DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Nem tudom, mennyi ideig egyeztettek Vadai képviselőtársunkkal a felszólalás előtt, de rímelnek egymásra a felszólalások, tehát ami összetartozik, az összetartozik. Nyilvánvalóan volt egy brüsszeli megközelítése az egész történetnek, hogyan lehetne a szuverenitásunkat tovább nyirbálni, hogyan lehetne Magyarország függetlenségét tovább csökkenteni. Erre az előző válaszban talán sikerült Németh Szilárd államtitkár úrnak rávilágítania.
De amit képviselő úr mondott, akkor - ha udvariatlan akarnék lenni - kétségbe kellene vonnom, hogy jogi végzettséggel bír. Valamennyien tudjuk, hogy Magyarországon az ügyészségi szervezet független szervezet, eltérően más uniós tagállamok többségétől, ahol a kormány alá rendelten működik. Magyarországon az ügyészség vezetőjét a parlament választja, a parlamentnek tartozik beszámolni, és a kormányzatnak semmilyen befolyása nincs az ügyészség működésére, ugyanúgy, ahogy a bíróságok működésére sincs.
Lehet, hogy az önök idejében ez másképp volt, más tapasztalataik vannak és másképp emlékeznek rá. Nagyon nem elegáns dolog egyébként legfőbb ügyész úr távollétében az ő személyét kritizálni, amikor nem védheti meg magát, de hadd hívjam fel képviselő úr figyelmét - bár majd hivatkozhat a korára, hogy ennek nincs tudatában -, hogy ő már korábban is betöltötte ezt a posztot, és az újabb megbízatása előtt is a Legfőbb Ügyészségen dolgozott, tehát mindvégig az ügyészi szervezet tagjaként végezte a dolgát, többek között az önök kormányzása idején is. Akkor fura mód nem merült fel, hogy pártkatona lenne, vagy bármilyen probléma lenne azzal, hogy hogyan végzi a dolgát.
Az meg különösen nem tartozik ez elé a Ház elé, hogy kinek a családtagja milyen más munkahelyen végzi a tevékenységét, és hogy ennek bármilyen befolyása lenne arra. Ügyészségi dolgozó házastársa vagy gyerekei ezek szerint Magyarországon nem vállalhatnának munkát. Talán önök akarják elüldözni Magyarországról a munkavállalókat, mondhatnám ugyanabban a demagóg stílusban, ahogy azt önök fel szokták vetni.
Ami a múltat illeti: ha a bíróságok, ügyészségek vagy akár a rendőrség szerepét nézzük az elmúlt évtizedekben, szerintem a legdicstelenebb mélypont a 2006 őszi zavargások ideje volt, amikor gyakorlatilag minden bizonyíték, jogi megalapozottság nélkül, a rendőrséget bevetve vízágyúkkal, szemkilövésekkel, lovas rohammal békés tömegeket gázoltak le a főváros utcáin, és ehhez asszisztált az akkori ügyészség és az akkori bíróságok alsóbb fokai is, beleértve többek között azt az önök által most is favorizált bírót, aki furamód a múltjából ezt nem emlegeti föl - mint kiváló szakember -, hogy hány marasztalódöntést hozott, amit aztán felsőbb fokon megsemmisítettek.
De beszélhetünk arról is, hogy miért olyan fontos önöknek és miért beszélnek ezekről az ügyekről, vagy próbálnak ügyeket kreálni. Nyilvánvalóan nem kellemes, hogy a Ház előtt gyakran elhangzik Czeglédy Csaba neve, aki az MSZP, a DK vagy mindkét szervezet kölcsönös ágenseként köztörvényes bűnözőként gyakorlatilag áfacsalást… (Korózs Lajos: Zuschlag!) Köszönöm a segítséget. (Korózs Lajos: Ő most a ti haverotok!)
Aki akár a választásokba is próbált beavatkozni, és akinek az adatlopásoktól kezdve egészen a korábbi Gyurcsányhoz, Mesterházy Attila köréhez köthető ifjúsági pénzáramoltatásokból is ismerjük a szerepét. Ezek valóban nagyon kényes ügyek, és önök nem szívesen beszélnek ezekről. Valóban kellene valamilyen új sztori. Vagy amit Németh Szilárd államtitkár úr is említett: ez a bizonyos négyesmetró-ügy. Nem akarok Simon Gábor- és egyéb ügyeket előhozni, de azért önöknek jócskán van vaj a fejükön, és nem jó a napra kimászkálni ezekben a történetekben.
Ami pedig azt illeti, hogy az Alaptörvény-módosítást is idekeverték azzal, hogy új közigazgatási felsőbíróság jönne létre, ami a magyar történelmi hagyományoknak megfelel, ami az uniós államok többségében funkcionál, és ebből vizionálni egy pártbíróság felállítását, ez azt jelenti, hogy talán nem is nekem kellett volna ezt a kérdést megválaszolnom, mert ez nem egy szakmai felvetés volt az önök részéről, hanem egy politikai hacacáré.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
