MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Kicsit kicserélődött a közönség, úgyhogy elmondom, amit az előző hozzászólásomban is elmondtam, hogy mindig az a kérdés, hogy amikor leülnek és egy ilyen törvényjavaslatnak nekiugranak, akkor mi van a fejükben. Itt azt látom, hogy valami hihetetlen nagyot próbáltak meg markolni.
Nem pontosan értem, hogy Palkovics miniszter úrnak és a tárcájának ez most hogyan jött így hirtelen. Én gyakorlatilag 11-et számoltam, csak mondom, jobbikos képviselőtársak (Ander Balázs felé.), nem fogunk összeveszni, ön 12-t mondott, tehát 11 törvényhez hozzányúlnak ebben az ügyben, és gyakorlatilag én azt érzékeltem a két kormánypárti hozzászólón, ne bántódjanak meg, tisztelt uraim, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mit olvastak fel.
(11.20)
Kezükbe adtak egy nagyon derék, tisztességes, korrekt szöveget, ez nagyon rendben is van, ebben elmondták azokat a kötelező mondatokat, szólamokat, amik szükségesek, de hogy pontosan mi van a háttérben, azt nem nagyon próbálta meg senki feszegetni. Hadd tegyek én most egy kísérletet! Nem fogok olyan mélységekbe belemenni, mint jobbikos képviselőtársam.
Nagyon-nagyon tetten érhető ebben a salátatörvényben, a 11 vagy 12 törvény módosításában, hogy itt nagyon-nagyon komolyan keveredtek azok, amik ténylegesen jogharmonizációs feladatok. Nagyon világosan látszik, hogy a szakma rázuhant az új miniszterre, az új államtitkárokra, és előhoztak az elmúlt években, évtizedekben valamiért félrerakott, félresöpört, nem támogatott szakmai javaslatokat, és ne haragudjanak - nincs itt most Dömötör államtitkár, aki ilyenkor szokott visszavágni -, de süt ebből a törvényből a magánérdek áttükröződése a törvényalkotáson. Miközben igaz az, amit elmondtak, hogy szükséges jogharmonizáció, igaz az, hogy vannak szakmai dolgok, amik beépültek, de ebből a törvényből mégis nagyon egyértelműen látszik az, hogy bizonyos pontokba néha-néha becsúszik egy olyan javaslat, amelyik nagyon egyértelműen és világosan bizonyos vállalkozói, bizonyos érdekcsoportok érdekében született, és ezek az érdekcsoportok - fájó szívvel mondom - valamilyen módon tényleg mindig kötődnek a kormányfőhöz, a kormányfő családjához.
A magánérdek megjelenése egy újkori demokráciában nyilván nem lenne olyan nagyon nagy tragédia, mi magunk is azt képviseljük, hogy bizonyos helyzetekben, például a közlekedésben és egyebekben, a magántőke, a magánérdek megjelenése nem tragédia. De még egyszer mondom, itt olyan apróságokban látszódik, amiket lehet, hogy most nem is veszünk észre, nem is mondunk rá semmit, de később majd aztán azt látjuk, hogy egy iparág hirtelen teljesen más irányt vesz.
(A jegyzői székben Földi Lászlót
Móring József Attila váltja fel.)
Móring József Attila váltja fel.)
Én magam is azt szeretném mondani, hogy nehéz helyzetben leszünk a végszavazásnál. Van ebben néhány olyan javaslat, néhány olyan passzus, néhány olyan tétel, amelyik kifejezetten szakmai, kifejezetten régen beszél erről a világ, valóban érdemes lenne ezzel foglalkozni; hozzáteszem, majd fogok arról is beszélni, ami meg nagyon nem tartható és nem vállalható.
Én is szeretném a gyorsút dolgát megemlíteni. Itt elmondták önök, csak mi nem hallottuk, elfelejtettük, hogy ez a gyorsút-koncepció megbukott, az, amit a törvényi szabályozásba megpróbáltak bevinni. Ennek ellenére, csak halkan jegyzem meg, még mindig vannak a költségvetésben olyan tételek, hogy gyorsutat építenek, miközben a szabályozási dologból ez most kikerül.
Szeretnék egy apróságot mondani. Miközben értem, hogy az útfelújítások miatti áttereléseknél új szabályok lesznek, ez most azt jelenti, hogy ha az útépítés miatt fizetős útra kell átterelni a forgalmat, akkor azoknak is fizetniük kell, akik nem rendelkeznek megfelelő matricával. Kérem, hogy erre figyeljenek oda. Ha ez volt a jogalkotói szándék, valahol tudomásul lehet ezt mindenképpen venni.
Magam is úgy gondolom, hogy izgalmasabbá teszi a jogosítvány kérdését az, ha bizonyos szempontból kikerül az állami felügyelet alól. Itt is azt szeretném mondani, hogy miközben támogatjuk, értem, hogy virágozzék több virág, nem baj, ha ezen a területen van több szerelő, de itt is arról van szó, hogy meg fog jelenni ezen a területen a magántőke és a magánpiac is.
Fontosnak tartjuk - nagyon sokat beszéltünk erről –, hogy az e-jegyrendszert Magyarországon hogyan és miképpen lehet egységesíteni. Nagyon helyes, hogy ez ebben a törvényben megjelenik. Az a kérdésünk, ami most nem derül ki számunkra, hogy újrakezdünk valamit, megint elkezdjük ezt az elejétől a végéig szabályozni és végigtervezni, vagy pedig a Fővárosi Önkormányzatban már a 20 milliárd forintot is kóstáló, a BKK által megrendelt e-jegyrendszer bázisára fel lehet építeni adott esetben Magyarországon egy ilyen típusú hálózatot.
És most nézzük azokat, amiket aggályosnak tartunk! Én a vasúti kiszervezés dolgát más szempontból tartom aggályosnak, noha azt is értem, amit képviselőtársam elmondott. Én ebbe belelátom azt a politikai és gazdasági folyamatot, hogy hogyan, miképpen lehet a MÁV-ot szépen-lassan ellehetetleníteni, és adott esetben kivezetni erről a piacról.
Mert az, ami itt megjelenik - s most nem akarok PPP-zni, természetesen értettem ezt a kis finom félreszúrást errefelé is -, abban arról van szó, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy a nyereséges részét az egyébként is rendkívül nehéz körülmények között működő MÁV-nak a barátok, az ismerősök vagy bárki, aki egy ilyenhez hozzáférhet, megszerezze, és az egyébként is lecsupaszított, az egyébként is rendkívül komoly állami injekcióval működni tudó MÁV még lehetetlenebb helyzetbe kerül, és egyre inkább az a szituáció állhat elő, hogy azt mondhatja majd a politika, hogy megpróbáltunk mindent, delátjátok, ez gyakorlatilag nem működik.
Egy olyan szabályozást próbálnak behozni, ami látszólag a Belgrád-Budapest vasútvonalra és egyéb más dolgokra vonatkozik, valójában viszont én, mi, és ne haragudjanak, ha ezt mondom, még nagyon sokan ebben az országban belelátjuk azt, hogy ez egy olyan folyamat kezdete, ami nagyon intelligensen ugyan, nem gyorsan és nem rövid távon, nem látványosan és feltűnően, de mégiscsak egy olyan patinás céget, mint a MÁV adott esetben a magyar piacról kivezet vagy lehetetlen helyzetbe hoz.
Olyan lesz ez a dolog rövid távon, csak mondom önöknek példaképpen, mint amit az egészségügyben csinálnak. Nem akarok most egészségügyi témát ide az asztalra tenni ezen törvényjavaslat kapcsán. Ez pontosan ugyanaz, hogy megjelenik a fizetős egészségügy, látszólag helyesen és milyen jó dolog, szépen-lassan a fizetős egészségügy átveszi sok területen az egyébként ingyenesnek mondott egészségügyet, és az ingyenes egészségügy színvonala elkezd csökkenni. Aki nem tudja megfizetni a fizetős egészségügyet, az gyakorlatilag eljut oda, hogy egyre rosszabbul vagy egyre nehezebben jut hozzá az ellátáshoz, aki meg meg tudja fizetni, az pedig hozzájut egy jobb ellátáshoz. Szerintem ez ennek egy közlekedési változata, amit ezzel a törvényjavaslattal önök meg fognak teremteni.
A másik a légi irányítás kérdése, vagy a repüléssel kapcsolatos törvények módosítása. Én nem akarok belemenni olyan szofisztikált szakmai elemzésbe, hogy mennyi minden könnyebbedik meg. Én ezt megértettem, mi ezt megértettük. A kormánygépnek repülni kell! Mostantól kezdve úgy tűnik, hogy eltűnik az a fedés, hogy ez a Honvédelmi Minisztérium szállító járműve, de a kormányfő néha igénybe veszi. Most egyértelműen világossá tevődik az, hogy a törvényjavaslat módosítása a sok fedő sztori mellett, amit nyilván meg kellett tenni, azt tartalmazza, hogy hogyan, miképpen lehet olcsóbban, gyakorlatilag ingyen a kormányfő és a miniszterek által használt gépet, amit a Honvédelmi Minisztériumban bújtatnak, megfelelő módon használni. Tehát éljen a kormánygép, ez a törvényjavaslat a 11 törvénymódosítás egyikében ezt a dolgot legalizálja.
Arról már csak röviden szólok, hogy a kiemelt közlekedési beruházások 10 kilométeres körzetében lévő bányák bizonyos szempontból való könnyítése történik meg. Nem tudom persze, hogy miről van szó, s készséggel ránézek egy térképre, hogy ez nem érint senkit, semmit, de ne haragudjanak, ezek azért azt vetik előre, hogy adott esetben valami a későbbiekben lehet is.
Egy költői típusú kérdésem van; én nagyon tisztelem Palkovics miniszter úr munkásságát az elmúlt években, évtizedekben. De nem értem pontosan, hogy miért vesz magára annyi mindent, mint amit ebben a törvényben is magára vesz, gyakorlatilag miniszteri hatáskörben. Ez számomra nem teljesen világos. Nekem az a tapasztalatom, hogy az Orbán-kormányok gyakorlata az, hogy mindig van egy erős ember, aki kormányoz, és utána csúnyán végzi. Nem tudom most pontosan, hogyan működik a politikai hierarchia a jelenlegi kormányban, csak azt látom, hogy már amikor a miniszteri meghallgatás volt, akkor is az látszódott, hogy Palkovics miniszter úr portfóliója bizony nagyon nagy.
Az a portfólió bizony olyan, ami több embert igényel, ami ráadásul az ország szempontjából rendkívül kényes és fontos területeket érintő dolog. Ehhez képest azt látjuk, hogy Palkovics úr nemhogy azt az egyébként nagy portfóliót megpróbálná lehetőség szerint diverzifikálva megfelelően működtetni, hanem sokkal inkább újabb és újabb feladatokat és hatásköröket von magához. Az aggodalom szól belőlem, államtitkár úr, hogyha majd továbbítja majd a miniszter úrnak, vagy bárki itt a Házból, tehát az aggodalom szól belőlem, hogy mégiscsak fontos lenne, hogy ezen a kiemelt területen, ami hozzá tartozik, sikereket érjünk el.
Mi magunk is dilemmázunk azon, és ez a zárógondolatom, hogy hogyan és miképpen viselkedjünk ennek a törvénynek a zárószavazásánál. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
