DR. TILKI ATTILA
DR. TILKI ATTILA
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az európai parlamenti választásokon sok szavazatot vesztett a román kormány, válságban van: a párt elnökét a legfelsőbb bíróság rögtön az EP-választás után jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélte; a választás után a román kormányban három minisztert váltottak le; az államelnök és a kormánypárt küzdelmét kihasználva a kisebb pártok elkezdtek a zavarosban halászni, és elkezdték kijátszani a szokásos magyar kártyát.
Tudjuk, hogy a román politikát a múltban gyakran az átállás és a hátbatámadás jellemezte, de megbékélést várni tőlünk, magyaroktól nagyon nehéz akkor, amikor nyilvánvaló tényhamisítással állunk szemben az úzvölgyi hősi temető kapcsán. Megrázott, megdöbbentett bennünket a magyar hősök nyughelye elleni orv román soviniszta akció. 600 hősi halott nyugszik az úzvölgyi katonatemetőben, a legfiatalabb alig múlt 17 éves, a legidősebb 54 esztendős, közülük 500 magyar, 61 osztrák, 22 német, 15 orosz nemzetiségű. A temetőben nincs és soha nem is volt román katona, ott nincs helye román katonai kereszteknek.
Az Úzvölgye a magyar katonai helytállás szimbóluma. 1916. október 24-én a miskolci 10. gyalogezred főhadnagya, Szerdahelyi főhadnagy ezt írta naplójába: „Veszteségeim igen nagyok, a csatatéren hulla hulla mellett volt. Minden ember csodálatra méltó hősiességgel harcolt. Napok óta nem ettek, majd megfagytak a hidegtől, lőszerük alig volt, s kiválóan képesek voltak helyüket megállni.” A dicső magyar múltat átírni, lebetonozni nem lehet, még a láthatóan sajnos új dimenzióba lépett román kisebbségpolitikával sem. A barbár rombolás után szinte belénk égtek a 95 éves úzvölgyi veterán, vitéz Bartha Mihály bácsi szavai: „Akárhogy is, ezt a temetőt mi alkottuk, mi javítottuk, mi csináltuk. Szégyen gyalázat, hogy ilyesmit elművelnek velünk szemben, a magyarokkal.” - idéztem vitéz Bartha Mihály bácsit.
A magyar diplomácia és a kormány több lépcsőben reagált, egyre erősebb diplomáciai eszközökhöz nyúlt, és tiltakozó jegyzéket adott át. Sajnos, a bekéretett budapesti nagykövet nem jelent meg központi utasításra, megtagadta a megjelenést, nyilván ez is jelzi, hogy nem csak elszabadult helyi indulatokról van szó. Romániára szükség van, egy gazdaságilag erős Romániára szükségünk van (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és nagyon fontos, hogy a stabil Románia egy stabil közép-európai ligának legyen a tagja, ahol közép-európai szabályok szerint lehet játszani.
Tisztelt Miniszter Úr! Van-e remény, hogy visszatér Románia a párbeszédhez? Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
