Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd szolgáljak meglepetéssel: elismerésemet fejezem ki elnök úr irányába, hogy volt önben annyi lélekbátorság, hogy felállt és reagált. De ha már ezt megtette, engedje meg nekem, hogy felhívjam a figyelmét azokra a kérdésekre, amelyeket kifelejtett a válaszából. Értem én, hogy az időkorlát szűk, ugye, ez engem is szorít, tehát ugyanúgy 15 percek állnak rendelkezésre. Ezeket igyekszem nem kihasználni a hatékonyság érdekében, inkább több rövidebb hozzászólással operálnék.
De elnök úr, a „tiltott támogatás”-féle ügykörről lehetne sokáig vitatkozni. Ha egy piacgazdaságon belül valaki nem érti azt, hogy egy plakátcégnek minden hónap végén maradnak üres helyei; ezeket az üres helyeket pedig egy elképzelt telített árnál egy piaci megegyezés folytán olcsóbb, de mégis piaci áron kiadja valakinek azért, hogy legalább a rezsije megtérüljön, aki ezt nem érti, az vélhetően nem végzett közgazdász. De nem akarok senkit megsérteni, még egyszer mondom, reggelig tudnánk erről beszélgetni.
De elnök úr, amikor arról beszélünk, és elmondtam többször, hogy a gazdasági igazgatónk, illetve az alelnökünk odavitte egy sajtótájékoztató keretein belül az adatokat önhöz, még mindig nem kaptunk választ arra, hogy ezeket miért nem fogadták be, tehát miért nem voltak önök érdekeltek abban, hogy ez a hatékony vizsgálat lefolyjon úgy, ahogy annak egyébként le kellett volna folynia.
Szeretnék egyvalamit leszögezni az ön számára, mert személyes megjegyzést is tett. Én nem fenyegetőzöm. Férfias viselkedéssel felállok, odaszegezem a kérdéseket. Elnök úr, én sem veszem fenyegetőzésnek azt, amit mondott, hogy az áthúzódó vizsgálatok esetében mi várható és mi nem, mert feltételezem, hogy egy férfias karakterrel van dolgom, aki felállt, beszállt ebbe a vitába. Igen, elismerésemet fejezem ki, és remélem, hogy a többi kérdésre is választ ad. Tehát mi nem fenyegetőzünk, elnök úr. Itt a sértett fél, aki jóhiszeműen járt el, és mégis több száz milliós bírsággal sújtották, álláspontom szerint indokolatlanul, úgy gondolom, hogy a Jobbik frakciója.
Teljesen természetszerű, hogy mivel közigeljáráson kívülre helyezték ezt az egészet, és belföldön jogorvoslatot nem lehet találni a Számvevőszék döntésével szemben, természetes, hogy az ember megpróbálja mindezt külföldön elérni. Az is teljesen természetes, hogy egy ilyen vizsgálatnak a kifutása megjósolhatatlan ebben a pillanatban. Tehát azt ne vegye sértésnek, hogy én a tényekről beszélek és nem hallgatok el tényeket. Az a kérésem, hogy egy érdemi vita érdekében normális stílusban és normális mederben beszéljünk ezekről.
(14.20)
De azt is látnunk kell eközben, amikor elnök úr elmondja, hogy az uniós források ellenőrzöttségi foka Magyarországon tulajdonképpen a legjobbak között található, akkor itt egy vitát ki kell bontanunk, aztán jó lenne, ha el is tudnánk fojtani, de itt az előttem fekvő, egyébként uniós hátterű statisztikák esetében azt látom, hogy az EU-támogatások a magyar bruttó hazai össztermék mintegy 1,9-4,4 százalékát teszik ki, tehát a kettő érték között ingáztak az utóbbi években, és az állami beruházások, kapaszkodjunk meg, több mint felét adják. Tehát sajnos nem igaz miniszterelnök úr expozéja arról, hogy saját lábon álló, önálló magyar gazdaságot építettünk volna. Bárcsak igaz lenne! De amíg az itteni állami beruházások több mint felét is ezek a pénzek adják, addig nagyon nehéz ezt kijelenteni.
A magyar korrupciós index ezzel szemben 2008, tehát egy nagyon sötét gazdasági korszak óta 19 ponttal csökkent, az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF által pedig a 2013-16 közötti időszakra vonatkozóan végzett 41 országos vizsgálatnak, elnök úr, ez a második legtöbb az egész Európai Unióban, tehát 41 vizsgálatnak a 85 százalékát igazságügyi és pénzügyi ajánlásokkal zárták, tehát valamifajta szabályszerűtlenséget tártak fel, az elmarasztalások pénzügyi hatása pedig, kapaszkodjon meg, elnök úr, elérte az összes támogatás 4,16 százalékát. Tehát egy kiemelkedően magas visszaélési arányról van szó, és akkor még nem érintettük azokat a korrupciós mechanizmusokat, amelyeket semmilyen hivatal nem tud a jelen formájában feltárni, mégis mindannyian tudjuk, hogy itt vannak velünk.
Egyetlenegy példát hadd mondjak önnek, elnök úr. Ha ön szerint tiszta ez a rendszer és megfelelően ellenőrzött, én azt mondom, hogy ha 36 százalék egy országban az egyszereplős közbeszerzések aránya, akkor az a korrupció mocsarában fetreng és fuldoklik. 36 százaléknyi egyszereplős közbeszerzés? A pénzeknek ekkora hányada egy szereplőhöz áramlik mindenféle verseny, versenyeztetés nélkül? Erről a korszakról könyveket, lexikonokat, regényeket fognak írni. Elnök úr, erről ódákat zengeni? Elképesztő, lehetetlenség! Az ember tiszta lelkiismerettel ezt véleményem szerint nem teheti meg. Bár nem posztom a lelkiismereti kérdéseket firtatni ön kapcsán, de azt el kell hogy mondjam, hogy ezeket a kérdéseket fontosnak tartottam tisztázni annak érdekében, hogy realizáljuk, hogy két teljesen párhuzamos Magyarországon élünk.
Tehát amikor önök azt mondják, hogy ez egy megfelelően ellenőrzött rendszer, szisztéma, én pedig idehozom a konkrét tényszámokat, hogy miért fuldoklunk a korrupció mocsarában, akkor jó lenne, ha a szekértáborok között megtalálnánk az átjárást, és megtalálnánk azokat az utakat, ahol ezeket a korrupciós mechanizmusokat meg lehet szüntetni. Hiszen ha igaz ez, hogy a Számvevőszék vagy elnöke erről a korrupciótól fertőzött világról, ha nem is dicshimnuszokat zeng, de ilyen pozitívan nyilvánul meg, akkor élek a gyanúperrel, hogy más területekre is igaz lesz az, hogy máshogy látják a valóságot, mint ahogy az a magyar ugaron megtörténik, előfordul és létezik.
El kell mondjam önnek, hogy egészen elképesztőek ezek az adatok, egészen elképesztő állításokat is hallhattunk, de én még mindig fenntartom érdemi kérdéseimet. Tehát ha megfigyelte a felszólalásomat, ebben személyeskedés, különböző jelzők, minősítések nem voltak, még akkor sem, amikor elnök úr fenyegetőzésről és egyebekről beszélt, miközben bőven van, amit a Jobbik frakciója és ez a közösség vehetne fenyegetőzésnek, de én még mindig bízom abban, hogy egy szakmai mederben zajló vitában érdemi válaszokat tudunk kapni azokra a kérdésekre, amelyek joggal tartanak számot közérdeklődésre. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
