MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látszik, hogy a türelem elfogyott, mert Tilki Attila képviselőtársunk elment, és így nem tudja végighallgatni a hozzászólást. Én csak egyet akartam vele érteni, hogy nekünk is hasonlóan nagy türelem kell ahhoz, hogy végighallgassuk néha az ő hozzászólásaikat. De a viccet félretéve, egy-két dolgot szerettem volna helyre rakni, amit ő is mondott, és esetleg más hozzászólásokban is talán kicsit félreérthető módon került elő, vagy amit esetleg hiányolok.
A falugondnoki szolgálatról már beszélt Korózs Lajos képviselőtársam. Én abban az értelemben láttam ebben problémát, hogy most már a nagyobb lakosságszámmal rendelkező falvakban is hasonló problémák alakulnak ki, mint korábban a kisebb létszámú települések esetében, ezért miközben a kezdeményezés üdvözlendő, aközben egy problémára mutat rá ez a változtatás. De azt gondolom, ezt már részletesen elmondta Korózs képviselőtársunk, úgyhogy ezzel nem húznám az időt.
A másik ilyen fontos kérdés a droghasználat a fiatalok körében. Ez valóban egy folyamat, hiszen már korábban is azt lehetett látni, hogy sajnos egyre fiatalabb korban kerülnek kapcsolatba a fiatalok a kábítószer valamilyen formájával. Éppen ezért életszerű az, hogy csökkenteni kell azt a korhatárt, ami alapján valaki bekerülhet egy ilyen intézménybe. De szerintem nem úgy, ahogy ezt a mostani törvénytervezet teszi. Van a kormánynak egy nemzeti drogellenes stratégiája, és ebben egy szakmapolitikai program keretében, amit 2017-18-ra határozott meg a kormányzat, van egy olyan fő prioritás, ami úgy szól, hogy a hozzáférés fejlesztése. Én nem ezt hívnám a hozzáférés fejlesztésének, semmiféleképpen nem azt, hogy a 12 éves gyerekeket felnőttek közé visszük be, akármilyen jó szándék is vezérli egyébként a kormányzatot. Sokkal inkább az, hogy itt speciális igényeknek és körülményeknek kell megfelelni. Mint ahogy mehetnénk tovább a prevenció vagy sok minden más ártalomcsökkentés tekintetében is. Most ebben nem merülnék el ennél jobban.
A negyedik ilyen pont, amit szerettem volna felhozni, az önkormányzati eladósodás, ahogy Tilki Attila mondta, a kötvénykibocsátás kapcsán. Azt készséggel elfogadom, hogy az ő települései közül a 88 településből 78-ban így is, úgy is adósság halmozódott föl sok minden kormányzati intézkedés kapcsán, de azért nem látom még megoldottnak a problémát a fideszes kormányzás idején sem. Mert ha jól emlékszem, Pécs önkormányzatának simán sikerült többmilliárdos adósságot fölhalmoznia, különösebb segítség nélkül. Magyarul, úgy látom, hogy ennek a beismerése jelenleg Pécsen zajlik, hiszen nem azt a polgármestert fogják indítani, aki most vezeti a várost. Páva Zsolt polgármester úrnak megköszönték a részvételét, és megy a találgatás, hogy ki lehet, pontosabban talán már meg is van egy sportember tekintetében az utódja, Páva Zsolt pedig érdemei elismerése mellett, úgy hallom, a pletykák szerint nagykövet lehet majd valahol. Remélem, egy új nagykövetséget hoznak neki létre több száz millió forintból, mint ahogy Kásler miniszter urat is ki kell fizetni félmilliárddal. Lehet, hogy a pécsi polgármester is megérdemli ezt a félmilliárdot egy kiváló nagyköveti poszt várományosaként valahol a világban. Volt már rá példa, csak ezért hozom ezt ide, Új-Zéland tekintetében. Magyarul, a pécsi önkormányzatnak saját jogon is ment az eladósodás, és voltak olyan önkormányzatok, amelyek egyébként a kötvénykibocsátásból származó bevételt el se költötték. Erre alapozzuk, ha jól értem, Varju Lászlóval közösen azt, hogy bizony azért volt ebben politika elég vastagon az önök kezdeményezésére akkoriban.
Az utolsó, amit szeretnék fölvetni, az inkább egy tisztázás, de azért egy kicsit annál mégiscsak több. Államtitkár úr azt említette az expozéjában, a bevezető előadásában, hogy ezt a céges adatbázist, amely egy nyilvános, ingyenes adatbázis és kereshető, korlátozni akarják öt-hat/hó keresésre. Én azt nem értettem pontosan, hogyan lehet ezzel visszaélni. Államtitkár úr ebben biztosan meg tudja világítani a konkrét, pontos helyzetet. Tehát egy nyilvános és ingyenes adatbázisból legyűjtött adatokat hogyan lehet pénzzé tenni? Mert ha lehet, akkor szóljon, mert én akkor ezt megpróbálnám! Ki az az őrült, aki azért fizet, amit egyébként nyilvánosan elérhet? Hacsak nem valamilyen pluszszolgáltatást is ad hozzá, aki legyűjti ezeket a dolgokat (Cseresnyés Péter: Nem erről volt szó!), esetleg valamilyen humán erőforrást tesz ebbe bele, rendszerezi, vagy nem tudom, valamit csinál vele.
(21.00)
Mert ha lehet ilyet csinálni, akkor szerintem mindannyian vágjunk abba bele, de ettől függetlenül könnyen lehet, hogy van ilyen lehetőség, mert tulajdonképpen minden üzleti ötletben meg lehet találni a maga madarát az embernek; tehát magyarul, hogy hogy lehet egy nyilvános adatbázisból pénzt csinálni azáltal, hogy 200-300-400 adatot én lekérek.
A másik, hogy valóban, ha a nyilvános adatokat elkezdjük korlátozni, akkor óhatatlanul az ember fejében fölmerül sok minden ötlet, tehát a vészcsengő egy ellenzéki képviselő fejében ilyenkor megszólal (Csörög egy mobiltelefon.) - mint Korózs Lajos telefonja -, hogy bizony vajon miért kell ezt a korlátozást elvégezni, hacsak nem azért, amiről Csárdi képviselőtársam beszélt, hogy bonyolítsák a hozzáférést egyébként jelenleg nyilvánosan elérhető adatokhoz. Nem ez lenne az első ilyen alkalom egyébként, hogy arra törekednének, hogy valamilyen formában nehezítsék ezt. Én számos alkalommal ütközöm abba a problémába - viszonylag sok írásbeli kérdést, indítványt teszek a Házban -, hogy olyan válaszokat kapok, amikor arra hivatkoznak, hogy de hát miért nem megyek fel a kormany.hu-ra, ott rákattintok a nem tudom, mire, és akkor ott vannak az adatok.
Két eset szokott lenni: rákattintok és nincs olyan, amit megadnak, vagy a második, hogy rákattintok, és semmi nem jön be. Még esetleg egy harmadik lehet: rákattintok, és valami egészen más jön be, vagy olyan mennyiségű adat, amivel meg az a probléma, hogy azért nem tudja az ember feldolgozni, mert ott van, mondjuk, a hárommillió adat, amivel egy országgyűlési képviselő nem tud mit kezdeni. Eközben egyébként önök pedig lerázzák a képviselőt, hogy miért nem érti meg ez a szerencsétlen, hogy az interneten már fenn vannak ezek az adatok.
Tehát magyarul: sokféleképpen lehet ellehetetleníteni a nyilvánosságot vagy az érdeklődőt ebben a tekintetben. Nekem úgy tűnik, hogy ez egy alkalmas eszköz lehet arra, hogy szűkítsék a nyilvánosság körét és ezáltal az átláthatóságot is ezekben a kérdésekben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
