BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném, hogy a Jobbik képviselőcsoportja ezt a határozati javaslatot támogatni fogja a holnapi nap folyamán. Tesszük ezt annak ellenére, hogy 2017 márciusában mi nyújtottuk be először, hogy legyen Trianon 100. évfordulóján egy olyan megemlékezés, amely méltó emléket állít a centenáriumnak. Ezt a kormánypárti képviselők több alkalommal leszavazták. Ennek ellenére most az önök hasonló témájú és hasonló tematikájú indítványát támogatni fogjuk.
Tesszük ezt annak ellenére is, ami itt képviselőtársamtól elhangzott, hogy sem az elnevezést, sem a dátumot nem tartjuk szerencsésnek. A magyar ember számára június 4-e mindig gyásznap lesz, és Trianon évfordulója mindig gyászév lesz.
S tesszük ezt annak ellenére is, hogy a kormánypárti képviselők nem támogatták azt a módosító javaslatunkat sem a bizottsági ülésen, amely kimondta volna és a határozati javaslat szövegébe foglalta volna az autonómia támogatásának a szükségességét. Mi azt gondoltuk, hogy ez egy nagyon szép és jó módja lett volna annak, hogy túllépve a szóvirágokon és az általánosan megfogalmazott célokon, egy olyan ügyet tudjunk most beemelni a közvéleménybe, amely ma, 2019-ben az elszakított magyarság kollektív közösségi jogai biztosítékának az egyik legmeghatározóbb, az Európai Unióban bevett jogi formája.
Fontosnak tartjuk az indoklásban leírt célokat, azt, hogy a békediktátum máig tartó politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémáit kibeszéljük. Fontosnak tartjuk azt, hogy minél több megemlékezés, konferencia, oktatási és ismeretterjesztő anyagok, olyan tananyagok, amelyek mind az iskolákban, és olyan tévé- és filmalkotások, amelyek a televízióban, moziban megszülethetnek, és olyan anyagok készüljenek, amelyek például a fiatalok számára is interaktív, kreatív, formabontó módon hozzák be a közbeszédbe, a közvélekedésbe Trianon máig tartó problémáit. S fontosnak tartjuk azt is, hogy ne csak a tragédia okairól és következményeiről beszéljünk, hanem az elért sikerekről is. Arról, hogy az elmúlt száz évben ez a nemzet nemhogy nem omlott össze, nemhogy nem fogyott el, hanem olyan csodát tudott adni a világnak, mint amilyenek a Nobel-díjas tudósaink vagy például a pesti srácok voltak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy újra átéljék és megismételjék azt. Ezért is tartjuk fontosnak azt, hogy a környező országok Trianon-narratívájával szemben Magyarország igenis fogalmazza meg, tegye világossá a saját maga igazságát, és ezt a saját Trianon-narratívánkat juttassuk el, értessük meg és magyarázzuk el a nyugat-európai döntéshozóknak és a véleményformálóknak is. Azt szeretnénk és azt várjuk el önöktől, hogy a magyar kormány a teljes diplomáciai eszköztárát vesse latba, és a centenáriumot használja fel arra, hogy azt a munkát, amit meggyőződésem szerint elmulasztottunk megtenni az elmúlt években, évtizedekben, példát véve szlovák és román szomszédainkról, egy példás diplomáciai munkával elöl járva vigyük el Nyugat-Európába, és értessük meg, hogy a trianoni békediktátum miért nem volt sem méltányos, sem igazságos, és miért nem adott hosszú távú megoldást a közép-európai népek békés egymás mellett élésére.
Azt bizonyítván, hogy mennyire komolyan gondoljuk ezt a javaslatunkat, a Jobbik részéről költségvetési módosító javaslatot fogunk benyújtani, amely a kellő pénzügyi hátterét biztosítani fogja annak, hogy ez az emlékév ne csak egy legyen a sorban, és ne csak egy kötelezően letudandó feladat legyen, hanem igenis tegyük mögé azt a pénzügyi hátteret, ami ahhoz kell, hogy ezt az emlékévet úgy tudjuk megrendezni, hogy ennek valóban mélyreható társadalmi következménye és értelme legyen.
Végül arról is szeretnék szót ejteni, hogy bár szépek a megfogalmazott célok, de a fő kérdés az, hogy fel tudjuk-e használni ezt az emlékévet a valódi nemzeti összetartozásra. Itt nem tudjuk megkerülni azt, hogy kiindulva az elmúlt évekből, el kell döntenie a kormánynak azt, hogy a nemzet részének tekinti-e azokat a magyarokat, akik nem a Fidesz támogatói és nem a Fidesz szimpatizánsai. Azt látjuk ugyanis, hogy az a magyarországi minta, amely a különböző támogatásokért cserébe a feltétlen teljes párthűséget várja el, ez a nagyon káros minta sajnos exportálva lett a határainkon túlra is, és ez minden, csak nem szolgálja azt a célt, amely a határozati javaslat szövegében megfogalmazódott. Hogy még konkrétabb legyek: azt látjuk, hogy míg 2010 előtt Gyurcsány Ferenc és az általa vezetett pártok fordítottak magyart a magyar ellen, most sajnos ellenkező előjelű, de hasonló folyamatokat látunk.
Míg akkor a december 4-ei népszavazás hergelte a határon túli magyarságot a magyarországi magyarok ellen, most azt látjuk, hogy azzal, ahogyan a magyar kormány és a magyar kormány médiája az ellenzéket hazaárulózza, és ahogy az ellenzéki pártokhoz és minden entitáshoz, amely nem a Fideszből áll, viszonyul, sajnos ez egyre több magyarországi állampolgárt fordít külhoni véreink ellen. Ezt nem engedhetjük meg, és nem hagyhatjuk azt, ami úgy látjuk, sajnos egyre inkább kirajzolódik, és ki kell mondanunk, képviselőtársaim, hogy ma, 2019-ben távolabb vagyunk a nemzeti összetartozástól, mint 2010-ben voltunk. Tehát nem elég beszélni a nemzeti összetartozásról, tenni is kell érte, és a partneri törekvés mellett a leghatározottabban ki kell állnunk és fel kell lépnünk a külhoni magyarság mellett. Ebben a célban a Jobbik Magyarországért Mozgalomra számíthatnak a külhoni magyar közösségek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
