DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért ezt a címet adtam a napirend utáni felszólalásomnak, mert valóban az összeomlás szélére kerültek a legfontosabb közszolgáltatások. Ugye, ez ügyben az elmúlt egy évben rengeteget beszéltünk a parlamentben, illetve különböző más fórumokon, államtitkár urakat interpelláltuk ezekben az ügyekben.
Nagyon fontosnak tartottuk mindig leszögezni, hogy nem az ellenzéki felszólalásokat akartuk szaporítani, hanem a szakma irányából érkező vészjelzéseket szerettük volna továbbítani. Ennek megfelelően alátámasztottuk megfelelő szakértői anyagokkal, szakmai elemzésekkel és statisztikai adatokkal ezeket a felszólalásokat, és benyújtottuk a megfelelő, szintén a szakma által kitermelt és megalkotott különböző törvényjavaslatokat. Ezeket a magyar Országgyűlés kormánypárti többsége rendre leszavazta, lesöpörte.
(21.50)
Ez rendben is való lenne, ha ehelyett benyújtottak volna saját javaslatot és megoldották volna ezeket a problémákat, de ezt elmulasztották.
Ha most megnézzük a jövő évi költségvetés tervezetét, akkor láthatjuk, hogy a kormány továbbra sem kíván szembenézni ezekkel a legfontosabb problémákkal, ezekkel az alapvető rendszerproblémákkal. Sajnálom, néhány perccel ezelőtt még itt ült Banai államtitkár úr, és éppen egy ilyen problémát említett a vidék helyzete kapcsán, most már nem várta meg ezt a lehetőséget, hogy válaszoljak neki. Rengeteg ilyen problémát és rengeteg ilyen összeomlás szélére került közszolgáltatást említhetnék, de én magam mint vidéki képviselő, engedjék meg, hogy két, konkrétan a vidéki térségeket nagyon erőteljesen érintő problémával és néhány konkrét számmal támasszam alá ezt a rendkívül súlyos állítást.
A retorikában a magát nemzetinek hazudó kormány fontosnak tartja a vidéki térségek fejlesztését, és bevezetnek vagy indítványoztak néhány olyan javaslatot, ami valóban ezt célozná. A „Magyar falvak” programot említette államtitkár úr is, a mai napon több kormánypárti képviselőtársam, de beszéltünk korábban a falusi CSOK-ról is. Ezek önmagukban fontos intézkedések lehetnek, csak önmagukban elégtelenek, tehát érdemben a problémák súlyához nem mérhetők. Államtitkár úr említette, hogy a vidék legfontosabb infrastruktúrája az úthálózat, az alsóbbrendű úthálózat, hogy az rendkívül rossz állapotban van, de a „Magyar falvak” programon belül a megfelelő költségvetési sor majd megoldja ezt a problémát. A költségvetés valóságtartalmát aláhúzza az, hogy a „Magyar falvak” programban 50 milliárd forint értékben 430 kilométer összekötő és bekötőút fejlesztése szerepel, ehhez képest a hivatalos statisztikák szerint 16 ezer kilométernyi rossz, illetve nem megfelelő állapotú vidéki, alsóbbrendű út várja az azonnali felújítást. Ebből látszik az, hogy a kormány gyakorlatilag, mondhatni, szinte semmit nem tesz a vidék felzárkóztatása érdekében, és ennek megfelelően mind a „Magyar falvak” program, mind a falusi CSOK csak egyfajta retorikai elemként értelmezhető, de azt senki ne gondolja, hogy ilyen módon, hogy tönkremegy, gyakorlatilag szétesik az úthálózat, bármilyen módon lehet érdemben tenni a vidék népességmegtartó ereje megteremtése érdekében.
Egy másik vidéki példa, a vidéki térségeket különösen sújtó példa a vízügyek helyzete, erről is már több körben vitatkoztunk itt a magyar Országgyűlésben, itt el tudok mondani szintén néhány sokkoló statisztikai adatot. Ma a víziközmű-rendszerek tekintetében, az ivóvízhálózat tekintetében 25 százalék a hálózati veszteség, tehát a megtermelt ivóvíz 25 százaléka el sem jut a fogyasztókhoz a különböző hálózati hibák miatt. 20 százalék alá csökkent a megfelelő minősítésű vízrendszerek aránya, ez szintén szakmai dokumentumokban szereplő statisztikai adat, tehát nem egy ellenzéki fantazmagória terméke. 2012 óta - szintén hivatalos statisztikák alapján - duplájára nőtt a meghibásodások száma a víziközmű-rendszereket érintően, és az önkormányzatoknak, az ellátásért felelős önkormányzatoknak pedig nincs forrás, hogy ezeket a megfelelő karbantartásokat elvégeztessék, ugyanis olyan kormányzati intézkedéseknek voltunk tanúi, ami az elmúlt időszakban különösen nehéz helyzetbe hozta a szolgáltatásokért felelős, a szolgáltatásokat bonyolító víziközmű-cégeket, ezek jelentős része veszteségesen működik, néhány közülük a csőd szélére került. A Magyar Víziközmű Szövetség szerint 1500 milliárd forintra lenne szükség 15 éves távlatban a legfontosabb karbantartási és pótlási munkák elvégzéséhez. A Megyei Jogú Városok Szövetségének becslése még félelmetesebb, ők 3000 milliárd forintra teszik a forrásigényeket 15 éves távlatban azért, hogy a legfontosabb közszolgáltatás, az ivóvíz-szolgáltatás működjön. Ehhez képest a kormány egy másfél milliárdos karbantartási alapot hozott létre, és ennek megfelelő összeg látható a jövő évi költségvetésben is.
Ez két példa, többre nem is lenne időm, de hosszan sorolhatnám még azokat a statisztikai adatokat és szakmai jelzéseket, ami alapján megállapítható, hogy valóban nem túlzás azt mondani, hogy az összeomlás szélére kerültek a legfontosabb közszolgáltatások. Ezt a napirend utáni felszólalást nem azért mondtam el, hogy majd nekem válaszoljanak a kormánypárti képviselők vagy az államtitkárok, nem, az embereknek, a közszolgáltatásokra számító embereknek válaszoljanak, illetve a közszolgáltatások fenntartásáért felelős önkormányzatoknak adjanak választ, hogy milyen módon kívánják megoldani ezt a problémát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
