FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kereken száz évvel ezelőtt ezekben a hónapokban, ezekben a hetekben a Tanácsköztársaság ideje alatt honfitársaink százai haltak meg ártatlanul vagy éppen azért, mert szembe mertek szállni azzal az embertelen rendszerrel; rájuk szeretnék emlékezni a mai felszólalásomban.
Emlékezni kötelességünk, egy belső kötelességünk. Egy család, egy magánszemély emlékezik felmenőire, ezt tesszük halottak napján vagy épp az év többi napján, egy település emlékezik a felmenőire, ezt tesszük a Tanácsköztársaság napján, például a saját szülővárosomban is, Kecelen, ahol 28 áldozata volt a Tanácsköztársaságnak, és a keceli emberek ennek az évfordulónak a kapcsán megemlékeztek a keceli lakosokról, akik annak idején meghaltak, és egy nemzetnek is kötelessége emlékezni azokra a felmenőire, akik annak idején ártatlanul estek el ezekben az időszakokban.
Fontos emlékeznünk, és fontos arról is beszélnünk, hogy a Tanácsköztársaság alatt mi is történt, mi történt ebben a 133 napban, a Kun Béla nevével jelzett vörösuralom ideje alatt. Mondhatjuk, hogy ez volt a kommunizmus eszméjének első magyarországi megjelenése, annak az eszmének, amely az egyenlőséget hirdette, de amikor az érdekük úgy kívánta, akkor, tudjuk nagyon jól, egyenlők között vannak egyenlőbbek, csak hogy Orwell Állatfarmjából idézzek, és ők is ezt alkalmazták; ez az egyenlőség is egy hamis eszme. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az emberek különbözőek, ki-ki tudása, szorgalma, kitartása alapján más-más fajta ember, és ez nagyon helyesen így van, tehát ez az egyenlőség is egy hamis eszme, és ők erre próbáltak egy egész rendszert felépíteni, mégpedig erőszakkal felépíteni.
Érdemes arról is megemlékezni, hogy nemcsak a Tanácsköztársaság ideje alatt, amely egy viszonylag kis időszak volt hazánk történelmében, hanem világszerte az elmúlt egy évszázadban több mint százmillió halálos áldozata volt a kommunizmusnak. Egy ilyen rendszernek az első megjelenése volt a Tanácsköztásaság, amely olyan egészséges és például a Jobbik által is fontosnak vallott értékek ellen volt, mint a nemzet. Hiszen tudjuk, hogy a kommunistáknak nem a nemzet számít, hanem az, hogy a proletárdiktatúra, a proletártudat meglegyen az emberekben, és ott már egyáltalán nem számított a nemzeti öntudat, vagy hogy ki-ki büszke legyen akár a magyarságára vagy más nemzethez tartozóként a saját maga nemzetiségére. Jellemzője volt ennek az eszmének az egyház-, a hitellenesség, és ez számos konkrét tényezőben megnyilvánult, úgyhogy egy ilyen eszméről beszélünk, és erről emlékezünk.
Kecelen, ahogy említettem, szülővárosomban is emlékeztünk, ugyanis 1919 júniusában a Duna-Tisza közén számos településen történtek kisebb-nagyobb lázadások, amikor is a vidéki keresztény, nemzeti gondolkodású parasztság azt mondta, hogy elég volt, elég volt a rekvirálásokból, elég volt abból, hogy tőlük próbálták elvenni a terményeket és minden olyat, ami vihető volt, és ezzel próbálták a Tanácsköztársaság bázisát jelentő nagyvárosokban jelen lévő ipari munkásságot kiszolgálni és a kedvükben járni. De sokan mondták akkor, hogy elég volt, és ennek hatására az akkori rendszer Szamuely Tibor vagy épp Cserny József vezetésével olyan terrorkülönítményeket állított fel, amelyek végigjárták szépen ezeket a településeket, és ott különböző kegyetlenségek árán végeztek ki embereket vagy végeztek el olyan, állatiasnak mondható cselekedeteket, amiket nem is szeretnék itt megemlíteni.
(13.10)
Kecelen is így volt, Kecelen 28 áldozata volt ezekben a hetekben ennek a kegyetlenkedésnek. De hát így járt a Duna-Tisza közén Kalocsa, Harta, Cegléd, Nagykőrös, Abony, és még lehetne sorolni a településeket. Összességében több száz áldozata volt ezeknek a heteknek, a Tanácsköztársaságnak és a Tanácsköztársaság által kinevezett emberek kegyetlenkedéseinek.
Nagyon büszke vagyok, hogy településemen, Kecelen egy közösségi adakozás eredményeként a 100. évfordulóra, 2019. június 23-ra egy emlékművel emlékeztünk meg a 28 mártírról, a 28 ártatlan emberről, és ez az emlékmű innentől kezdve remélhetőleg örökké fogja ezekre az emberekre emlékeztetni a kecelieket vagy éppen az arra járókat.
Én azt szeretném zárszóként kívánni, hogy ne csak a keceliekre, hanem minden áldozatra emlékezzünk, és emlékezzünk arra is, hogy milyen eszme nevében végezték ki ezeket az embereket, és követték el ezeket a kegyetlenkedéseket, és a jövőben se feledjük el soha, hogy a kommunizmus ilyen jellegű tevékenységekre volt képes. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
