CSÁRDI ANTAL
CSÁRDI ANTAL
CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! 2004 és 2010 között több mint másfél millió fogyasztói devizakölcsön-szerződés került megkötésre. Jelenleg úgy állunk, hogy az Igazságügyi Minisztérium adatai szerint 900 ezer végrehajtási eljárás van folyamatban, és ezeknek a végrehajtási eljárásoknak a végén az esetek túlnyomó többségében kilakoltatás vár azokra a magukra hagyott, azokra a becsapott fogyasztókra, akiket a magyar bankrendszer csúnyán átvert.
Azt gondolom, nem lehet köztünk vita abban a kérdésben, hogy nem várhatnak tovább a devizahitellel átvert magyarok milliói. Miért milliókról beszélek? Ugye, pontosan látjuk, hogy ha van másfél millió fogyasztói szerződés, akkor az legalább egymillió családot érint közvetlenül, ahol körülbelül, azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag 3-4 millió közé tehető azoknak a polgártársainknak a száma, akiket ez a probléma húsbavágóan, a hét minden napján érint. Pedig tudjuk, hogy ez a helyzet nem önmagától alakult ki, és hogy ebben a kialakult helyzetben az adósok felelőssége elhanyagolható.
A C-51/17. európai bírósági ítélet indoklásában egyértelműen fogalmazott az Európai Bíróság. A 93/13. irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönt felvevők számára ahhoz, hogy az utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételeknek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lenni a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségére gyakorolt, esetleg jelentős gazdasági következményeit is.
Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy mind a ketten százszámra vagy még több olyan szerződést láttunk, ami devizahitel-szerződésről szól, és be kell vallanom, hogy nem tudok mondani olyan szerződést, ahol ennek az európai bírósági feltételnek megfelelt volna a szerződés.
Ha nem hozzuk rendbe ezt a kérdést, ha nem nyújtunk kézzelfogható és valós segítséget a rászorulóknak, akkor egy olyan társadalmi szakadék fog kialakulni ebben az országban, ami egyrészt súlyosan sérti az igazságosság alapelvét, mert azt gondolom, hogy a becsapott devizahitel-adósoknak jár az igazság, másrészt viszont a gazdaság fogja nagyon durván megszenvedni. Pontosan tudjuk, hogy azok a családok, azok a vállalkozások, akik áldozatai ennek a devizahitel-válságnak, aktív és hasznos gazdasági szereplői lehetnének ennek az országnak, ma viszont egyértelműen perifériára szorulnak azért, mert azok a törvényhozási lépések, ami egyrészt a végtörlesztés volt, másrészt a forintosítás, az nem nyújtott nekik valós és érdemi segítséget.
Azt gondolom, meg kell hogy hallja a kormányzat, hogy azok az önhibájukon kívül rászoruló devizahitel-adósok, ezek a becsapott emberek és családok milliói joggal várják el a kormánytól, a magyar törvényhozástól, hogy végre valós és érdemi segítséget kapjanak. Nem lehet megfeledkezni a társadalom harmadáról, 3-4 millió emberről, és én azt gondolom, hogy ezt a felelősséget önöknek a kormányban és nekünk itt az ellenzéki oldalon egyformán vállalnunk kell. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)
