrásokat kapjanak, ami egyáltalán nem az átláthatóság irányába halad, sőt gyakorlatilag visszaélésekre ad lehetőséget.
Ha jól értem - és akkor cáfoljon meg, államtitkár úr, ha nem jól értem, bár a költségvetési törvényt nem lehet nagyon máshogy érteni -, önök kinyitnák azt a lehetőséget, hogy ha a költségvetési törvénybe belevesznek önök számára kedves civil szervezeteket tíz- és százmillió forintokkal… Egyébként élek a gyanúperrel, hogy itt például a Rákóczi Szövetségről lehet szó, amely évek óta benne van a költségvetésben, majd ezen kívül egyébként még ötven különböző helyről kap pénzt. Ez persze nem lenne feltétlenül probléma a programokat és az elvégzett munkát illetően, azért ezt szeretném hangsúlyozni, még mielőtt a Lokál majd megint megírja, hogy a határon túli magyarokat támadja a Jobbik. Tehát nem ez a probléma. Minden civil szervezetnek jusson annyi pénz, amilyen fontos és amilyen hasznos munkát végez, de ez történjen átlátható módon. Az, hogy önök bevesznek a költségvetési törvénybe bizonyos civil szervezeteket tíz- és százmillió forintokkal, majd ezek a civil szervezetek még az összes létező minisztériumnál, alapnál, bizottságnál és miniszteri keretnél külön tudnak még pályázni, és ezek után még azt is feloldják, hogy a Nemzeti Együttműködési Alaphoz benyújthassanak, erre egyszerűen mi szükség van? Tehát az a civil szervezet, amelyik ötven- meg százmillió forintokat kap a költségvetésből, miért kell hogy pár millió forinttal még adott esetben ide is bepályázzon? Ennek a leghatározottabban ellene vagyunk. Önök tulajdonképpen még egy zsebet hoznak létre arra, hogy összevissza lehessen hasonló célokra pályázni. Ez nyilvánvalóan nem az átláthatóság és nem a pénzek szakszerű elköltésének irányába mutat.
Egyelőre tartózkodó álláspontra helyezkedünk a törvényt illetően. Több módosító javaslattal fogunk élni, illetve tisztelettel várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
