BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az elején reagáljak néhány hozzászólásra, annál is inkább, mert úgy látszik, hogy a kormánypártok kedvenc sportja az, hogy újra és újra átírják a történelmet. Azt hittem, hogy ez csak a Parlament falain kívül van így, de most megtapasztalhattuk, hogy ez a Parlament falain belül, az ülésteremben is így van, hiszen egészen másképp emlékeznek kormányzásuk kezdeti szakaszára a kormánypárti képviselők a hozzászólásokból kitetszően, mint ahogy ez valójában volt.
Hogyha figyelmesen hallgattuk őket, és elhinnénk azt, amit mondanak, akkor azt hihetnénk, hogy 2010 után itt brutális adócsökkentésekbe kezdett a kormány, soha nem látott fellendülés jött a gazdaságban, és soha nem látott mértékben csökkentették az adónemek számát is. Csakhogy ennek pont a fordítottja volt igaz.
(12.10)
Csak a történelmi hűség kedvéért: 2010 után önök nem adót csökkentettek, hanem adót emeltek, elsősorban az alacsony jövedelműek adóját emelték rögtön, első intézkedésükkel. Olyan személyijövedelemadó-rendszert vezettek be, amely bevezetésekor az adófizetők, a munkavállalók 80 százalékának nem jelentett érdemi adócsökkentést, sőt nagy részüknek ez érdemi adóemelést jelentett. Hogy ez mennyire így volt, az bizonyítja, hogy akkoriban a Fidesz egyik kedvenc sportja volt, hogy bérkommandót hozzon létre annak a Rogán Antalnak a vezetésével, aki akkor még nem volt érdekelt a kötvénybizniszben, hiszen pontosan látták ők is, hogy csak a munkaadókra kényszerített béremeléssel lehet súlyozni azt az adónövekedést, amelyet egyébként az önök képviselői itt az ülésteremben megszavaztak. És azt hihetnék, hogy csökkentették az adónemek fajtáit, hát, tévednek, hiszen 2010 után egy rakás új adónemet vezettek be, minden korábbihoz képest több adófélét kellett a magyar adófizetőknek elviselniük - emlékeztetőül: tranzakciós illeték, chipsadó, kamatadó és társai, hogy csak egyet-kettőt említsek -, olyannyira, hogy a 2010 előtt ígért söralátét méretű adóbevallás több lepedőnyire duzzadt. (Németh Szilárd István: Hogyan? Nincs is! Egy sms az egész!) És ha azt gondolnánk, hogy itt állandóan csak gazdasági növekedés volt 2010 után az országban, akkor szeretném önöket emlékeztetni, hogy miközben a válságból egész Európa kilábalt szinte, addig az önök gazdaságpolitikája 2012-ben recesszióba vitte Magyarországot. Lehet, hogy önök erre nem szívesen emlékeznek, de ez attól még tény.
Ezekből az adóemelésekből jönnek most vissza, ebből a recesszióból lett aztán gazdasági növekedés, és az önök által elszaporított adónemekben próbálnak most rendet vágni, meg kell vallanom, hogy ebben az adótörvényben részben valóban sikeresen, hisz a beterjesztett adótörvények valóban tartalmaznak adócsökkentéseket, és valóban tartalmaznak egyszerűbb adórendszer irányába mutató lépéseket. A baj csak az, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem azoknak az adóját csökkentették most, ebben a törvényjavaslatban, akiknek az adóját emelték 2010 után. Erről a beterjesztett törvény, ilyen adócsökkentésről, hogy azoknak a munkavállalóknak csökkentenék az adóját, akiknek emelték 2010-ben, ezek az adótörvények semmit nem tartalmaznak.
Két adónemfajtára szeretnék kitérni, annál is inkább, mert ezek lehetnének előremutatóak is, viszont van velük néhány probléma. Kezdjük először is az áfacsökkentéssel! Mindnyájan tudjuk, hogy 2010 után önök emelték olyan szintűre az áfát, hogy Európában ez egy csúcstartó adónem lett, és ebből próbálnak most olyan módon visszajönni, hogy miközben az általános forgalmi adó kulcsát nem csökkentik, egyes szolgáltatásoknál és termékeknél ezt megteszik, összhangban egyébként ellenzéki javaslatokkal is, hiszen korábban az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését szorgalmazta szinte minden ellenzéki frakció. Viszont azért szembe kell néznünk azzal a tanulsággal - ellentétben az előző bekiabálásokkal -, hogy vannak olyan termékek és szolgáltatások, amelyeknek hiába csökkentették önök az áfatartalmát, a piacon, a boltokban, az áron ez egyáltalán nem érzékelhető.
Csak emlékeztetnék arra, hogy a sertéshús áfája, bár valóban csökkent, de éppen a közelmúltban hozta nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal, hogy közel 10 százalékkal drágább ezzel együtt a sertéshús a boltokban és a piacokon, mint egyébként tavaly ilyenkor volt. Ezért most is fennáll annak a veszélye, hogy egyes termékek vagy szolgáltatások áfatartalmának a csökkentése egyáltalán nem fog megjelenni az adott szolgáltatás vagy termék áfájában, és ilyen bizony a szálláshelyek adójának, áfakulcsának csökkentése, ami bár nem 5 százalékra mérsékli a terheket valójában, hanem 9 százalékra, de ez még így is jelentős csökkentés. Kérdés, hogy ebből a szolgáltatást igénybe vevők fognak-e bármit is érzékelni, vagy úgy járnak, mint a sertéshússal, hogy egyik nap olvassák örömmel, hogy csökken a szállodák áfájának az ára, és ebből azt a következtetést vonják le, hogy akkor majd olcsóbban fognak nyaralni, majd mikor elmennek jövő évben nyaralni, akkor szomorúan és megdöbbenve fogják konstatálni, hogy nem ez történt, hanem a szálláshelyek ára adott esetben még nőtt is, mert a piaci törvények éppen így működtek. Amit tehát csinált a kormánypárti többség, az gyaníthatóan nem lesz egyéb, mint az, hogy a szálláshely-tulajdonosok profitja nőni fog, de egyáltalán nem biztos, hogy a szálláshelyek ára csökkenni fog.
Örömmel üdvözöljük, hogy a családok egy részének az adóját csökkentik. Ez valóban egy örvendetes lépés, ennek akkor is örülni kell, ha az az adócsökkentés, amelyet önök most a négygyermekes anyák esetében javasolnak, az adófizetőknek mindössze néhány százalékát teszi ki. Ha néhány tízezer anyának emiatt csökken az adója, annak is örülni kell. Őszintén szólva, az öröm akkor lenne teljes, ha több millió adófizető érzékelhetne adócsökkentést, nem csak az adófizetők néhány százaléka.
Még azt is el kell mondanom önöknek, hogy az az irány, amelyet önök a családtámogatás rendszerében követnek, az torz és hamis. Egyáltalán nem ördögtől való, és támogatnánk egy olyan családtámogatási rendszert, amely kombinálja az egyéni adókedvezményeket a családi pótlék emelésével. Önök viszont nem ezt teszik. A családi pótlék összegét egyetlen forinttal se emelték, mióta kormányon vannak, viszont az adókedvezményeket a családok esetében valóban bővítették, csak ez egy korábban is igazságtalan jövedelmi különbséget tovább növelt az országban.
Ugyanis előállt mára az a helyzet, hogy vannak olyan nagyon gazdag családok, akiknek a napi gondja, mondjuk, az, hogy 400 millióért vagy 800 millióért vegyenek egy villát Budán - mint azt éppen egy mai hírben olvashattuk -, akiknek az adókedvezménye adott esetben több százezer forint, és önmagában ez az adókedvezmény sokkal nagyobb összeg, mint egy átlagos család teljes jövedelme a választókerületemben, Kőbányán vagy Kispesten.
Nem lehet igazságos egy olyan családtámogatási rendszer, amelyben a leggazdagabb családoknak csak az adókedvezménye - hangsúlyozom, nem a jövedelme, csak az adókedvezménye - magasabb összegű, mint egy átlagos családé Budapesten, egy olyan övezetben, ahol döntően panelban laknak az emberek, nem több száz milliós villában. Ez a támogatási rendszer, ez az adózási rendszer rossz, akár a vállalkozásokat nézem, akár a munkavállalókat nézem, rossz. Ez az adózási rendszer minden adócsökkentés dacára egy olyan szisztémát hozott létre és működtet a továbbiakban is, amelyben a legnagyobb vállalkozások élvezik a legtöbb adót, miközben a kisvállalkozások terhei nem, vagy alig mérséklődnek, amelyben a leggazdagabb családok kapják a legnagyobb adókedvezményt, miközben az alacsony jövedelmű családok adókedvezménye érdemben nem mérséklődik.
Az egyik oldalon áll egy hihetetlen mértékben meggazdagodott vékony réteg, és a másik oldalon áll a munkavállalók zöme, ahol nem az a kérdés, hogy milyen villát vásároljunk, hanem az a kérdés, hogy a családi összjövedelemből, kedvezmények ide vagy oda, tudjuk-e fizetni az albérletet.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ez tehát egy olyan adócsökkentés, aminek egyes elemei valóban támogathatók, de egy olyan igazság-, társadalompolitikai felfogást tükröz, amely egészében az ország kettészakítását eredményezte, és ezt a kettészakadást fogja növelni a jövőben is. Köszönöm szépen a figyelmet.
