DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napirend utáni felszólalásban olyan témákkal szeretnék foglalkozni - és a terveim szerint az elkövetkező időszakban ilyenekkel fogok foglalkozni -, amelyek fontos ügyek, azonban a műfajok kötöttsége vagy időhiány miatt rendszeresen kimaradnak a parlament plénumán a frekventált időszakban elhangzó kérdések közül.
A mai ilyen ügy, amivel foglalkozni szeretnék, duplán aktuális, hiszen nagyjából ki se kell már nézni az ablakon, mindenki tudja a közösségi média segítségével, hogy bizony beköszöntött a hideg idő és havazik kinn, és egyre többen vannak sajnos egyre rosszabb helyzetben, és kénytelenek az utcán átvészelni akár napközben, akár éjszaka a hideg időjárást.
A kormány egy olyan megoldást talált ki a hajléktalanprobléma kezelésére - és ez, mondhatjuk úgy, csak tüneti kezelés -, amely mintha láthatatlanná próbálná tenni a közterületen életvitelszerűen tartózkodó személyeket.
Azt le kell szögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem helyes az, ha a közterület rendjét valaki nem tartja be. Azonban azok a személyek, akiknek a végső lehetősége az, hogy fedél, hajlék és bármilyenfajta lakhatási lehetőség nélkül az utcán töltsék a napjaikat, estéiket, nem a saját jó szándékukból, hanem sokszor az élethelyzetük miatt vannak ott. Így hát talán a maximális büntetés és a „végképp eltörölni” elve nem a legjobb hozzáállás ebben a kérdésben.
De mindannyian azon dolgoznánk, és felelős törvényhozók azon dolgoznak, hogy a lehető legtöbben a hajléktalanellátással foglalkozó szociális rendszer felé és a szociális ellátórendszer felé tereljék a hajléktalanokat és ott nyújtsanak nekik segítséget, azonban a mostani új jogszabályi környezet - és ez a második aktualitása ennek a felszólalásnak -, az a kormányhatározat, amely kimondja az életvitelszerűen a közterületen való tartózkodásnak a tilalmát, és egy szabálysértési eljárást helyez kilátásba, sőt később a szabálysértési eljárás egy elzárássá válik, ha a bíróságok úgy döntenek, nos, talánmegoldásnak egyáltalán nem nevezhető.
Azt is tudjuk, hogy közel 240 olyan szervezet van, ezeknek 10 százaléka egyházi szervezet, amely valamilyen módon szociális szervezetként hajléktalanellátással foglalkozik, azonban az ő erőforrásuk és az ő számuk is véges. Azt is tudjuk, hogy 106 kórház van, 106 olyan kórház, amely a lakóhely szerint, illetve bármilyen más esetekben ellátja azokat a betegeket, azokat a rászorultakat, akiket hozzájuk beszállítanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt jön a probléma, ugyanis nagyobbrészt a szociális szervezetek, amelyek foglalkoznak a hajléktalanellátással - híján sokszor az olyan helynek, ahova be lehetne szállítani, vagy híján a beleegyezésnek, hogy be lehessen őket oda szállítani -, a kórházakba szállítják akár a mentőszolgálat vagy akár saját eszközeik segítségével a hajléktalan honfitársainkat, amivel akkor nincs is probléma, amikor valaki valóban egészségügyi ellátásra szorul, azonban nagyon sok esetben csak egy átmeneti állomásnak, egy félmegoldásnak használják a kórházat, ahol egypár napot el lehet tölteni. Hiszen van ellátás, van meleg - jó esetben van meleg a kórházban -, illetve van megfelelő étkezés is, és ehhez is cinikusan azt lehet mondani, hogy jó esetben megfelelő étkezés, hiszen tudjuk, hogy ezen a területen nagyon sok hiányossága van a magyar kórházaknak, de egy tény: a kórházi ellátást az ilyen beszállítások terhelik.
Az rendjén van, tisztelt képviselőtársaim, hogy azokat, akik rászorulnak, odaviszik, odaviszik azokat, akiknek az egészségügyi problémája miatt oda kell kerülniük, viszont az, hogy ezt a szociális ellátórendszer helyett, a törvény, illetve a kormányhatározat megkerülése érdekében használják, már nincs rendben, márpedig ilyen hírek érkeznek a szektorból. Főként a nagyvárosi kórházak - itt főként a budapesti kórházak az érintettek - azt tapasztalják, hogy az elmúlt időszakban számottevően megugrott a betegeknek és főként a hajléktalan beszállított személyeknek a száma. Ez a krónikus belosztályokra, a belgyógyászati osztályokra, a sürgősségi osztályokra és sajnos a pszichiátriai osztályokra is súlyos terhet ró. Ez csak azért probléma, mert tradicionálisan - most már itt tartunk a XXI. században - ezek az egészségügyi intézmények folyamatos pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Nem csak hogy a megfelelő számú dolgozót nem tudják foglalkoztatni, sokszor eszközből is hiány van, és nincsenek meg a megfelelő pénzügyi keretek, hogy az ellátást maximálisan elvégezzék, ráadásul túlterheltek az itt dolgozók és főként az ezeken az osztályokon dolgozók.
Ami pedig a hab a tortán, hogy sajnos Magyarország egyik legdrágább ellátási formája kórházba kerülni, ugyanis a kórházi napidíj, amely a finanszírozásnak az egyik tétele, bármelyik budapesti ötcsillagos szállodánál drágább szolgáltatásnak minősülhet, úgyhogy az egyik legköltségesebb ellátásban részesítjük az egyébként vagy rászoruló, vagy nem rászoruló honfitársainkat.
Így hát a kérdés felmerül, és javaslom, a kormány foglalkozzon ezzel, nézze meg és vizsgálja meg, hogy mekkora terhet ró ez a budapesti és megyeszékhelyi intézményekre, vizsgálja meg, hogy egyáltalán az egészségügyi intézmények rendelkeznek-e elég kapacitással, hogy ezeket a feladatokat ellássák, és ha kell és szükséges, akkor biztosítson számukra kellő anyagi erőforrást, hogy az így kiesett forrásaikat pótolni tudják, és a gyógyítást végezni tudják a továbbiakban is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
