BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Én azonnal egy egyesület bemutatásával kezdeném a felszólalásomat. Az Oltalom Sportegyesületet az Oltalom Karitatív Egyesület és a Wesley János Lelkészképző Főiskola dolgozói, valamint veteránsportolók hozták létre 2005-ben azzal a céllal, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű emberek számára is lehetőséget biztosítsanak a sportolásra. A sportegyesület létrehozásával azoknak az embereknek is lehetősége nyílik a sportolásra, akiknek anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a piaci alapon működő sportintézményeket látogathassák. Az egyesület célja, hogy a rászorulók minél szélesebb rétegét tudja elérni alternatív segítő módszerével, amelyben a sportot mint terápiás eszközt alkalmazza a hátrányos helyzetű emberek mentális és fizikai állapotának javítására. A sport által megélt sikerélmény generálóan hat a küzdési szellem megerősítésében, és kaput nyit a beszűkült kapcsolati rendszer kiszélesítésében. A hátrányos helyzetűek sportban elért sikerei elősegíthetik továbbá a szegények és a hajléktalanok irányába kialakult előítéletek csökkenését is.
Én innen szeretnék gratulálni a hajléktalan-fociválogatottnak, amely az idei évben harmadik helyezést ért el a hajléktalanok világbajnokságán Mexikóvárosban. Államtitkár úr, szeretném megkérdezni, mennyi fizetést kaptak ezek a focisták, és mennyi támogatást kaptak az államtól (Rig Lajos: Semmit!), a költségvetésből, hogy kijuthassanak erre a világbajnokságra? Tudja, államtitkár úr, ezek az emberek mégis büszkén, szívükre tett kézzel énekelték a magyar Himnuszt, és azt mondták, hogy a magyarokért és a hazájukért játszottak, azok az emberek, akik anyagi és lakhatási problémákkal küzdenek, azok az emberek, akiket önök kriminalizálnak egy rettenetes törvénnyel. És közben meg azt látjuk, hogy botlábú, semmirekellő focistáink most már olyan adókedvezményben részesülhetnek, amit ember, egy átlagember fel sem tud fogni.
Megint ott tartunk, hogy idehoznak egy törvényt, és lehetne néhány pontját támogatni, és kellene hogy támogassuk, és ezt játsszuk már évek óta, államtitkár úr, évek óta, és utána persze majd felállnak itt két hét múlva, és elkezdik kiabálni, hogy ezt sem támogatta az ellenzék, majd feláll Tállai államtitkár úr, mint ahogy a héten is felállt, és elmondja, hogy Bangóné ezt a törvényt meg azt a törvényt, meg ezt se támogatta, csak közben meg nem mondja el, hogy azért nem tudja az ember támogatni, mert, ne haragudjanak, ilyet nem lehet, épeszű ember ezt nem fogja megszavazni.
Igen, ma az Origo főcímként hozza, hogy a magyar válogatott négy helyet ugrott a világranglistán, sikerült az 51. helyre újra felküzdeni magunkat. (Rig Lajos: Nézzük meg, hogy kik előznek meg minket!) Nem véletlen, gondolom, hogy ez a hír ma megjelent, attól függetlenül, hogy nem sokan vagyunk itt csütörtök délután, de azért, államtitkár úr, magyarázza már meg nekem, attól függetlenül, hogy én is szeretem a sportot, és rajongok minden olyan sportért, amiben sikereket tudunk elérni, sőt még mondhatnám azt is, hogy a focit is szeretem, de, államtitkár úr, mi szükség van erre? Azért, hogy ugyebár hiába ölünk bele éves szinten több száz milliárd forintot minden rendszeren keresztül, mert a stadionépítéstől a taorendszeren keresztül most már még a pályát is fűtjük közpénzen, mégsem tudunk sikert felmutatni. Talán lehet, hogy ha nem adnánk ennyi pénzt a focistáknak, pont olyan elkötelezettek lennének, mint maguk a hajléktalanok, és tudnának szívből játszani.
De, államtitkár úr, miért van erre szükség? Vagy az lesz a vége, hogy azért kell ilyen adókedvezményt adni a futballistának, hogy külföldről tudjunk úgymond jó játékosokat vásárolni, hogy tudjunk kellő fizetést adni, hogy végre meg tudjuk már mutatni, hogy néhány meccset meg tudunk nyerni, még talán fontosabb meccseket is, és nem olyan válogatottakat győzünk le, amelyeket sehol nem jegyeznek a világon (Dr. Lukács László György: Nem, azok szoktak legyőzni minket!), már ha olyan egyáltalán előfordul az utóbbi években. Én azt gondolom, hogy ebből az átlag választópolgárnak már nagyon elege van. Szóval, én arra kérem az államtitkár urat - mert az államtitkár úr, mondhatom azt, hogy a szakmát képviseli -, ne, ne hozzanak már ide ilyen törvényeket, és fejezzék már be azt, hogy nem tudunk egy törvényt csak azért megszavazni, még ha jó pontjai is vannak, mert közben egy ilyen rettenetes dolgot meg beleraknak. Én nem hiszem, hogy ezt tovább kell így folytatni.
Szeretném kérni fideszes képviselőtársaimat is, hogy egy gratulációt szerintem az ő szájukból is megkövetel az, hogy gratuláljanak ennek a válogatottnak, mert a rendes válogatott ennyi pénz mellett nemhogy bronzérmet nem tud elérni, de még kevesebb teljesítményt sem. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)
