SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz-kormánynak sok éve és sok lehetősége lett volna arra, hogy gondoskodjon nemcsak az életképes, magas hozzáadott értékű, karbonsemleges és fenntartható gazdaság alapjainak megteremtéséről, de az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítéséről is. Az látszott már a párizsi klímacsúcs előtt és után is, hogy a kormány csak a szavak szintjén, amúgy PR-osan foglalkozik a témával. Nem véletlen, hogy három évig hagyta elfeküdni a nemzeti éghajlatváltozási stratégia parlamenti vitáját is, pedig az EU időben elkötelezte magát a párizsi egyezmény céljainak elérésében.
Az Európai Bizottság már 2016 novemberében nyilvánosságra hozta az úgynevezett téli energiacsomagot, amely több új klíma- és energiapolitikai szabályozási javaslat mellett nemzeti energia- és klímaterv kidolgozását kérte a tagállamoktól, egységes módszertannal, minimumkövetelményekkel. 2018. december 31-ig kellett volna benyújtani az előzetes tervezetet, de Magyarország már ezt is csak késve, 2019. január végén tette meg, itthon pedig csak hónapokkal ezután ismerhettük meg, mi is van benne.
Az Európai Bizottság most június 18-án értékelte a tervezeteket. Eszerint a magyar kormány tervezete nem felel meg több minimumkövetelménynek sem, sokszor az sem látszik, hogy a kitűzött célok milyen intézkedésekkel és milyen forrásokkal érhetők el. Az üvegházhatású gázok kibocsátásában megfogalmazott célok ugyan éppen meglépik az uniós minimumot, de messze elmaradnak a lehetséges és az ország érdekét szolgáló ambiciózusabb céloktól. Az épületenergetika, hulladékszektor, közlekedés, mezőgazdaság szektorokban megfogalmazott 7 százalékos csökkentési cél 2005-höz képest ugyancsak szerény. A megújulók részarányában vállalt 20 százalékos érték a Bizottság szerint nem is tükrözi Magyarország lehetőségeit, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az uniós szintet 32 százalékban határozták meg. A tervezet nem jelöli meg az alkalmazkodási célokat sem.
Államtitkár Úr! Mivel tudja magyarázni, hogy a magyar nemzeti energia- és klímaterv gyakorlatilag megbukott az EU-s megmérettetésen? Milyen esély, politikai akarat van arra, hogy az év végéig adott türelmi időig egy ambiciózus, az ország valós érdekeit tükröző tervet tudnak összeállítani, beleértve a most teljesen hiányzó alkalmazkodási fejezetet? És honnan lesz forrás a szükséges intézkedésekre, mert a 2020. évi hazai költségvetésben nem szántak érdemi pénzeket ezekre az ügyekre.
Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
