ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Képviselőtársaim! Attól, hogy valamilyen disznóságot következetesen végigvisznek, az még disznóság marad. Ez az egész koncepció, amit elkezdtek az alkotmány… - mit nem mondok, dehogy alkotmány az, az Alaptörvény - statáriális módosításával, amit folytattak a jogalkotási törvénnyel, ezt viszik most tovább a házszabályon keresztül is, tudniillik azt, hogy innentől kezdve nem a jogszabályok azok, amelyek alapján a jogalkalmazóknak dönteni kell, hanem az indoklások. Lényegében erről van szó, hiszen önök az indokolást részévé teszik a kötelezően figyelembe veendő döntéseknek. A bíróság innen kezdve az önök zseniális indoklásaiból és gondolataiból is kénytelen kiindulni. Korábban is volt ilyenfajta lehetősége a bíróságnak, hiszen a jogalkotói szándékot vizsgálnia kellett, de természetesen ez a bírói mérlegelés körébe tartozott. Mostantól azonban ez kötelező.
Ezt a csodálatos gondolatot - miután érzékelték azt, hogy a bíróságok hajlamosak arra, hogy a jogszabályokat kövessék és ne az önök politikai szándékát - most átvezetik a házszabályon is, és beleírják a házszabályba, hogy ja, igen, ha most megváltoztatjuk a törvényt, ugye szokás szerint átírva a törvény szövegét a Törvényalkotási bizottságban egy kellemes délutánon, akkor ha majd így eszünkbe jut, akkor majd átírjuk hozzá az indoklást is, megváltoztatjuk azt, hogy mi volt az eredeti szándék, hiszen változott a jogalkotói szándék. Drága Képviselőtársaim! Tessék jó törvényeket írni! Tessék olyan jogszabályokat írni, amelyeket képes értelmezni a bíróság az önök szíves segítsége nélkül is. Akkor nem kell - majdnem csúnyát mondtam - pisztergálni az indoklásokat utólag, meg nem kell hozzágépészkedni még az indoklásban is. Ha van egy normális jogalkotási folyamat, ahol van társadalmi vita, van előkészítés, van egy épeszű parlamenti vita, ahol a valódi szándékok nem a szavazás előtt, hanem a benyújtáskor derülnek ki, akkor majd nem kell utólag az indoklásokat hozzáigazítani mindehhez.
Teljesen világosan ez a jogszabálycsomag, aminek ez a befejező eleme, az ahhoz a kormányzati szándékhoz igazodik, amelyik meg kívánja szüntetni az önök utolsó korlátját. Mert, drága képviselőtársam, ne dicsekedjen azzal, hogy az Alkotmánybíróság nem kaszálja el a maguk szörnyűséges jogalkotásait!
Persze hogy nem kaszálja el, mert egy olyan Alkotmánybíróságot csináltak, aminek egyrészt elvették a jogkörei jó részét, másrészt pedig egyoldalú döntésekkel feltöltötték a saját barátaikkal, rokonaikkal és üzletfeleikkel. Hát naná, hogy innentől kezdve ez az Alkotmánybíróság mindig olyan döntést hoz, amit önök megrendelnek tőle. Bocsánat, kútügyben nem olyat hozott, így most aztán akkor még rosszabb lesz az embereknek. De ez most mindegy, ebbe ne menjünk bele. Visszatérve erre a történetre: ez nem dicsőség, hanem szégyen, ez azt mutatja, hogy nem működik az Alkotmánybíróság mint kontroll a jogalkotás fölött.
Még egy: az Alkotmánybírósághoz való fordulás jogát is jelentősen korlátozták, ezt ki ne felejtsem.
Innentől kezdve pedig arra törekszenek, hogy a bíróságokat is valamilyen módon megtörjék: a kínos ügyeket átviszik a közigazgatási bíróságba, ami marad, ott pedig ezekkel az utólag megbuherált indoklásokkal próbálják majd kordában tartani őket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a javaslatot természetesen nem tudjuk támogatni. A Demokratikus Koalíció nem egyszerűen nem támogatja, hanem felháborítónak, jogsértőnek és elfogadhatatlannak tartja ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
