Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is üdvözlöm elnök urat a levezető elnöki székben. Szeretném megjegyezni, hogy bár látszólag és a tévénézők - vagyis tévét már ugyan nem nézhetnek a parlament tekintetében, hiszen megszűnt a tévéközvetítés, de a világhálón bennünket követők - számára talán az univerzum egyik legunalmasabb vitája lehetne a Számvevőszékről szóló, hogyha azt normálisan folytatnánk. Hiszen alapvetően egy szakmai megközelítésű vitára lenne szükség, és alapvetően a pénzügyi ellenőrzés olyan funkcióiról kellene beszélnünk, teljesítménymérés alapján, mutatószámok alapján, amely ugyan a szakemberek számára érdekes, de azért mégiscsak egy szűk szakterület hatékonysági mutatóiról beszél.
Az utóbbi években nem sikerült ezen keretek között maradnunk, jellemző módon a Számvevőszék jelentéseiről szóló vita egy mélyen átpolitizált és sokszor minősítésekkel tarkított valamivé változott. Bár minden okom megvan rá, hogy az utóbbi évek gyakorlatát folytassam, a vezérszónoki körben mégis teszek egy kísérletet arra, hogy inkább a szakmai és inkább a gazdasági érvekre szorítkozva és azoknál megmaradva ne gátoljam meg a szakmai vita kialakulását. Nyilván, hogyha ez nem sikerül, akkor a normál felszólalások körében előkerülhetnek a bokszkesztyűk is.
De induljunk ki abból, hogy mit mond az Alaptörvény az Állami Számvevőszékről, kezdő joghallgatók is be kell hogy magolják: az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve. Itt az a fő problémánk, hogy a pénzügyi ellenőrzés, mint olyan, évek óta vita tárgyát képezi köztünk. Talán még emlékeznek Nyikos László volt ÁSZ-alelnök, korábbi kiváló képviselőtársunk felszólalásaira, amelyek értelmében megpróbálta megkülönböztetni az úgynevezett megfelelőségi ellenőrzést, tehát a compliance auditot, ami dominálja jelen pillanatban is az ÁSZ tevékenységét, a klasszikus pénzügyi ellenőrzés fogalmától.
Itt azt látjuk, hogy valóban a megfelelőségi ellenőrzés nem fölösleges, tehát egy nagyon hasznos vizsgálati formáról van szó, de messze nem helyettesíti azt a teljes körű pénzügyi ellenőrzést, amely az ÁSZ alapfeladata lenne, és amelynek nem tesz eleget, amely nem valósul meg. Tavaly is feltettem azt a kérdést, idén is felteszem, hogy mi a helyzet azzal a több száz - szó szerint több száz - önkormányzattal, amelynek a pénzügyi ellenőrzését senki nem látja el jelen pillanatban Magyarországon. És hát, bár elnök úr ingatja a fejét, ebből bizakodóvá válok, és úgy vélem, hogy lesz érdemi szakmai válasza erre a kérdésre, remélem, hogy nemcsak a zárszó keretein belül, hanem egyfajta érdemi vita is kibontakozhat. De önmagában az, hogy a Számvevőszék teljesítményét az előttünk fekvő jelentésben pusztán számokkal igyekszünk mérni, nem baj, de ha elmondják nekünk, hogy 257 hatósági értesítést foganatosított a Számvevőszék, engem nagyon érdekelne, hogy a 257 hatósági értesítésből hány, milyen típusú eljárás milyen eredménnyel zajlott le. A Számvevőszék tevékenysége… - tehát az a tízmilliárdos nagyságrendű költségvetési forrás, amihez jut a szerveződés, hogyan hasznosul, a költségvetés számára mekkora többletet képes hozni, egyáltalán hoz-e többletet? Én nagyon bízom benne, hogy igen, hiszen egy jó számvevőszékre szüksége van az országnak, de önmagában a diagramok és egy-egy szám belökése alkalomszerűen nem alkalmas egy rendszerszintű kép felvázolására.
Tehát engem nagyon érdekelne az, hogy milyen hatékonysággal dolgozik a Számvevőszék, és az is érdekelne természetesen, hogy miért nincs ebben a jelentésben egyfajta tájékoztató nemzetközi reputációról, nemzetközi megbízásokról. A többi számvevőszék esetében azért rendszeres a nemzetközi kapcsolatok, hálózatok kiépülése, együtt gondolkodás, együtt munkálkodás más hasonló típusú szervekkel. Erre utaló sikermutatója az Állami Számvevőszéknek ugyanakkor nincsen, vagy nincs a maga részletességében és mélységében kifejtve.
Tudom, hogy nem szokás ebben a parlamentben más politikai erők vagy képviselők munkásságából idézni, én mégis megteszem, hiszen van egy állításom, miszerint a Számvevőszék munkáját jellemzően a mindenáron való hibakeresés jellemzi. Hogy itt ne magamat idézzem, idézem Ritter Imrét, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadóját, szószóló kollégánkat, jelenleg is parlamenti képviselőről beszélünk, aki az Országgyűlést tájékoztatta a Számvevőszék munkájáról nagyon korrekt módon és egyébként általam nagyon szeretett módon. Az idézet így szól: „A Számvevőszék nem tett különbséget a lényeges és lényegtelen kérdések között, esetenként szinte jelentéktelen ügyek, például egy nulla forint értéken nyilvántartott függönykarnis - elnök úr -, és néhány sörpad, sörasztal vagyonmegőrzésével kapcsolatban tett megállapításokat.” (Derültség a Jobbik soraiban.)
Én értem, hogy fontos az alapos munka, de önmagában a hibakeresés közben nem megállapítani azt, hogy itt egy elenyésző súlyú, ám mégis hibáról van szó, vagy egy nagyon súlyos hibáról, úgy érzem, hogy szakmai mulasztásként értékelhető. Tehát valamifajta skálán lenne érdemes értelmezni azt, hogy ezek a nagyon fontosan felvezetett hibák micsoda társadalmi károkat okoznak, és milyen társadalmi károkat okoznak azok, amelyek esetleg súlyosabbak, és esetleg vizsgálják őket más szerveződéseknél.
Ha alá tudnák támasztani számításokkal, becslésekkel magának a Számvevőszék tevékenységének társadalmi hasznát, tehát csúnyán mondva, elnök úr, nem akarom megsérteni, de ha megtudhatnák az adófizetők, hogy az önöknek juttatott dotációért cserébe mit kapnak, tehát milyen társadalmi hasznosság, milyen költségvetési hasznosság lelhető fel, akkor ennek a vitának rögtön lenne egy kifutása, lenne értelme. De bocsásson meg érte, azok a tájékoztatóban látható önfényezések, önfényező ábrák, teljesen fölösleges illusztrációk nem teszik ezt lehetővé, hiszen a teljesítménymérés nyomokban sem mutatható ki, nemcsak ezen tájékoztató, hanem az egész szerveződés teljesítménye kapcsán.
El kell hogy mondjam, hogy azok a megfelelőségi ellenőrzések, amelyeket végeznek, még egyszer hangsúlyozom: nem érintik azt a több száz önkormányzatot, amelynek közpénzügyeit lényegében senki nem felügyeli, kontrollálja Magyarországon, és a közpénzeket kezelő szervek könyvvezetésének, pénzügyi beszámolóinak ellenőrzését ugyanakkor önöknek álláspontom szerint teljes körben el kellene végezniük, ez pedig nem történik meg.
Nagyon örülök, hogy a korrupció kérdéskörét szóba hozta, hiszen Magyarországon, a korrupció mocsarában fetrengő országban önöknek rengeteg feladatuk lenne ezen a területen, és nyilván ezek a feladatok nem a függönykarnisok, sörpadok és sörasztalok szintjén kellene hogy legyenek elvégezve, hanem egy kicsit magasabb dimenzióban. De azt is láthatjuk, hogy bár egészségügyi intézmények kapcsán ez a kérdéskör szóba került, itt bizony, komoly és teljes ágazatok kimaradnak az ÁSZ vizsgálati köréből, és ez legalábbis elborzasztó, legalábbis drámai.
Nem szerettem volna a vezérszónoki körben a szakmai momentumoktól elrugaszkodni és egy-egy politikai kiszólásra reagálni, de két pontosítást engedjen meg nekem, elnök úr, aztán nyilván a normál vitakörben, ha ön is partner ebben, akkor folytatjuk ezt az eszmecserét. Egyrészt az önök intézkedési terve kapcsán az, ha adott esetben egy párt vagy szerveződés együttműködik önökkel, tehát a Jobbik eleget tesz - és egyébként eleget tett - törvényi kötelezettségének, az ne keltse azt a látszatot, és kérem, hogy elnök úr se keltse azt a látszatot, mintha ezzel az érintett szerveződés elismerte volna azt a képtelenséget, amit adott esetben állítanak róla. Tehát önmagában az, hogy piaci alapon történő szerződéskötés esetén a piaci viszonyok nem ismerete vagy szándékos nem ismerete ilyen állításokra sarkall egy szervezetet, problémát jelent. De azt állítani, hogy a megvádolt, mondjuk, párt vagy közület elismerte volna azt a hibát, amit felróttak neki, ez egyszerűen nem állja ki az igazság próbáját, elnök úr.
Egy intézkedési terv, egy törvényes előírás, egy kötelezettségnek való megfelelés, az együttműködés, ez egy jogkövető párttól teljesen elvárható magatartás. De hazugság, koholmány, vád elismerését nem jelentheti, és ezt szeretném a legszigorúbban leszögezni. Nyilvánvaló módon, majd amikor nemzetközi bíróságok erről a kérdésről döntenek, és erős a gyanúm, hogy a Jobbik javára születik meg ez a döntés, akkor is meg fogom ezt ismételni, természetesen a kellő visszafogottsággal és korrekt módon, akármennyire ingatják a fejüket a kollégái, a Jobbik semmilyen számára felrótt, olyan típusú szabálytalanságot nem ismert és nem ismer el, amit egyébként a Számvevőszék el akart vele ismertetni. Mondom ezt amellett, hogy jogkövető szerveződésről van szó, amely mindent szabályt betart, és minden szabályt igyekszik betartani.
Ugyanakkor teljesen jogosan emelte ki elnök úr is, és talán az egyik vezérszónok úr is a közreműködésre és adatszolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget, úgy gondolom, hogy az ennek való megfelelés nagyon fontos.
(13.20)
Ugyanakkor, elnök úr, az a kérésem, hogy gondolják át a saját szervezetük működését. Tehát amikor önök adatokat igényelnek, ezeket az igényelt adatokat a Jobbik gazdasági igazgatója és alelnöke egy sajtótájékoztató keretein belül, elnök úr, tehát a legszélesebb nyilvánosság előtt, hogy a titoknak a látszata se… - lehet, hogy az ön számára nevetséges, számunkra ez egy tragikus szituáció volt, elnök úr, ne vicceljük ezt el! Tehát amikor a Jobbik gazdasági vezetője és alelnöke odaviszi a kért adatokat, önök pedig hasonló cinkos mosolyok kíséretében nem fogadják be ezeket, akkor a saját tevékenységüket egy képzeletbeli rugalmassági skálán, mondjuk, egytől tízig osztályozva, ön hova helyezné? Mert én úgy éreztem, hogy az ott mínusz három körül áll abban a szituációban. Nagyon remélem, hogy nem ez a jellemző, és nem marad ez így örökre.
De azért azt is látniuk kell és kellene önkritikusan, hogy itt bizony az együttműködési szándék megvolt ebben a szerveződésben, a Jobbikban. (Dr. Volner János leül a helyére.) Most foglal helyet az az alelnöktársam, aki az önök által kért adatokat odavitte, szolgáltatta volna, ha önök azt befogadták volna. Nagyon remélem, hogy van szakmai magyarázat arra, hogy ez miért nem történt meg, bár álláspontom szerint nem lehet ilyet találni. A jövőre vonatkozóan - és nem feltételezem persze, hogy politikai ok lett volna, bár azért itt a képviselőtársaim sugdossák, hogy ezt ne zárjuk ki feltétlenül - engem mindenképpen érdekelne, hogy ha létezik egy közreműködési és adatszolgáltatási kötelezettség, akkor miért pont az akadályozza meg az adatok szolgáltatását, akinek ez elemi érdeke lenne, aki hatékony vizsgálatot szeretne lefolytatni, aki költségvetési forintokat kap annak érdekében, hogy ezeket a hatékony vizsgálatokat lefolytassa.
S talán látja, elnök úr, hogy a vezérszónoki körben nem a provokatív énem kerekedett felül, tehát igyekeztem abszolút konkrétumok mentén érdemi felvetéseket tenni, ugyanakkor annyit engedjen meg nekem, hogy elvárom az erre adott érdemi válaszokat; nem feltétlenül a saját magam nevében, hanem a mögöttem álló politikai közösség, az arra szavazó és az a mögött szimpatizánsként álló tömegek nevében, hiszen a magyar politikumban példátlan jelenségsorozat zajlott le a Számvevőszék ellenőrzései kapcsán. Nem akarok korábbi időszakokra mutogatni, hogy miért nem vizsgáltak hasonló eseteket más pártoknál, más időszakokban, hiszen tényleg igyekezzünk ezt szakmai vitaként megtartani, de tartok attól, hogy a felvetéseimre nem kapom meg a szakmai választ, csak a zárszóban. Éppen ezért kérem és kapacitálom arra, hogy már most, a vita közepén tegye meg, foganatosítsa ezeket a válaszokat, hogy adott esetben ki tudjuk egészíteni a kérdéseinket, vagy pedig reagálni tudjunk ezekre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
