DR. GURMAI ZITA
DR. GURMAI ZITA
DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A nők és férfiak közötti egyenlőség az uniós jog egyik alapelve, beleértve a munka világát is. A nők és a férfiak közötti közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés gyakori többek között az alkalmazás, a munkakörülmények és az előmenetel tekintetében is, de jelentősebbek és tartósabbak a különbségek az azonos vagy azonos értékű munkáért járó bérek területén.
Az európai tagállamok közösségében már a kezdetektől a jogi szabályozás szintjén is megjelent az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve. A római szerződés írta először 1957-ben és a mai Unióról szóló szerződés is nagyon pontosan meghatározza ezt. Az Unió működéséről szóló szerződés megállapítja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítására, és küzd mindenfajta, nemen alapuló megkülönböztetés ellen. Nemcsak az uniós jog, hanem számos nemzetközi egyezmény is kiemelten kezeli az egyenlőséget, többek között az 1967-ben elfogadott, nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, a CEDAW és annak fakultatív jegyzőkönyvei.
A magyar Alaptörvény sajnálatos módon nem tartalmazza az „egyenlő munkáért egyenlő bér” követelményét, de a nők - mint hátrányos helyzetű társadalmi csoport - esélyegyenlőségének előmozdítását célként határozza meg. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény pedig kifejezetten a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés egyik formájaként határozza meg az azonos munka eltérő díjazását. Az egyenlőség előmozdításához a határozatba foglalt felméréseken túl az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a munkaügyi bíróságok és a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek tapasztalatain alapuló pozitív intézkedések is szükségesek.
2014. március 7-én az Európai Unió Bizottsága ajánlást adott ki, 2014/124/EU, a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről. A szükséges intézkedésekre ajánlásokban megfogalmazott készletből maguk választanak a tagállamok, a cél közös: a bértranszparencia javítása.
Tisztelt Államtitkár Úr! Miért nem biztosítja a kormány a valódi esélyegyenlőséget? Mit tesz a kormány a nők és férfiak közötti bérkülönbségek csökkentése érdekében? Támogatja-e a kormány az előbb említett, általam benyújtott országgyűlési határozati javaslatot? Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
