KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A hétvége azzal telt az egészségügyi dolgozók számára, hogy Kásler Miklós úr és az egészségügyet irányító államtitkár egy nagyon veretes béremelési programot hirdetett meg. Ezt természetesen idézőjelbe tettem, ugyanis ezt követően látva, hallva az érdekképviseleti szervezeteket és azok megnyilatkozásait, abból kiderült, hogy közel sem olyan szép a leányzó fekvése. Azt mondták, hogy július 1-jétől 8 százalékos béremelésre kerül sor, aztán ha az emlékeink között kutakodunk, akkor kiderült, hogy ezt már 2016-ban és 2017-ben is megígérték, és semmi másról nincs szó, mint egy elmaradt béremelésről. Aztán az is kiderült, hogy a számok nyelvére ezt lefordítva elég sok zavar van a rendszerben, annál is inkább, mert egyes híresztelések szerint 15 milliárd forintot szánnak erre a bérnövelésre vagy -növekedésre, majd Gulyás miniszter úr pedig valami 35 milliárd forintról beszélt, de azt hiszem, erre majd vissza fogok térni.
Közben az érdekképviseletek azt is elmondták, hogy ha ez a béremelés realizálódik július 1-jével, ez csak a minimálbérhez, illetve a szakmai bérminimumhoz lesz elegendő, hiszen nagyon sok egészségügyi szakdolgozó ezt a bért fogja tudni kapni. De a számok nyelvén ez azt is jelenti, hogy mintegy 15 százaléka az egészségügyi dolgozóknak még ezt a szintet sem üti meg a mai nap folyamán.
Mivel lehetne igazából elismerést biztosítani ezeknek az egészségügyben dolgozó embereknek? Mindenekelőtt az előmenetel elismerésével, ezen túlmenően a szakmai gyakorlat elismerésével és a hűség elismerésével. Azt gondolom, egyik tétel sem állja meg a helyét, mert Magyarországon jelenleg sem a hűséget nem ismeri el a kormány, sem a szakmai gyakorlat és az előmenetel tekintetében nem biztosít semmiféle olyan pluszt, még erkölcsi elismerést sem az egészségügyi dolgozóknak, ami igazán megilletné őket.
Nagyon sokan, úgy látom, összekeverik az alapbért a fizetéssel, a jövedelemmel. A bér és a jövedelem mind-mind külön statisztikai kategória és közgazdasági kategória. Amikor az alapbér 200 ezer forint, akkor átlagosan 340 ezer forintról csak azok beszélnek, akik torzítani akarnak ezen a helyzeten, csúsztatni akarnak, és azt mondják, hogy mindenféle jövedelmet, amit megszerzett egy dolgozó, egy kalapba beleteszik, és az összes ott foglalkoztatott létszámával elosztják, persze akkor egy ilyen átlagot fognak kapni. Csakhogy ebben nemcsak az ágy mellett dolgozó pályakezdő, hanem a több évtizede vezető orvos bére is benne van. Ez az egyik dolog.
A másik: az látszik, és erre az érdekképviseletek is rávilágítottak, hogy azoknak a fizetése, bocsánat, jövedelme éri el a 340-350 ezer forintot, akik másfélszer annyit dolgoznak, mint amennyit normálisan lehetne dolgozni, hiszen túlmunkával, éjszakai pótlékkal, ünnepnapokon és hétvégeken dolgozva érik el ezt a jövedelmet.
Itt ez a 8 százalékos emelés, amelyet beharangoztak, átlagos szinten 4 ezer forintos béremelést jelent, ahogy az érdekképviseletek említik, és erre is három évet kellett várni, hiszen az előbb említettem, hogy 2016-ban már megemlítették ezt a béremelést. Tehát innentől kezdve azt is gondolom, hogy ezek az emberek sokkal, de sokkal többet érdemelnek. A Szakdolgozói Kamara elnöke elmondta, hogy ma 35 százaléknyi munkaerő hiányzik az egészségügyi ellátórendszerből. Maga a miniszter elismerte egy régebbi sajtótájékoztatója keretében, hogy mintegy 24 ezer ember halt meg csupáncsak azért, mert nem kapott megfelelő ellátást az egészségügyben. Ma már szállóigévé vált az, hogy Magyarországon kórházi fertőzésben többen halnak meg, mint közúti balesetben.
De nem jobb a helyzet az ápolók esetében sem, hiszen itt is vegyes érzelmekkel fogadták az ápolók mellett a védőnők is ezt a Horváth Ildikó által ismertetett szombati bejelentést. Az elnökük azt mondta, hogy örülünk annak, hogy végre a védőnők is ágazati bértábla alapján kaphatják a fizetésüket, melyet 2013 óta várunk, hangsúlyozom, 2013 óta. Innentől kezdve azt gondolom, hogy a 8 százalékos béremelés meglehetősen megmosolyognivaló. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Államtitkár úr, ne nekem válaszoljon, hanem a védőnőknek, a kórházi dolgozóknak, az orvosoknak! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
