MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM,
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném nulladik lépésben vagy talán nulladik mondatként hangsúlyozni, hogy ha önöknek valóban az a céljuk, hogy minél szélesebb konszenzussal itt, az Országgyűlés falai között támogatásra leljen egy ilyen javaslat, akkor ezt nem salátatörvényben nyújtják be, hanem tartalmilag jól tagoltan előkészítik, és nem kevernek össze közigazgatási bíróságokat például bevándorlás okozta problémákkal, határvédelemmel, büntető törvénykönyvvel, rendőrségi törvénnyel és a többi, és a többi.
Ezt önök pontosan tudják, ahogy azt is tudják, csak nem mondják ki, hogy a céljuk valójában nem a konszenzus megteremtése, hanem a céljuk az, hogy a következő, előttünk álló először európai parlamenti választásokon, majd önkormányzati választásokon lehessen mutogatni, hogy ki mit nem támogatott. Én éppen ezért a közigazgatási bíróságokról nem is szeretnék beszélni, sokkal inkább arról a nagyon súlyos problémáról, ami egyébként Európát valóban sújtja, Magyarországot tekintve pedig, hogy mondjam, hullámzó módon és mértékben érinti, de kétségkívül foglalkozni kell vele, és kétségkívül nem fog megoldódni egyik napról a másikra.
Önök nagyon sokat beszéltek identitásról, alkotmányos identitásról, a kereszténység védelméről és a többi, és a többi. Ezzel mind egyetértek. Tényleg, április 8-a után pedig különösen nem politikai vitát szeretnék, sokkal inkább, ha már ez a következő négy évre a parlamenti felállás, egy konstruktív javaslattal és tényleg konstruktív kritikával élnék önök felé. Ha a kereszténység védelméről beszélünk, akkor bizony nézzük magunkba mi is természetesen ellenzéki pártként és önök meg különösen - kormányzó pártként -, hiszen a többségük nyilván nagyobb felelősséget is aggat magukra. Ami pedig a kereszténység védelmét illeti, akkor meg kell nézni, hogy a társadalomban mit okozott az elmúlt évek retorikája, dinamikája, amit és ahogy használtak a kampányban.
Vajon szolgálta-e a kereszténység védelmét az a kampány, amit a nemzeti konzultáció során tettek, amit a népszavazás során tettek és amit az egész választási kampányban tettek? Vajon az a keresztény értékrendnek megfelelő-e? Vajon az a „szeresd felebarátodat” jegyében történt-e? Nyilvánvalóan nem, önök is tudják, mi is tudjuk. A kérdés az, hogy a jövőre vonatkozólag valahol ezen túl tudunk-e lépni. Én egyetértek abban, hogy Magyarországot meg kell őrizni kulturális szempontból, vallási tekintetben, identitását erősíteni kell, és különösen keresztény értékeit erősíteni kell.
Viszont akkor nézzük meg, hogy ehhez mi a cél, mi az eszköz. Ha itt, az Országgyűlés falai között törvényalkotóként azt szeretnénk elérni, hogy a kereszténységet segítsük, akkor olyan javaslatokat kell írnunk és elfogadnunk, ami azt valóban segíti. A nagy kérdés, hogy az ilyen javaslatok segítik-e. Én azt mondom, hogy a rendészeti oldala ennek a javaslatnak segíti, hiszen megőrzi azt az etnikai, kulturális értéket és adottságot, ami jelenleg van. Abban, amit az Alaptörvényben módosításra szánunk, már vannak kételyeim, de el tudom fogadni, hogy ez a cél és ez a szándék.
Viszont lesz-e bennünk önkritika ahhoz, hogy ezekről őszintén beszéljünk? Nincs most kampány, nem is szeretnék kampánybeszédet tartani, gondolom önök sem, de akkor beszéljünk őszintén. Azt, ami az elmúlt hónapokban, az elmúlt két évben zajlott bevándorlás kapcsán, akár az önök részéről, és mondom, viselem a felelősséget ellenzéki oldalról is, akár a mi részünkről, lehet, hogy sokféleképpen lehet értelmezni, de egyet nem lehet mellétenni, hogy az keresztényi volt.
Ezzel nyilván önök is tisztában vannak. Ha négyszemközt megkérdezünk bármilyen egyházi szereplőt, egyházhoz szorosan tartozó, bármilyen státuszt betöltő embert, akkor, azt hiszem, ezzel önök is elég gyakran találkoztak, ahogy én is. A nagy kérdés, hogy ezzel a felelősséggel hogyan fogunk bánni a következő években.
Ha a kronológiát vesszük, akkor az előző ciklus végén benyújtottak egy úgynevezett Stop Soros törvényjavaslatot, aminek lefolyt az általános vitája, talán a választások előtt egy-két hónappal. Annak a csomagnak a tartalmi részét tekintve ez a mostani csomag nemhogy nem felel meg, hanem szinte teljesen más javaslatról beszélünk. Föltehetjük a kérdést, hogy mi történt. Ugye, ebben a javaslatban már nem szerepel a civil szervezetek regisztrációja, a nemzetbiztonsági kockázatot tekintő átvilágítás, nem szerepel illetékfizetés külföldi támogatás esetén, 25 százalékos illeték és a többi, és a többi. Ha egy analógiát szeretnék mondani, akkor azt is mondhatnám erre a javaslatra, hogy ez a Stop Soros csomag, ami most előttünk fekszik, elvesztette Soros-jellegét.
Ha az előző ciklus végén benyújtott törvényjavaslat volt az igazi Soros-ellenes csomag, akkor ez nyomokban sem tartalmazza azt, amit ott megfogalmaztak. A kérdésem, és tényleg erre őszintén érdekelne a válasz, hogy mi történt az elmúlt hónapok során. A néppárti kritika? Esetleg annak belengetése, hogy az Európai Néppártból esetleg kikerülhetnek? A civil szervezetek nyomása? Nem hiszem, önöket ez nem szokta zavarni. De mégis, tartalmilag, annak ellenére, hogy elmondták, sokkal szigorúbb, sokkal keményebb javaslatot fognak benyújtani, ez bizony nem lett szigorúbb és nem lett keményebb. Viszont kétségtelenül egy salátacsomagról beszélünk, sok mindent érint.
Viszont, ha a keménységét kellene megmutatni, akkor, túl azon, hogy én ezzel egyetértek, idéznék az Alaptörvény XIV. cikkelyéből egyetlen sort, ami most módosításként bekerült. Hozzáteszem, egyetértek vele. Így szól ez az egy mondat: „Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.” Fordítsuk ezt le magyarabbra! Mit jelent? Ez konkrétan azt jelenti, hogy egyetlenegy bevándorló sem jöhet Magyarországra, aki nem repülővel érkezett. Ugyanis aki gyalogszerrel, vonattal vagy autóval jön, az kizárólag biztonságos országon keresztül érkezik.
Ha Magyarországon önök a bevándorlást meg akarják akadályozni, akkor lényegében ez az egyetlenegy mondat meg is oldja, ha a hatóságok ennek az alaptörvényi mondatnak megfelelően járnak el. Ezen mondat alapján kizárólag a repülővel érkező migránsok, bevándorlók esetében lenne jogosítványa vagy helye a hatóságoknak mérlegelni, hogy vajon az jogosult-e bármilyen menekültstátuszra avagy sem, ez az egy mondat. És nem kellene mellé oldalakat írni, nem kellene mellé sok egyéb jogszabályt módosítani. Itt az egy mondat, és hozzáteszem, egyetértek. Én is azt gondolom, hogy aki biztonságos országból érkezik, az nem biztos, hogy jogosult menedékkérelemre. Hiszen ha valaki üldöztetés, háború vagy egyéb veszélyhelyzet miatt arra kényszerül, hogy elhagyja családjával együtt otthonát, akkor vélelmezem, hogy az első biztonságos országban megáll. Pláne, ha az vallási, kulturális értelemben sokkal inkább hasonlatos az ő anyaországához, mint egy teljesen más kultúra.
De akkor a kérdés, hogy mi szükség a többi módosító indítványra. Hát, vélelmezem, a szükséget az diktálja, hogy a gyakorlat és az írott törvények, jogszabályok merőben mást mutatnak. Sokszor emlegettük már itt, az Országgyűlés falai között is azt a bizonyos őcsényi esetet; tökéletes lakmuszpapírja a magyar társadalom állapotának. Ugye, emlékeznek a miniszterelnök úr azon szavaira, ezt számtalan esetben elmondta rádióban is, televízióban is, hogy ketté kell választani a menekültek sokaságát. Az egyik, aki illegálisan érkezik, vagyis berúgja az ajtót, lebontja a kerítést, felrúg minden írott és íratlan szabályt, a másik pedig az, aki segítségre szorul, udvariasan bekopogtat, és annak a magyar állam segít.
(11.10)
Hát, Őcsényben az történt, hogy - nem idézném fel, de mindenki bizonyára tisztában van vele - lincshangulat alakult ki gyermekek nyaraltatása miatt, menekültstátuszt kapott gyermekek nyaraltatása miatt. Hogyan alakult ki ez a helyzet? Erre mondta a miniszterelnök, hogy nagyon helyes, hogy az őcsényiek véleményt mondtak, és nem kérnek a bevándorlókból. Csak azt nem tette hozzá miniszterelnök úr, hogy ezek a gyerekek voltak azok, akik az ő szavai szerint udvariasan bekopogtattak, segítséget kértek, és Magyarország segített nekik. Erre mondom azt, hogy a valóság és az írott szabály teljesen más.
Ugyanis az imént hivatkozott Alaptörvény egy mondata, amely szerint nem adható és nem szükséges adnunk semmilyen státuszt annak, aki biztonságos országból érkezett, ez azt jelenti, hogy ránk lényegében - fordítsuk le magyarra, és ne jogászkodjunk - a genfi egyezmény nem vonatkozik. Ugyanis azok a gyermekek és az a 3500, már letelepített vagy valamilyen menekültstátuszt kapott bevándorló, menekült, akiről Altusz Kristóf beszélt idén januárban, azok pontosan a genfi egyezmény alapján kaptak valamilyen státuszt. Viszont az a bizonyos kormányrendelet és az az alaptörvényi egy mondat, amit önök itt most beletettek ebbe a javaslatba, arról szólna, hogy ránk a genfi egyezmény olyan értelemben nem vonatkozik, hogy aki nem repülővel jön, ott fel sem merülhet az a lehetőség, hogy akár menekültstátuszt, akár bármilyen más státuszt Magyarországnak adnia kell.
Ezért kérdeztem én - Trócsányi miniszter úr biztos emlékszik rá - a Belügyminisztériumban azon az egyeztetésen, hogy ezt a dilemmát vajon hogyan sikerül majd a valóságban feloldanunk. Mert még egyszer mondom: én nem az ellen vagyok, hogy egy ilyen javaslat megszülessen, sőt egyetértek vele. Csak a kérdés, hogy beszélünk róla, és ilyen kemény mondatokat leírunk, aminek ugye a jogkövetkezménye teljesen világos, hogy mi: Magyarországon senki nem kaphat vasúton, autóval, gyalog, biciklivel, nem tudom, csónakkal érkező bevándorló semmilyen státuszt, hiszen az Alaptörvény ezt mondja ki. Mi elismertük Szerbiát, Montenegrót, Horvátországot, Romániát, mindenkit körülöttünk biztonságos országnak. Ha jól emlékszem, miniszter úr éppen azzal érvelt, hogy az Európai Uniót vettük bizonyos mércéül, hogy aki már uniós tag, vagy ahol a csatlakozási folyamatok egy bizonyos stádiumban és lépésben vannak, azt biztonságos országnak tekintjük. Egyetértek.
A nagy kérdés, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni. Ki meri-e önök közül jelenteni bárki, hogy elfogadjuk ezt a javaslatot, és innentől kezdve a menekültügyi eljárás kizárólag a repülőn érkező bevándorlók esetében lesz csak lehetséges? Hiszen ez a javaslat erről szól. Feketén-fehéren, világosan benne van: aki biztonságos országból érkezik, nem jogosult semmilyen státuszra. De akkor mi van azzal a 3500 emberrel, akiről Altusz Kristóf beszélt januárban egy máltai újságnak, hogy Magyarország ezeket lényegében a genfi egyezmény alapján befogadta? Én azt szeretném, ha ezeket a dilemmákat tudnánk valahogy feloldani. Ha meg tudnák nekem egzakt módon mondani és a társadalomnak világossá tenni, hogy ki a menekült és ki a bevándorló. És nem akarok jogászkodni, de tízből tizenkét (sic!) jogász elmondja, hogy elég problémás úgy jogszabályt alkotni, hogy például illegális bevándorlásról beszél bármilyen magyar passzus, miközben a bevándorlást mint olyat jogilag nem definiálja, nem értelmezi egyetlenegy magyar jogszabály sem. Akkor hogyan lehet az illegális, amit még csak nem is értelmez? De a probléma valós, kell vele foglalkozni. Én a jogászkodást meghagynám a jogászoknak, de az kétségtelen, hogy a valóság és az írott jogszabályok nincsenek köszönőviszonyban egymással.
És megint azt érzem, hogy önöknek valójában nem az a céljuk, hogy a legszélesebb konszenzussal Magyarország lakosainak, állampolgárainak pártállásra való tekintet nélkül hozzunk egy biztonságát - lehetőleg 100 százalékkal - szolgáló jogszabályt, hanem az a céljuk, hogy olyan lehetetlen csomagokat és passzusokat állítsanak össze, amelyre való hivatkozással valaki majd nem támogatja, és lehet mutogatni jövő tavasszal és jövő ősszel. Én pedig szeretném komolyan venni azt, hogy a választások után önök is komolyan veszik azt a sok milliónyi akaratot, akikre oly sokszor hivatkoztak nemzeti konzultáció, népszavazás vagy éppen április 8-i választás során mint akaratra. Ha megkérdeznék őket, hogy például a letelepedési kötvényeket szeretnék-e, hiszen ha nem telepíthető be idegen népesség, ha én egy kicsit túlterjeszkedően értelmezem, akkor ez bizony a letelepedési kötvényekre is igaz: pénzért sem telepíthető be és pénzért sem telepíthető le senki. De mégis ott van az a bizonyos jogi kiskapu.
Kocsis Máté frakcióvezető úr is elmondta, hogy 2016-ban bizony nem támogattuk azt a bizonyos alaptörvény-módosítást, valóban nem. És ha feltesszük most, két évvel később annak helyességét vagy azt a kérdést, hogy helyes volt-e nem támogatni azt az alaptörvény-módosítást, akkor én egy statisztikával válaszolnék. 2016-ban önök azt mondták, hogy Alaptörvényben kell rögzíteni, hogy semmilyen brüsszeli kvóta alapján ide 1200 főt ne lehessen betelepíteni. Ehhez képest idén januárban - Altusz Kristóftól tudjuk - 3500 embert sikerült titokban betelepíteni. Viszont, amit mi kitételnek szabtunk, hogy akkor támogatjuk az alaptörvény-módosítást, ha a letelepedési kötvények is megszűnnek: a letelepedési kötvények segítségével majdnem pontosan 20 ezer gazdag migráns jutott Magyarországon letelepedéshez. Ez a válasz arra, hogy vajon melyik volt a kiskapu és melyik volt a nagykapu. Alaptörvényt akartak módosítani 1200 fő miatt. Közben 2013 júniusa és 2017 júliusa között 19 980-egynéhány harmadik országbeli gazdag bevándorlót sikerült letelepedéshez juttatni, családegyesítésekkel együtt.
Akkor ennek fényében vizsgáljuk azt a szándékot, hogy kit engedünk be és kit nem. Nem voltak ahhoz bátrak, hogy azt mondják, hogy igen, nem kérünk a szegény bevándorlókból, de ha van pénze, jöhet. Erről szólt a letelepedési kötvénykonstrukció. És örülök, hogy jelenleg nem működik, nem lehet jegyezni ilyen kötvényeket, hiszen fel van függesztve. De nem vagyok nyugodt a tekintetben, hogy néhány hónap, esetleg egy év vagy két év elteltével nem fogják-e újra aktiválni ezt a bizonyos konstrukciót, hiszen ha komolyan gondolnák, hogy erre már nincs szükség, akkor egyetlen tollvonással lényegében el lehetne törölni ezt a passzust.
Én tényleg mindazt, amit mondtam, őszintén és konstruktív kritikaként mondtam. Túl vagyunk egy nem szép kampányon és választáson, de ha komolyan gondoljuk azt, hogy itt az ország biztonságáról van szó, akkor meghalljuk azokat a pozitív és konstruktív kritikákat pró és kontra, amelyek valóban az ország biztonságának egészét szolgálják. De látom a cinikus mosolyokat az arcokon. Pontosan tudom, hogy önök mire gondolnak, és pontosan tudom… (Balla György: Ott a tietek! - Szászfalvi László: Ti soha nem vagytok cinikusak! Ti mindig cinikusak vagytok.) Hát, hölgyeim és uraim, nem vagyok tükör, tehát nem látják magukat bennem. (Soltész Miklós: Senki nem figyel rá, de látja, hogy cinikus!) De teljesen világos, amivel kezdtem: ha önök komolyan gondolják a konszenzust, akkor nem salátatörvényt nyújtanak be. Nem akarnak egyszerre közigazgatási bíróságokat és nem akarnak egyszerre Btk.-módosítást meg alaptörvény-módosításokat. És azt hiszem, hogy ebben a vitában fogjuk még részleteiben is folytatni a kritikáinkat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
