DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Két olyan törvényről szeretnék beszélni, amelynek módosítása a mai szavazásaink között szerepel: az egyik a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló, a másik pedig az önök által köznevelésnek tartott törvényről szóló módosítás.
Abból indulok ki, hogy önök, a kormánytöbbség mind a kettőt megszavazza, és biztosan állíthatom, hogy mi, az ellenzék mind a kettőt ellenezzük, nem fogjuk megszavazni, és ennek a szavazatunknak, a néhány óra múlvai szavazatunknak nem az az egyszerű oka, hogy önök többségben vannak, mi meg kisebbségben. Ezért arra próbálom önöket rávenni néhány órával a szavazás előtt, hogy a szavazatuk következményét próbáljuk végiggondolni néhány percben.
A Magyar Tudományos Akadémia az ország egyik legtekintélyesebb intézménye, nemcsak alapítása révén és okán, hanem tevékenysége folytán, nemcsak az országunkon belül, nemcsak a nemzetünk egészében, hanem valóban nemzetközileg; nagyszerű tudósok, remek testület és egy színvonalasan működő kutatóhálózat. Önök a mai törvényjavaslattal ezt kívánják tönkreverni. Igen, számos alkalommal érveltem és érveltünk társaimmal együtt, hogy ez a kutatás és az oktatás szabadságának csorbítása. Ezt önök nem hiszik, de legalábbis nem mondják.
A probléma azonban az - és ez köti össze a másik törvénnyel a mondanivalómat -, amikor is nem tudós emberek társulatáról, hanem a legfiatalabbakról, a köznevelésben részt vevő diákokról, gyermekeinkről, unokáinkról van szó. Mert ott is egy olyan törvénymódosítás-sorozatot akarnak életbe léptetni, amelyek kapcsán Bibó - ha emlékeznek még a nevére, ha máshonnan nem, vezetőik kollégiumát erről a személyről nevezték el - azt mondta, hogy a közép-európai lét szabadsága kis körökből áll. Na, ennek a törvénynek a nyomán a magyar közoktatásban a szabadság egyik legutolsó kis köre szűnik meg, azt szüntetik meg, hogy olyan gyermekek, akik a legkülönbözőbb okok miatt magántanulók, olyan iskolák, amelyek tudatosan alternatívak - ugye, ez a szó azt jelenti, hogy eltérő a főiránytól -, igazából ne lehessenek. Értem, hogy azt tetszenek mondani, hogy de igen, lehetnek, én meg következményként azt mondom, hogy de nem, nem lesznek. Nem azt írja elő a törvényük, hogy nem lehetnek, csak éppenséggel olyan módosításokat hoz, hogy létük értelmét veszíti. Mert egy eltérő hogyha nem lehet eltérő, akkor nem létezik. Egy alternatív hogyha nem tud alternatív lenni, akkor be kell hogy álljon a fősodorba, vagy éppenséggel megszűnik.
Önök mondhatják, én néhány ezer gyermekről beszélek. Én meg azt mondom: hogyha néhányról beszélnék, akkor is illene felállnom. Önök mondhatják, hogy néhány száz pedagógusról beszélek. És hogyha néhány pedagógust érintene ez a mondat, akkor is kiállnék mellettük, akkor is, mert gyermek és gyermek között nemcsak az a különbség, hogy az egyik tehetséges az egyik területen, a másik a másik területen, hanem hogy szerencsére mindegyik különböző - ahogy egyébként mi is. Önök ezt a különbözőséget nem akarják elismerni, és azt gondolják, hogy az az állam feladata, hogy mindenkinek előírják: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Márpedig rétesből is különbözőek vannak!
Kérem szépen, fogadják el, hogy az, amit csinálnak a magyar közoktatásban, az már saját, önnön korábbi eredményeik szerint is zuhanórepülésben van, és még mindig jobban ismerem, hogy mi volt 2010 előtt a magyar közoktatásban, mint önök; az a helyzet, hogy jobb volt az oktatás színvonala, mint most. (Korózs Lajos tapsol.) Nem volt problémamentes - nem volt problémamentes! -, de jobb volt. Ehhez képest önök ezt a példát veszik elő, ezt alkalmazzák az oktatásban, megint megszüntetnek egy kicsi kört, a szabadság egy újabb kis körét - és ugyanezt alkalmazzák a magyar tudományban, a Magyar Tudományos Akadémia esetében. Soha - soha! - nem fogom elfogadni, és ezt ajánlom a társaimnak is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)
