JAKAB PÉTER
JAKAB PÉTER
JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felteszem a klasszikus kérdést: hova tűnt Orbán Viktor? És hova tűntek a fideszes képviselők? Hát meló van, emberek! Túlóra van! És egyetlenegy fideszes politikust nem látok itt magammal szemben, holott vannak itt olyanok önök között, akik havi ötmillió forintért nem ülnek ma itt, ötmillió forintért lógnak a munkahelyükről. Ezzel önök azt üzenik, a fideszes rabszolgatartók azt üzenik, hogy a nép túlóráztatását támogatják, de a sajátjukét nem. A népet halálra dolgoztatnák, de nekik büdös a munka. Ez az egyik tanulsága a mai ülésnek.
A másik tanulsága az, hogy a Fidesz eljutott a rezsimépítésben arra a szintre, amikor a fideszes képviselőket már a parlament puszta léte is irritálja - a puszta léte is. Nem akarnak bejönni dolgozni. Ők azt gondolják, hogy ha esetleg itt is kell lenni - mint ahogy legutóbb bejöttek -, akkor ez egy fideszes kocsma, ahol a fideszes haverjaikkal beszélgethetnek, kiabálhatnak, azt csinálnak, amit csak akarnak, ahol a maffiafőnök írja a házszabályt; önök így gondolják, ez a parlament önöknek.
Legutóbb Magyarország maffiafőnöke a saját verőlegényeinek a gyűrűjében megbecstelenítette a magyar embereket akkor, amikor hátba szúrta őket, minden írott és íratlan szabályt lábbal tiporva keresztülverték ezen a Házon a rabszolgatörvényt meg a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt. Azon a napon a Fidesz kimutatta a foga fehérjét, megmutatta, hogy milyen is a fideszes demokráciafelfogás, amikor bárki szavazhatott bárki helyett képviselői kártya nélkül, elfogadott napirend nélkül, szabályos ülésvezetés nélkül.
Mondjuk ki, képviselőtársak, hogy azon a napon, december 12-én azok a törvények, amiket a fideszesek átvertek a Házon, nem léphetnének életbe jogállamban, és nemcsak azért, mert törvénytelenül lettek elfogadva, de legfőképp azért nem léphetnének életbe, mert a magyar nép ezeket a törvényeket nem akarja. A rabszolgatörvényt a magyarok 83 százaléka elutasítja, a fideszesek kétharmada is elutasítja. Ma ők azok a magyar dolgozók és azok a magyar diákok, akik a Fidesz szerint közönséges Soros-bérencek csak azért, mert nem akarnak rabszolgák lenni a saját hazájukban.
Lassan odajutunk, hogy ebben az országban mindenki Soros-bérenc, csak még nem tud róla. De majd a tévé bemondja, tessék csak figyelni, mert a közmédia ma ennyit tud: évi 90 milliárd forintból hazudnak a magyarokról a magyaroknak. És igenis napnál világosabb, hogy akkor, amikor a fideszes közmédia olyan szintre süllyed, hogy már nemcsak rólunk, ellenzéki politikusokról hazudnak éjt nappallá téve, de hazudnak a magyar dolgozókról, hazudnak a magyar diákokról, akkor nekünk, képviselőknek nem lehetőségünk, hanem kutya kötelességünk bemenni a köztévé székházába, hogy megkérdezzük a hírigazgatót, hogy te miért hazudsz.
Erre a kérdésre csak egy diktatúrában lehet az a válasz, hogy a képviselőkre fegyveres őröket küldenek, olyan fegyveres őröket, akiknek, úgy tűnik, hogy nagyobb jogköre van ma Magyarországon, mint a magyar rendőrségnek.
Hát hol élünk, emberek?! Mexikóban? Mi lesz a következő lépés? Be fognak bennünket börtönözni csak azért, mert ellenzéki képviselők vagyunk? Mert diktatúrában ez szokott következni. De van egy jó hírem, a Fidesznek rossz: a nép felébredt, a nép december 12-én felébredt, és azóta, ha kell, nap mint nap beleüvölti a sokéves magyar csendbe, hogy elég volt, beleüvölti, hogy elegünk van, mert elegünk van.
Sőt, nekünk, jobbikosoknak nemcsak az elmúlt nyolc évből, de az elmúlt évtizedekből is elegünk van, nemcsak a 2010 utáni, de a 2010 előtti időket sem akarjuk vissza. Nem akarunk se 2006-os gumilövedéket, se 2018-as könnygázt. Nem akarunk se 2010 előtti, se 2010 utáni multibarát, dolgozóellenes politikát. Mi azt akarjuk, olyan Magyarországot akarunk, ahol a magyar emberek meg tudnak élni a fizetésükből, ahol minőségi munkáért minőségi bér jár. Ezért tűztük napirendre a bérunió kérdését, ezért küzdöttünk a bérunióért. Csakhogy ebben a küzdelemben mi, jobbikosok egyedül vittük a zászlót.
Most viszont nem vihetjük csak mi ezt a zászlót, mert akkor, amikor egy nemzetet rabszolgasorba akarnak taszítani, akkor, amikor egy elmebeteg kész lenne 30 ezüstért eladni a saját nemzetét a multiknak meg az oligarcháiknak, akkor mindenkire szükség van, ideológiáktól függetlenül mindenkire, legfőképp szükség van a szakszervezetekre, azokra a szakszervezetekre, akiktől nem azt várják el a magyar munkavállalók, hogy aláírjanak zokszó nélkül 8 százalékos minimálbér-emelést abban az évben, amikor a miniszterek bérét meg 354 százalékkal emelik meg. Olyan szakszervezetekre van szükség, amelyek, ha kell, a dolgozókért elmennek a falig vagy a falon túl is.
Igenis, ha kell, jöjjön az általános sztrájk. Igenis, ha kell, álljon meg az élet az országban, hogy visszakapjuk az életünket az országunkban, mert a magyar dolgozó nem beledögleni akar a munkába, hanem meg akar végre élni belőle, és nem Orbán üldözöttjeként valahol Európában, hanem büszke magyarként a saját hazájában. Úgyhogy értük és minden magyarért, barátaim, söpörjük el ezt a rendszert! (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban, köztük: Úgy van! - Így van! - Orbán, takarodj! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
