Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlamenti félszezont lezárva, szomorúan kell konstatálnunk, hogy bár termelési jelentésekből nem volt hiány és költségvetési vonalkódokról szóló verbális, retorikai harcokból sem, a valódi magyar rögvalóságot érintő sorskérdések egész egyszerűen elszaladtak a magyar parlament mellett; ezen kívánok szerény eszközeimmel némiképpen változtatni.
A családok évének nevezett időszakban, előtte és utána családok ezreit szakították szét Magyarországon. „Meddig még?” című sorozatomban konkrét magyar családok konkrét, a rögvalóságból eredő élettörténeteit hozom a parlament elé. Nyilvánvaló módon a történelmi felelősség már nem az enyém, ha erre érdemi választ, ezekre a történetekre érdemi választ most nem kaphatunk, de egyszer a történelmi igazságtétel egészen biztosan elkövetkezik.
A legújabb történet, amit idehoztam, egészen megdöbbentő a szokásoshoz képest is, hiszen egy nappal a gyermek ballagása előtt lakoltattak volna ki egy olyan családot a fővárosban, amely 2007-ben vett fel mindösszesen 4,5 millió forint hitelt egy olyan ingatlan birtokában, amelyet később, az árverés idején nagyjából 30 milliósra taksáltak. A 4,5 millió hitelt 20 év futamidőre vették fel, kezdetben havonta 44 800 forint volt ennek a törlesztőrészlete. Érthetetlen módon ugyanakkor a hitelező bank halaskofaként elkezdte adni-venni ezt a tartozást, elkezdett csencselni vele a piacon, ily módon pedig az első, majd a második céghez kerülvén, aztán egy követeléskezelőhöz kerülvén ez a tartozás, elkezdett duzzadni, szaporodni, aközben, hogy az érintett család minden hónapban megfizette az igényelt összeget. Tehát semmiféle jogalapja nem lett volna annak, hogy a pénzintézet és bűntársai - a bűntársai természetesen idézőjelben értendő - halaskofaként viselkedjenek, és ezt a követelést adják-vegyék maguk között. Azt is el kell hogy mondjuk, hogy az érintett hitelező bank azóta sem magyarázta meg, semmiféle hivatalos magyarázatot nem adott arra, hogyan fordulhatott elő, hogy elkezdték adni-venni azt a tartozást, amelyet egyébként folyamatosan törlesztettek, és amely tekintetében még akkor is fennállt a folyamatos törlesztés, amikor majdnem duplájára emelkedett a törlesztőrészlet.
2017-ben azután végrehajtás alá került a család, oly módon, hogy már kifizetett 7,4 millió forintot az említett sokkal alacsonyabb összegű követelés után, de még így is papíron 6,5 millió forinttal tartoztak. Gáláns ajánlatot kaptak ugyanakkor a hitelezőtől: ha egy éven belül ezt a több millió forintos hátralévő tartozást kifizetik, akkor szabad emberként távozhatnak. Ezen a ponton tehát már több mint háromszorosát kellett volna kifizetniük annak, amit felvettek. Mivel ebbe az elképesztő arcátlan ajánlatba nem mentek bele, természetesen árverés következett, elárverezték a fejük fölül 2018-ban azt az ingatlant, amely bár 30 millióra volt taksálva, mégis 16 millióról indult. 20,8 milliónál állt meg a licit Mónikáék esetében, és a végrehajtó ezek után beállított hozzájuk mindösszesen 11 millió forinttal, ennyit kívánt a család otthona után a család számára biztosítani. Azt is elképesztőnek kell tartanunk, hogy következő csapásként ez év június 13-ra kitűzték a kilakoltatás dátumát is. Tehát egészen ezer sebből vérző történetről van szó, olyan jogi anomáliákról, amelyek nem fordulhatnának elő egy jogállamban.
Azt is szeretném elmondani, hogy amikor a család segítséget kért, és ezt a közösségi médián keresztül megtette, nyilvánvaló módon fordult a kormánypárti képviselőkhöz is, fordult azokhoz, akiknek minden jogkörük, minden eszközük megvan arra vonatkozó módon, hogy segítsenek. Végül a Jobbik egy jogásza és a Jobbik egy szakértője került kapcsolatba ezzel a családdal, igyekeztek segíteni nekik, amelynek végeredménye az, hogy a család - egy nagyon színvonalas védekezésre alkalmas beadványt követően - haladékot kapott. Először a kilakoltatási dátumot törölték, majd pedig egy újabb tárgyalási forduló kitűzése várható, ahol ez a család az igazát kivívhatja, aki időt nyer, életet nyer alapon.
Hallatlanul büszke vagyok azokra a kollégákra, akik részt vettek ebben a munkában, ezt a magyar családot megsegítették, ha jól alakulnak a körülmények, akkor meg is mentették. Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy ez nem ellenzéki képviselők, pártok, aktivisták, ingyen, a munkaidejükön felül dolgozó jogászok feladata lenne, hanem bizony egy tisztességes kormányé, amely a családok évében, ebben az időszakban kötelező jelleggel kellene hogy rendezze a hasonló eseteket, hogy a cápák és a hiénák ne vadászhassanak zavartalanul a zavarosban.
Szeretném elmondani azt is, mindez így lenne, ez a rendezés megtörténhetne, ha ez a kormány nem vonalkódként kezelné ezeket a polgárokat, hanem valódi embereket, emberi sorsokat és tragédiákat látna mögöttük, észrevenné ezeket. Ha pedig beavatkozna, akkor biztosak lehetnek benne, hogy az én szavazatomra is számíthatnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
