SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök úr, engedjen meg egy pontosítást! Nincs Magyarországon jelen pillanatban még jogerős bírósági határozat. Ugyanis az történt, hogy a bírsághatározatot mi megtámadtuk, ezt a közigazgatási bíróság elutasította első fokon, és mi ezt megfellebbeztük. Jelen pillanatban önök is és mi is a döntésre várunk. Tehát ha elnök úrnak nincsenek esetleg információi az elkövetkezendő bírósági ítéletről, akkor még várjuk a határozatot. Ez lett volna az egyik.
A másik pedig, hogy Bajkai képviselőtársam azt mondta, nem jók ezek az adatok, mert 20 százalék körül van az egyszereplős közbeszerzések aránya. Képviselőtársaim, ez is nagyon sok! Ez is nagyon sok. Kérdés, hogy ezek az egyszereplős közbeszerzések mennyi kárt okoztak ennek az országban. Engedjen meg csak egyetlenegy példát felhozni egy hasonló ügyben. Volt a Miniszterelnökségnek egy olyan húzása, amivel az uniós nagyberuházások pénzügyi ellenőrzését próbálta meg kiszervezni, és rábízta 5 milliárd forintos megbízási díjjal egy cégre, vagyis kettőre, akik ketten próbálták megcsinálni, egy ügyvédi iroda és egy közbeszerzési szakértő cég. Aztán kiderült az évek folyamán, hogy ez nem nagyon működik, mert azt a feladatot, ami lett volna, hogy jelezzék a szabálytalanságokat és hasonlókat, azt nem tudták teljes mértékben megvalósítani, tehát egy mellényúlás volt az a kiszervezés. Most ennek a munkának a hatására elképzelhető, hogy Brüsszel büntetésként, mondjuk, százmilliárd forintot vonhat meg Magyarországtól. Ez az ügyvédi iroda az ön ügyvédi irodája volt egy közbeszerzési céggel. Kérdés, hogy itt mennyi kár lesz. Tehát azt mondani, hogy ezek a közbeszerzések milyen jó irányba haladnak Magyarországon, úgy gondolom, öntől nem éppen etikus.
Egyetlenegy utolsó kérdésem lenne még, elnök úr. Az akkori jogi környezetben, amiről most beszélünk - mert azóta változtak a törvények -, a nagyáruházakban, különböző boltokban idényszerűen elindulnak a leárazások általában minden idény végén. Elkezdődik 30 százalékról, 50 százalék, aztán a végén már 70 százalék, mert a piaci szereplőnek, aki ott van, az az érdeke, hogy ettől az árutól megszabaduljon, és amennyiért el lehet adni, eladja. Ha abban a jogi környezetben a Jobbik Magyarországért Mozgalom besétált volna bármelyik nagyáruház ilyen üzletébe, és fehér pólókat vásárolt volna, mondjuk, tízezer darab fehér pólót, mert arra lett volna szüksége a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagjainak, akkor az az üzlet tiltott pártfinanszírozást hajtott volna végre a Jobbikkal szemben? Hiszen egy nagyon nagy kedvezménnyel adta volna oda ezt az árut.
Azért mondtam el így, bár lehet, hogy ez a példa egyébként nem teljesen fedi ugyanazt, mert így talán a közemberek is megértik, hogy miről beszélünk most. Mert azt mondani, hogy így a plakátok, meg úgy kitenni, meg minden, ebben a szakmai katyvaszban teljesen elveszik az állampolgár, amikor ki kellene deríteni, hogy mi is az, hogy tiltott pártfinanszírozás. Nekünk ez a problémánk ezzel, hiszen itt ugyanaz történt. Egy piaci szereplőnek megmaradtak azok az eszközei, amely eszközöket… (Böröcz László felé:) Lehet ezen mosolyogni, csak ez így volt. Tehát nem az volt, mint a Fidesznél annak idején, mert önök arra gondolnak. Nem az volt! Az volt, hogy egy olyan szerződést kötöttünk, amiben azt sem lehetett tudni, hogy milyen helyeken lesznek ezek a plakátok, hiszen azokat a plakáthelyeket vette meg a Jobbik, előre, fix áron, amelyek megmaradtak. És azt sem lehetett tudni, hogy az mennyi lesz. Mert ha ez a cég el tudta volna adni az összeset, és két darab plakát lett volna, akkor kettőt vettünk volna meg, ha több maradt volna, akkor többet. Az, hogy hol van helyileg, azt sem lehetett tudni, mert a piac határozta meg, az a piac, amely elkezdte a plakátokat kirakni és megvenni ettől a cégtől. Ez a piacgazdaság. Ugyanez történt. Ezek voltak benne azokban az iratokban egyébként, elnök úr, amelyeket ha bemutathattunk volna, akkor önök is láthatták volna már akkor, hogy itt ilyen dolgok történtek.
Tehát ezek a problémáink, és tényleg nem az, ha bármilyen szinten, minél szigorúbban vizsgálják akár a pártokat, akár más szervezeteket Magyarországon. Mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig is kifejezte, hogy a transzparenciára törekszik. Hogy csak egy példát mondjak, egy utolsót még ezzel kapcsolatban is, a Jobbik az egyetlen párt ebben a Magyar Országgyűlésben, amelynek képviselői - úgy, hogy nem kötelező, hiszen önök titkosították a hozzátartozók vagyonnyilatkozatait, egy lezárt borítékban helyezik el a Mentelmi bizottságnál - 4 éve nyilvánosságra hozzák azokat. Az embereknek igenis joguk van tudni, hogy az adott országgyűlési képviselő milyen vagyoni helyzettel rendelkezik. Kértük önöket is (Böröcz László felé ismét:), önt is kértük, hogy rakja ki. Rakja ki az önnel egy háztartásban élő hozzátartozójának… Csak azért mondom, mert nevet ezen. (Dr. Domokos Lászlóra utalva:) Már nem elnök úr, hanem az előtte ülő képviselő úr. Én sem tudom a neveket, úgy látszik, biztos mindig van… (Böröcz László: Bemutatkozzak? Majd bemutatkozom!) Tudom egyébként, hogy hogy hívják, csak nem szeretném elmondani. (Derültség.) Kértük önt is és mindenkit. Miért nem rakta ki? Csak lehet, hogy a Fidelitasnál meg a Fidesznél az nem divat egyébként. Miért nem rakta ki az önnel egy háztartásban élő hozzátartozóinak a vagyonnyilatkozatát? És akkor össze lehet hasonlítani. Nekünk 4 évre visszamenőleg össze lehet hasonlítani, hogy mennyit gazdagodtunk vagy mennyit nem. Ez lenne a transzparencia.
Tehát mi szeretnénk, hogy átláthatóság legyen, szeretnénk, hogy minél nagyobb mértékben és minél szigorúbban folyjanak ezek az ellenőrzések. Tehát mi nem az ellenőrzések ellen vagyunk, nem az ellen vagyunk, hogy ezek abszolút szakmai alapon és a lehető legjobb jóindulattal folyjanak le, csak ne politikai célokra használhassanak ilyen dolgokat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
