MESTERHÁZY ATTILA,
MESTERHÁZY ATTILA,
MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vegyes lesz a hozzászólásom, reagálok egy-két eddigi felvetésre, és néhány dologra én is ráerősítenék, és talán egy-két új szempontot is a Ház és a vitában részt vevő képviselők, államtitkár urak és államtitkár asszony figyelmébe ajánlanék.
Az első általános megjegyzésem az lenne Hargitai képviselő úr hozzászólása után, hogy hogyan tudnak önök ennyire tökéletesek lenni. (Derültség. - Cseresnyés Péter: Ezt már egyszer elsütötted!) Egyszerűen nem értem. A múlt héten is elmondtam egy másik hozzászólás kapcsán, mert ez ilyen visszatérő refrén, Witzmann képviselőtársamnak mondtam ezt szintén, mert azt mondta, hogy önök kiválóak és jók a gazdaságpolitikában, jók a társadalompolitikában, tehát tulajdonképpen mindenben jók. Ha ön hiányolja azt, hogy mi nem mondunk pozitív dolgokat egy-egy előterjesztésről, akkor hadd kérdezzem már meg, ön mikor mondott kritikai észrevételt egy saját előterjesztésükről, mert akkor jogos lenne a felvetés, hogy az ellenzék állandóan csak kritizál, bezzeg a kormánypárt! Hozzáteszem, önök is voltak ellenzékben, én akkor egy ideig itt ültem és hallgattam államtitkárként is azt, amit önök elmondtak, hát, túl sok dicséret nem volt abban az időszakban az ön által elmondott mondatokban. (Cseresnyés Péter: Mert nem lehetett dicsérni!) Tehát valahogy, hogy, hogy nem, visszatér az, hogy az ellenzéknek az a feladata, hogy a kritikai pontokra mutasson rá, a negatívumokra, amit adott esetben az értékrendje vagy a meggyőződése alapján problémának lát egy-egy kormánypárti előterjesztésből. Hozzátenném: esetleg néha önök pedig megfontolhatnák azt, hogy egy-egy kritikai észrevételt, ami adott esetben módosító formáját is veszi, azt esetleg elfogadnák, mert azért erre se nagyon volt példa egy-egy ilyen adótörvény vitájában vagy éppen a költségvetés vitája során.
(19.10)
Mindig elmondom - ahányszor egy fideszes mondja és itt vagyok, akkor elmondom -, hogy a 2008-as, ’10-es költségvetést hasonlítani a mai költségvetési viszonyokhoz, az olyan, mint a körtét hasonlítani az almához. Mindkettő gyümölcs, mindkettő fán terem, csak semmi köze nincs egymáshoz a kettőnek. Ugyanis akkor egy világgazdasági válság volt, amely meghatározta a magyar költségvetést, most pedig nem világgazdasági válság közepette kell költségvetést tervezni. Akkor bizony sok olyan problémával szembesült az akkori kormányzat pénzügyi vezetése, ami egy sokkal nehezebb körülmények között összeállítandó költségvetést eredményezett. Kívánom önöknek, hogy ne kerüljenek ilyen helyzetbe, mert akkor az azt jelenti, hogy az ország sem kerül ilyen válsághelyzetbe.
Azzal egyetértek - Hargitai János beszélt erről -, hogy jellemző, hogy egy nagyon tudatos társadalompolitikát visznek - ez biztos. Ez biztos, csak ez a tudatos társadalompolitika mindig a kiváltságos keveseknek, a gazdagoknak meg a barátaiknak kedvez. Sosem azoknak kedvez, akik valóban nehéz helyzetben vannak, akik valóban rászorulnak a segítségre. Ha, mondjuk, a költségvetés számait nézzük, akkor jóléti kiadásokra a GDP-hez mérten nem növekvő, hanem csökkenő arányban költ a költségvetés. Tehát nem igaz, hogy folyamatosan növelik az erről szóló kiadásokat.
A másik, hogy nagyon érdekes volt a fogalmazása. Azt mondta, hogy az önkormányzati eladósodást is valahogy meg kell zabolázni, és hogy most nem látható ilyen tendencia. Igen, mert legutóbb, amikor ilyen tendencia látszódott, akkor azokat önök generálták, önök biztatták az önkormányzatokat arra, hogy eladósodjanak, hogy ezáltal is nehezítsék az akkori kormányzat működését. Tehát egy tudatos politikai eszközként éltek vissza ezzel, hogy különböző önkormányzatokban önök többségi pozícióban voltak, hogy ezáltal is nehezítsék az akkori kormány mozgásterét. Hozzáteszem: ezzel nem a kormány mozgásterét, hanem az ország mozgásterét nehezítették.
Azt mondta, hogy jó szívvel támogatandónak tartott pontok is vannak ebben, hiszen Z. Kárpát Dániel erről is beszélt. Sajnos, nincs most a teremben a képviselő úr, de ezért kell vigyázni a pozitív hozzászólásokkal, mert félreértik a fideszesek. Pont az a baj a salátatörvénnyel, hogy összevegyítenek olyan dolgokat, ami alapján egy ellenzéki képviselő nem tud a szíve szerint dönteni. Valóban vannak egy salátatörvényben olyan dolgok, amelyek pozitívak, ebben is, én is tudnék említeni olyat, amire azt mondjuk, hogy helyes és jó döntés, de van benne számos olyan kezdeményezés, ami nem elfogadható számunkra, és így a kettőt egybevetve kell mindig az ellenzéknek meghozni a döntését. Ilyenkor, bizony, sok esetben csak a „nem” gomb vagy az udvarias „tartózkodom” gomb marad opcióként. Hozzáteszem, ez teljesen legális technika, csak szeretnék a jegyzőkönyv végett magyarázatot adni arra, hogy miért nem tudjuk majd adott esetben támogatni mi sem ezt az előterjesztést.
Most néhány konkrétumot én is hadd említsek, hiszen ahogy ön is mondta, 59 törvényt érint ez a mostani megalapozó törvényjavaslat. Az elsőt, amit ki szeretnék emelni, azért szeretném kiemelni, mert ön kicsit pozitív értelemben mondta, én meg egy kicsit negatív értelemben akarnám ugyanazt a tényt megvilágítani. Hiszen azt mondta, hogy a falugondnoki szolgáltatás 2020-tól már 800 lakosnál kisebb településeken is majd működtethető lesz. Ez szerintem nem pozitívum, hanem egy negatív jelenségre mutat rá. Tehát nem maga a kezdeményezés nem pozitív, nehogy rosszul értse véletlenül, hanem ez arra mutat rá, hogy ez a faluprogram, amit önök elkezdtek, bizony még nem nagyon hozott eredményeket. Az elmúlt nyolc-kilenc évben sem sikerült sok eredményt elérni, hiszen ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb településeken is ugyanilyen gondokat jelent ennek a szolgáltatásnak a hiánya.
A másodikat, amit szeretnék kiemelni - ezt ön szintén pozitívumként említette -, igazából csak semleges állításként szeretném megfogalmazni. Úgy látom, hogy mentesítik a bölcsődét egyházi fenntartásba átadó önkormányzatokat, ahogy ön megfogalmazott, a megtérítés terhe alól. Azt gondolom, hogy az államnak feladata, hogy állami tulajdonban biztosítsa az alapoktatást és a középfokú ellátást. Ezt nem lehet az egyházakra rálőcsölni. Az én fejemben, ha egy egyház akar ilyet működtetni, ez szerintem rendben van, döntse el, ha ehhez megvannak az eszközei és a lehetősége. De az, hogy egy településen ne legyen egy szülőnek lehetősége arra, hogy eldöntse, egyházi vagy állami bölcsődébe, óvodába, iskolába járatja a gyerekét, az szerintem nem jó irány. Még egyszer mondom, nem az egyházakkal szemben szeretném ezt a mondatomat megfogalmazni, csak azt gondolom, hogy fontos, hogy egy szülő el tudja dönteni, milyen típusú, fenntartású iskolába vagy más ilyen intézménybe szeretné a gyermekét járatni.
Aztán a harmadik, egy régi örökzöld, a szociális temetés. Ez az „eltemetheted saját magadat” programja a Fidesznek. Amikor egyáltalán megfogalmazódott ez az ötlet, már akkor, bocsánat, marhaság volt. Azt, hogy ez tényleg egy marhaság, az mutatja, hogy most már nem tudom, hányadik alkalommal tolják ki a dátumát. Nem lenne egyszerűbb, ha visszavonnák ezt az állatságot? Önök is rájöttek, hogy ez így nem jó. Akkor meg mit szórakoznak ezzel, hogy állandóan tologatják ki a dátumát?! Látom, hogy most a 2021-es dátumot tolják ki 2022-re. Tegyenek elé egy 1-est, hogy 2122, és akkor nem kell vele minden évben foglalkozni. Ez egy rossz kezdeményezés volt, nincs ezzel ilyen értelemben baj, hiszen nem került bevezetésre. Szerintem vegyék ki és tulajdonképpen felejtsük el ezt a kezdeményezést.
A következő az idősek, fogyatékosok, nagycsaládosok szociális üdültetésének megszüntetését jelentő módosítás. Ugyan ezt bizony az MNÜA cáfolta, tehát inkább csak egy kérdésem lenne államtitkár úrhoz, hogy most akkor mi a helyzet ezzel. Ezek teljesen kikerülnek a célok közül vagy mégsem? Remélem, nem. Szerintem helyes volt, hogy ilyen társadalompolitikai célokra is lehetett felhasználni ennek a programnak a szolgáltatását.
A következőt inkább Horváth Ildikó államtitkár asszonynak mondanám: új főnöke lesz, úgy látom a törvényjavaslatból. Szerintem jövőre távozik Kásler Miklós miniszter úr, mert az alapítványt, ahova tud menni, már megcsinálták neki, el is látták egy nagyobb összeggel. 500 millió forint, ez egy nagyon szép összeg arra, hogy az ember konferenciákat szervezzen. Nincs ennyi stressz, nincs ennyi probléma, nem kell ennyi egyeztetésre menni, mindenki inkább csak veregeti az ember vállát. Tehát egyszerűbb lett volna, ha kirúgják és megmondják neki, hogy ez így nem jött össze, professzor úr. Valóban egy elismert onkológusról, tudós emberről beszélünk. Menjen oda, ahova való, abba a szakmába, amelyikhez tartozik, és ahol valóban elismert professzor és a tudása is ehhez mérten kiváló. Akkor nem kell 500 millió forintot rögtön erre elkölteni, hogy létre fogják hozni a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia Alapítványt. Erre azt is írhatták volna, még egyszer mondom, hogy Kásler Miklós, viszlát.
Ami még lenne, ebben inkább csak megerősíteném azt, amit a jobbikos képviselőtársam már elmondott. Mi is azt gondoljuk, hogy a 27 százalékos áfakulcsot lehetne csökkenteni. Értem, hogy önök nagyon tudatosak a társadalompolitikában, de mégis a 27 százalékos áfakulcs, ahogy szokták mondani, a szegények adója, hiszen mindenkinek egységesen kell fizetnie. Mindig szokták, főleg nekem, mondani - hiszen megvert a jóisten azzal, hogy részt kellett vennem abban az áfacsökkentési akcióban, amit az akkori Gyurcsány-kormány eldöntött -, hogy mégiscsak az egy jobb helyzet, ha 25 százalékról 20 százalékra leviszik az áfát és aztán visszaemelik 25-re, mert az még mindig 2 százalékkal kevesebb, mint ahova önök emelték. Tehát magyarul, azt gondolom, hogy lehetne ezen az áfacsökkentésen is egészen biztosan gondolkodniuk, hiszen ahogy látjuk a makrogazdasági pályát, amit megrajzoltak, ebbe egészen biztosan beleférne.
Teljesen egyetértek én is a három gyermek után járó szja-mentességgel mint alapvető ígérettel, és egy régi örökzöld javaslata az MSZP-nek az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése. Erről is volt szó. Egy gondolattal egészíteném ki az imént elmondottakat. Nemcsak az áfakulcsot érdemes csökkenteni, hanem bizony az alapvető élelmiszerek körét is érdemes újragondolni, hiszen sok mindenben változtak már a fogyasztói szokások.
Ennyit szerettem volna a vita kezdetén felsorolni, valóban csak szelektíven, részben reagálva az eddig elhangzottakra, részben pedig talán kiegészítve az eddig elmondottakat néhány olyan fontos ponttal, amire szerettem volna a tisztelt Ház, az államtitkár urak és államtitkár asszony figyelmét is felhívni. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.
