DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utánam szóló Bencsik János képviselőtársam el fogja mondani a frakció álláspontját, és azt, hogy természetesen minden olyan javaslatot támogatunk, mely a nemzetünk megmaradását és összetartozását támogatja.
De én úgy gondolom jogászként, hogy felolvasnám azt, hogy a trianoni békediktátum során a magyar nemzettel szemben milyen döntés született, és mit ismertünk el. „Az egész világ elborzadt… és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák-Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten és Bécsben készítették elő.” Ezt Edvard Beneš fogalmazta. Majd a szerződés szövegében az szerepel: „A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint a veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik, az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeként elszenvedtek.”
Miért fontos ezt elmondani ebben a Házban? Mert a nemzeti összetartozás évét egy olyan évről határozza meg a magyar Országgyűlés, amely évben Magyarországot háborús bűnösnek mondták ki, és amit elismertünk. Azt gondolom, hogy a nemzeti összetartozás éve minden évnek az elmúlt száz évben a nemzeti összetartozás évének kellett volna lenni, és annak kell lenni mindig is.
(17.50)
De én azt gondolom, hogy lehetett volna akár egy olyan évet, vagy akár egy más napot, mint június 4-e, a nemzeti összetartozás évének meghatározni. Úgy gondolom, egy jobbikos számára, és szerintem egy igazi magyar hazafi számára az a nap gyásznap és az az év gyászév. Én úgy ítélem meg, hogy azért menekülünk előre, mert amint az előttem szóló képviselőtársam elmondta, nem a múlttal, hanem a jövővel szeretnénk foglalkozni. De egyet nem lehet megúszni: azt nem lehet megúszni, hogy szembenézzünk azzal, hogy ezt a folyamatot annak idején mi alakította ki. Magyarország akkori vezetői a helyzetük magaslatán álltak-e? Magyarország akkori vezetői kiálltak-e eléggé a nemzet érdekében?
Hangsúlyozottan nem az utolsó hónapokról beszélek, június 4. előtt, hiszen amikor rádöbbentek, hogy mi várhat hazánkra, megpróbáltak mindent megtenni, hogy ezt megváltoztassák. Amíg nem nézünk azzal szembe, hogy a múltban a vezetőink milyen komoly hátrányokat okoztak a magyar nemzetnek, addig ebből kiindulva, ezen tapasztalatok alapján hogy lépünk a jövőbe? Csak azzal lépünk a jövőbe, hogy egy ilyen évet kijelölünk? Nem, azzal lépünk a jövőbe, hogy belátjuk, hogy hibákat hibára halmoztak a korábbi vezetőink, és azokból a hibákból tanulva nem követ el a jövőben senki nemzetünk ellen hasonló hibákat.
Jelezném, hogy a Kárpát-medence magyar lakossága az elmúlt száz év alatt 30 százalékkal csökkent. Ily módon hogyan fogjuk tudni a megmaradást biztosítani? Sem egy emléknappal, sem egy emlékévvel, hanem végre olyan politikával, amely a társadalom üdvére szolgál, amikor úgy érzi egy magyar polgár, hogy számára ez a haza a minden, és nem abban gondolkodik, hogy a boldogulását külhonban keresse. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
