DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utánam szóló Bencsik János képviselőtársam el fogja mondani a frakció álláspontját, és azt, hogy természetesen minden olyan javaslatot támogatunk, mely a nemzetünk megmaradását és összetartozását támogatja.
De én úgy gondolom jogászként, hogy felolvasnám azt, hogy a trianoni békediktátum során a magyar nemzettel szemben milyen döntés született, és mit ismertünk el. „Az egész világ elborzadt… és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák-Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten és Bécsben készítették elő.” Ezt Edvard Beneš fogalmazta. Majd a szerződés szövegében az szerepel: „A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint a veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik, az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeként elszenvedtek.”
Miért fontos ezt elmondani ebben a Házban? Mert a nemzeti összetartozás évét egy olyan évről határozza meg a magyar Országgyűlés, amely évben Magyarországot háborús bűnösnek mondták ki, és amit elismertünk. Azt gondolom, hogy a nemzeti összetartozás éve minden évnek az elmúlt száz évben a nemzeti összetartozás évének kellett volna lenni, és annak kell lenni mindig is.
De én azt gondolom, hogy lehetett volna akár egy olyan évet, vagy akár egy más napot, mint június 4-e, a nemzeti összetartozás évének meghatározni. Úgy gondolom, egy jobbikos számára, és szerintem egy igazi magyar hazafi számára az a nap gyásznap és az az év gyászév. Én úgy ítélem meg, hogy azért menekülünk előre, mert amint az előttem szóló képviselőtársam elmondta, nem a múlttal, hanem a jövővel szeretnénk foglalkozni. De egyet nem lehet megúszni: azt nem lehet megúszni, hogy szembenézzünk azzal, hogy ezt a folyamatot annak idején mi alakította ki. Magyarország akkori vezetői a helyzetük magaslatán álltak-e? Magyarország akkori vezetői kiálltak-e eléggé a nemzet érdekében?
Hangsúlyozottan nem az utolsó hónapokról beszélek, június 4. előtt, hiszen amikor rádöbbentek, hogy mi várhat hazánkra, megpróbáltak mindent megtenni, hogy ezt megváltoztassák. Amíg nem nézünk azzal szembe, hogy a múltban a vezetőink milyen komoly hátrányokat okoztak a magyar nemzetnek, addig ebből kiindulva, ezen tapasztalatok alapján hogy lépünk a jövőbe? Csak azzal lépünk a jövőbe, hogy egy ilyen évet kijelölünk? Nem, azzal lépünk a jövőbe, hogy belátjuk, hogy hibákat hibára halmoztak a korábbi vezetőink, és azokból a hibákból tanulva nem követ el a jövőben senki nemzetünk ellen hasonló hibákat.
Jelezném, hogy a Kárpát-medence magyar lakossága az elmúlt száz év alatt 30 százalékkal csökkent. Ily módon hogyan fogjuk tudni a megmaradást biztosítani? Sem egy emléknappal, sem egy emlékévvel, hanem végre olyan politikával, amely a társadalom üdvére szolgál, amikor úgy érzi egy magyar polgár, hogy számára ez a haza a minden, és nem abban gondolkodik, hogy a boldogulását külhonban keresse. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)