DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt lévő törvényjavaslat nem sorolható a nagy terjedelmű kodifikációs alkotások közé. A mindösszesen 31 paragrafust tartalmazó javaslat számos olyan módosítást, pontosítást hajt végre, amely kardinális fontosságúnak tekinthető. Jól mutatja a rendezni kívánt kérdések jelentőségét, illetve a szakmai vélemények maximális figyelembevételével és a tárcák teljes körű bevonásával zajlott jogalkotási folyamat hatékonyságát, hogy a közigazgatási egyeztetés eredményeként egy szakmailag átfogóan támogatott törvényjavaslat született.
Az új büntetőeljárási kódex több új jogintézményt is bevezetett. Egyeseket átnevezett vagy tartalmilag más módon szabályozott, mint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény. E változások számos törvény módosítását tették szükségessé, amelyek jelentős része az új büntetőeljárásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosítását tartalmazó törvénycsomag keretében meg is valósult. Az új Be. hatálybalépésére tekintettel a módosítást igénylő törvények sarkalatos részeinek kiigazítására, pontosítására azonban eddig nem került sor.
A javaslat első csoportját alkotó, kifejezetten technikai jellegű módosítások ezt az elmaradást pótolják. Ennek keretében kerül sor például az új Be.-ben kidolgozott, a bírósági határozatok és ezzel összefüggésben a jogerő fogalmának átgondoltabb rendszeréhez, illetve a magánvádas, pótmagánvádas eljárás új szabályaihoz igazodó fogalomhasználat átvezetésére a kapcsolódó törvényeken, vagy az új Be. által a kényszerintézkedések körében bevezetett új fogalmak átvezetésére az érintett törvényi szintű jogszabályokon.
A javaslat a sarkalatos törvényi rendelkezések körében két olyan módosítást tartalmaz, amely nem függ össze a Be. hatálybalépésével. Egyrészt az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításával megteremti annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság ösztöndíjat alapítson, amelynek révén a programban részt vevők szakmai ismereteiket neves külföldi intézményekben, alkotmánybíróságokon és bíróságokon szerzett munka-, illetve kutatási tapasztalattal bővíthetik.
(21.20)
Emellett a kialakult ügyészségi gyakorlatot normaszintre emelve a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvény módosítása útján az ügyésszel szemben indult fegyelmi eljárásban garanciális okokból kötelezővé teszi, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi vétség kivizsgálásával fegyelmi biztost bízzon meg.
A büntető törvénykönyv módosítását az Alkotmánybíróság határozata tette indokolttá. A testület a 7/2018. (VII. 5.) AB határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy a Btk. 266. § (2) bekezdésében a minősítésre jogosult szerv vagy személy kizárólagos feljelentési joga megállapításával nem az alkotmányos követelményeknek megfelelően szabályozta a minősített adattal visszaélés miatti büntetőeljárás megindítását és az állami büntetőigény érvényesítését.
A testület megállapítása szerint a szabályozás jelen formájában ahhoz az anomáliához vezet, hogy amikor az adott bűncselekményt a minősítő követi el, a büntetőeljárás megindítására kizárólag az elkövető feljelentése alapján kerülhet sor. Mivel ilyen esetben a feljelentésre jogosult maga az, aki a bűncselekményt elköveti, az eljárás megindítására nem fog sor kerülni, ami így azt eredményezi, hogy az állam tartalmilag lemond a minősített adat védelméről szóló törvényben konkretizált közérdek védelméről. Az Alkotmánybíróság által előírt követelményeknek az a megoldás felelt meg maradéktalanul, amely a feljelentési jog korlátozását eltörölve, a 2010 előtti szabályozáshoz visszatérve bárki számára lehetőséget biztosít, hogy a minősített adattal visszaélés gyanújának észlelése esetén a Be. általános szabályai szerint feljelentést tehessen.
A javaslat módosítja a SIS II. törvényt és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényt is. A módosításnak több oka van: egyrészt az, hogy az uniós követelményeknek megfelelően az igazságügyi hatósági, bírósági kontroll mellett egyszerűsödjön a SIS II. rendszerben történő megjelölés elhelyezésével kapcsolatos eljárás; másrészt az uniós jognak való pontosabb megfelelés biztosítása, harmadrészt pedig a terhelti alapvető jogok védelmének erősítése.
A javaslat a jogalkalmazásban mutatkozó eltérő jogértelmezési gyakorlat egységesítése céljából módosítja a büntetés-végrehajtási kódexet is. A bűncselekmény elkövetése miatt a büntetőügyben eljáró bíróság által kiszabható legsúlyosabb szankció a szabadságvesztés. A szabadságvesztés büntetéshez büntetés-végrehajtási kedvezményként kapcsolódik a feltételes szabadságra bocsátás intézménye. Annak engedélyezése esetén az elítéltnek a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamának egy meghatározott részét már nem a büntetés-végrehajtási intézet falai között kell töltenie. Ez a leghatékonyabb eszköze annak, hogy az elítélt mihamarabb elkötelezze magát a törvénytisztelő életmód mellett, továbbá segíti a társadalomba való visszailleszkedést, és jelentősen hozzájárul a börtönzsúfoltság enyhítéséhez.
Engedélyezését illetően a hatályos normaszöveg széles mérlegelési lehetőséget biztosít a jogalkalmazó számára. Ennek ellenére nem zárható ki egy szűk jogértelmezés kialakulása sem. Ez utóbbi létezésére mutat rá a Kúria büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatot vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportjának összegző véleménye, amely szerint a bírói gyakorlat nem egységes abban, hogy a feltételes szabadságra bocsátásról való döntéskor melyek a nélkülözhetetlen vizsgálandó szempontok.
A kiindulópont, és ezt nyomatékosan hangsúlyozni is kell, hogy a büntetés célja alapvetően a társadalom védelme. Ennek értékelése pedig nem hagyható figyelmen kívül a kedvezmény engedélyezéséről való döntés alkalmával sem. A büntetés-végrehajtási bíró összetett szempontrendszer alapján hozza meg a döntését, ennek az egységes kialakításához a tervezett módosítás példálózó jellegű felsorolással kíván hozzájárulni. A javaslat alapján az elkövetett bűncselekményt, a kiszabott büntetést és a még végrehajtásra váró büntetési tartamot együttesen viszonyítási alapként kell értékelni abban a tekintetben, hogy az elítélt a büntetés kiszabását követően milyen magatartást tanúsított.
Ez utóbbi szempontjából különös jelentősége van az elítélt részéről tanúsított megbánásnak. Erre utalhat az elítélt minden olyan, a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartása, amely az okozott sérelem vagy kár reparálását szolgálja a sértett irányába, ideértve a bűncselekménnyel okozott kár megtérítését vagy a teljesítés megkezdését is.
A feltételes szabadságra bocsátás alkalmazását illetően a törvényi szinten megjelenő mérlegelési szempontrendszer komplex vizsgálatának előírásával teremthető meg egy egységes, a jogalkotói elvárásoknak és a megalapozott társadalmi igényeknek megfelelő jogalkalmazási gyakorlat kialakítása.
Tisztelt Ház! Az elmondottakból látható, hogy a törvényjavaslatban szereplő módosító rendelkezések mindegyike mögött fontos célok húzódnak meg. A javaslatba foglalt megoldások mögött komoly egyeztetési folyamat és általános szakmai támogatottság áll, ami álláspontom szerint kellő garanciát jelent a tervezett módosítások indokoltságát és helytállóságát illetően. Mindezekre tekintettel, figyelmüket megköszönve, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
