MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nyomtam gombot, mert végighallgattam Nacsa Lőrinc hozzászólását, aki ugyan már nincs itt a teremben, de hosszasan ecsetelte, hogy eljött a Kánaán a magyar egészségügyben, tehát amióta a fideszes kormányok vannak, azóta tulajdonképpen nincs miért panaszkodni a magyar egészségügyben, ömlik a pénz az egészségügybe, a kórházak szépülnek, épülnek. Tulajdonképpen öröm kórházba menni vagy kórházban tartózkodni, hiszen ez sokkal jobb körülmények között történik, mint korábban bármikor, és minden ezzel ellentétes állítás vagy ellenzéki kritika pedig pusztán csak az irigységből fakad és a rosszindulatból, hogy nem akarjuk elismerni a kormányzatnak a hatalmas teljesítményét.
Miközben én is azt mondom, hogy egyrészt gratulálok az államtitkár asszony kinevezéséhez, és én is azt kívánom, hogy egypár hónapnál tovább maradjon államtitkár, mert néhány hónap alatt eredményt elérni biztos lehetetlen és kizárt, és azt is mondom, hogy maga a törvény szerintem egy jó irány, hiszen az adatszolgáltatás az átláthatóságot, a betegek tájékoztatását és ezért természetesen az egészségügy minőségének a javulását is hozhatja, bármilyen furán hangzik. De hát azért az is látszik, hogy itt is megfogalmazódik az az észrevétel, hogy esetleg nincs elég személyzet, nincs elég forrás ehhez, tehát magyarul nagyon sok adminisztratív terhet jelent ez a kórházaknak, tehát nem tudják ellátni ezt a feladatot, merthogy nincsen pénz. És pont egy mai hír, gondolom, az államtitkár asszony is látta, hogy az Eurostat felmérése szerint 853euró/főt költ Magyarország az egészségügyre, ennél alacsonyabb költés csak öt országban van az Európai Unión belül, az összes többi országban több pénzt költenek egy főre lebontva az egészségügyre, mint Magyarországon. Na most, ezért én azt gondolom, hogy nagyon helyes a kormányzati propaganda, de azért nem baj, ha néha van önreflexió is, tehát nem baj, hogyha az önkritikát is gyakorolják, vagy esetleg Nacsa Lőrinc odafigyel a miniszterelnök szavaira, hiszen egyszer azt mondta, hogy az öndicséret az büdös; ez akkor is büdös, hogyha nem öndicséret, hiszen nagyon sok esetben nem igaz az, amit állítanak.
Önök rendkívül sok pénzt vettek ki az egészségügyből 2010 óta, megpróbálják most ezt visszapótolni, hiszen látják, hogy összeomlik az egész rendszer. Napi szinten vannak olyan hírek, nem egy, hanem több, amelyek arról szólnak, hogy milyen káosz, milyen tragikus helyzet van a magyar egészségügyben. És ez nem azt jelenti, hogy ettől még nem vettek új berendezést néhány kórházba, hogy nem vakolták ki a kórházat vagy nem tették rendbe. Leginkább ezeket persze európai uniós forrásból, annak az Uniónak a forrásaiból, amelyről önök elmondják, hogy micsoda aljas módon bánik Magyarországgal; tehát magyarul nem a saját forrásaikból elsősorban, hanem európai uniós forrásokból újítják fel ezeket. Ettől függetlenül talán mai, tegnapi hír, hogy a Honvédkórházban újabb botrány van, nem tudják eldönteni, hogy most a koraszülöttosztályt bezárják vagy nem zárják be. De mondhatom az ajkai kórházat is, legutóbb éppen a traumatológiával kapcsolatban jelentek meg hírek, sőt nemcsak a Honvédkórházban, hanem számos más kórházban arról szól minden egyes híradás, hogy nincs elég ember, nincs elég orvos, nincs elég asszisztencia, nincs elég forrás arra, hogy az eszközöket finanszírozzák. Minden évben több tíz milliárd forinttal kell konszolidálni a költségvetésnek a kórházak adósságát. Mi többször javasoltuk például, hogy ez kerüljön be akkor a költségvetésbe, hiszen minden évben tudjuk, hogy év végén az lesz, hogy oda kell adni a pluszpénzt, akkor miért nem lehet betervezni a költségvetésbe év elején?
Magyarul: számos olyan hír jelenik meg, amely azt mutatja, hogy a magyar egészségügy nem megfelelően működik, komoly problémák vannak az egészségügyben, és minden második hír mögött pedig az áll, hogy nincs elég pénz a magyar egészségügyben. Úgyhogy én éppen ezért azt javasolnám, hogy kicsit több szerénységgel álljunk, amikor az egészségügyről beszéljünk. Emlegette a Schöpf-Merei Kórházat is, meg néhány más kórházat Nacsa Lőrinc, hogy mi azt bezártuk. Kérdezem: és maguk újranyitották? Melyik kórházat nyitották újra? Tatán felújították EU-s forrásból a kórházat, most meg be fogják zárni nemsokára. Tehát úgy beszélnek itt a fideszes képviselők ezekről a döntésekről, mint hogyha ők ezeket már rég megoldották volna, és visszaállították volna az adott kórháznak a működését. Értem én, hogy valahova szeretnék a felelősséget áthárítani, de most már több mint nyolc év kormányzás után nehéz. Vagy ahogy szintén beszéltünk a háziorvosi praxisoknak a helyzetéről, 200-300 háziorvosi praxis betöltetlen, vagy a fogorvosi praxisokról, ahol szintén hasonló problémák vannak.
Én legutóbb tettem fel egy kérdést írásban az államtitkárságnak a fogorvosi praxisokkal kapcsolatban, kaptam rá egy választ. Utána megkerestek engem a fogorvosoknak a különböző érdekvédelmi szervezetei, és részletesen elmondták, hogy milyen módon pontatlanul fogalmaztak, mennyire nem úgy van, mennyire hazugság az, amit önök nekem válaszként megadtak erre a kérdésre. Most bevallom őszintén, hogy ha a között kell válasszak, hogy egy Fidesz-kormánytag hazudik vagy a civil szektor, én ellenzéki képviselőként azért azt gondolom, hogy inkább önök hazudnak, mint a civilek, tehát kénytelen vagyok újabb és újabb kérdésekkel bombázni önöket; mint ahogy most azt is kértem, hogy adják meg pontosan, kórházra lebontva, hogy hol mekkora adóssága van a kórháznak, mert nem tudom, tudja-e, államtitkár asszony, például bizonyos vidéki önkormányzatoknál az önkormányzati képviselők kérésére nem adják ki a kórházak azt, hogy mennyi tartozása, lejárt tartozása, adóssága van az adott kórháznak, ezért kénytelenek az országgyűlési képviselőkhöz fordulni, hogy egyáltalán információjuk legyen erről.
(14.10)
Tehát összességében kicsit nagyobb szerénység talán illendő volna itt az egészségügy kapcsán, hogy a kormányzati hozzászólások részéről elhangozzék. Mert bizony mindenki úgy gondolja Magyarországon, még a fideszes szavazóknak is a jelentős része, hogy ma Magyarországon az egészségügy bajban van. És azt sem vitatom, hogy bajban volt ez régebben, és lehet, hogy más típusú problémákkal, és valószínűleg ezt a problémát nagyon régóta görgeti maga előtt Magyarország. De ami kirajzolódik számomra, az az, hogy önök elkezdték áttolni az egészségügyi rendszert a magánegészségügy irányába. Úgy látják, hogy van egy jelentős kereslet az egészségügyi szolgáltatások irányába, jól lehet élni vállalkozásoknak, és züllesztik le a közegészségügyet. Ez megmarad a szegények egy ilyen ellátásának, és aki pedig minőségi egészségügyi ellátást akar, az meg majd vásárolja meg magának.
Ez pontosan beleillik abba a társadalomfilozófiába, amit önök képviselnek, hogy a kiváltságos keveseket támogatják és képviselik a többséggel szemben, de mi pedig ezzel nem értünk egyet ideológiailag sem, értékrend alapján sem. Mi azt gondoljuk, hogy olyan egészségügyi ellátás kell, hogy még, aki a magánegészségügyi orvosi ellátást választaná, az is inkább nyugodtan bemenjen egy állami kórházba, az állami egészségügybe, mert olyan minőségű szolgáltatást kap, ami miatt nincs értelme költenie magánegészségügyi ellátásra. Tagadják a várólisták létét, és még sok minden mást; én pedig azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket pártpolitika fölé kellene emelni. Van egy-két olyan témakör, amit akkor lehet jól kezelni hosszú távon, a magyar emberek érdekében, ha nem pártpolitikai csatározás tárgyává tesszük. De hogyha folyamatosan arról szól a történet, hogy nem a probléma megoldását keressük közösen, hanem hova mutogatunk vissza, hova nem, akkor, azt gondolom, hogy nem fogjuk megtalálni ezt. Ha folyamatosan ez egy ilyen csatározásnak lesz a kereszttüzében, akkor nagyon nehéz lesz jó megoldást találni. Nem csak ennek a kormánynak, bármilyen más kormánynak is.
Úgyhogy én azt remélem, hogy ezt az egészségügyet talán azzal, hogy új vezetése van az egészségügyi kormányzatnak, lehet egy nemzeti minimummá tenni, ahol elhiszik rólunk is azt, hogy nem azért kritizálunk, mert az élő fába is bele akarunk kötni, van erre elég sok más lehetőségünk, hanem egyszerűen látjuk, és halljuk a saját választópolgárainktól, azok közül, akik sokan megkeresnek bennünket különböző rendezvényeken, hogy bizony különböző horrortörténeteket mesélnek el, hogy velük mi történt, hogyan történt.
Tehát ebből az a kép rajzolódik ki, hogy bizony van gond ezen a területen, van forráshiány ezen a területen, és biztos közben van pazarlás is, hiszen ez mindig így volt az egészségügyi szférában. Tehát összességében én azt kérném államtitkár asszonytól, hogy törekedjen a pártok feletti konszenzus megteremtésére. Persze tudom, hogy vannak sok esetben korlátai, hiszen vannak különböző világnézetből fakadó eltérések, amiket nagyon nehéz áthidalni, de az egészségügy területén egészen biztosan szükség lenne egy ilyen megközelítésre. Mi a magunk részéről ehhez partnerek lennénk, és ha mi is kevesebb támadást kapunk, akkor mi is kevésbé pártpolitikusan tudunk reagálni egy adott kérdésre.
És még egyszer mondom, csak hogy nehogy szó érje a ház elejét, én nem vitatom azt, hogy az egészségügynek korábban, a szocialista kormányok idején is volt rengeteg problémája, sőt azt sem vitatom, hogy nagyon sok kérdést rosszul oldott meg az a kormányzat. Csak azt szeretném jelezni, hogy abból, hogy azt elmondjuk, hogy az rosszul került megoldásra, abból nem lesz olyan megoldás, ami a jövőre vonatkozóan pozitív az állampolgároknak. Tehát, hogyha kell, akkor ezen lépjünk úgy túl, hogy igen, nagyon sok minden el lett akkor rontva, hozzáteszem, nagyon sok minden most is el lett rontva, és akkor keressük meg közösen azt, hogy akkor hogyan lehetne esetleg ezt mégiscsak mindenki megelégedésére, a magyar családok megelégedésére jobbá tenni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
