BENCSIK JÁNOS,
BENCSIK JÁNOS,
BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán kicsit szimbolikus is, hogy Trianon 100. évfordulójához közeledve egy ilyen ügyben kell most közösen tanácskozunk. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a 100 évvel ezelőtti békediktátumot szándékosan úgy alkották meg a győztes hatalmak, hogy Magyarországnak a természetes határait, a vasúti csomópontokat, a nagy közlekedési csomópontokokat lehetőleg az új csonka honban elvágják ezektől, és az új csonka hon lehetőleg minél hátrányosabb helyzetben, minél kevesebb meghatározó vasúti és közúti csomóponttal legyen szegényebb.
Ahogy elhangzott itt az előterjesztésben is, egy szimbolikus ügyről, illetve egy olyan térségről van szó, amelyet évszázadokon keresztül híd kötött össze egymással; már egészen a középkorban is itt volt egy híd, sőt az itt élő emberek egyébként egy egyházközséghez is tartoztak, tehát egy olyan régiót szakított ketté a mesterséges államhatár a trianoni békediktátummal, illetve később a második világháborút lezáró párizsi békeszerződésben, amely évszázadokon keresztül egy régiót alkotott.
Ahogy el is hangzott az előterjesztésben, a visszavonuló német csapatok a második világháború során ezt a hidat felrobbantották. Azóta nem volt közvetlen összeköttetés, tehát az itt élő drégelypalánki magyaroknak több mint 10 kilométert kellett utazniuk, ha át akartak jutni a határ túloldalára. Úgyhogy régi adósságát törleszti most mind a szlovák, mind a magyar állam ennek a hídnak a megépítésével.
Amiről viszont nem volt szó az előterjesztésben, az az, hogy 2017 tavaszán Ipolyhídvégen már volt egy tanácskozás, ahol a magyar és a szlovák hatóságok egybehangzóan megállapították, hogy nemzetstratégiai, nemzetgazdasági prioritásról van szó, hiszen a két híd nemcsak a munkaerő-áramlásnak a minél jobb és rugalmasabb ellátását, a munkaerő minél szabadabb áramlását szolgálná, hanem a két város közötti kulturális és társadalmi kapcsolatoknak az erősítését is.
Két év telt el ez óta a bejelentés óta. Nem tudjuk, hogy az elmúlt két évben konkrétan milyen háttértárgyalások, egyeztetések zajlottak, és ami még inkább zavaró, hogy nem tudjuk, hogy ebből a mostani bejelentésből mikor lesz eredmény, esetleg ha erre vonatkozólag akár az előterjesztő, akár kormánypárti képviselőtársaim tudnak valami konkrétumot mondani, hogy ebből a hídból mikor lesz valóság, mikor fog megépülni, vagy egyáltalán mikorra tervezik ennek az átadását, akkor azt megköszönnénk.
A közutak fontossága mellett ennél a mostani törvénynél beszélnünk kell a vasutak fontosságáról is. Jómagam a mostani 2020-as költségvetési tervhez benyújtottam egy olyan módosító javaslatot, amely azt a célt szolgálja, hogy a közutak mellett a Magyarország és a környező országok közötti vasúti átjárhatóságot is könnyítsük meg. Úgy gondoljuk, hogy ha a gazdasági kapcsolatok élénkítését várjuk, akkor a közúti forgalom mellett a vasúti forgalmat, a vasúti átjárhatóságot is javítanunk kell.
Ki kell térnünk arra is, hogy bár - mint az elhangzott - Magyarország és Szlovákia között az elmúlt években eléggé intenzív párbeszéd volt új hidak nyitása kapcsán, sajnos Délvidék és Kárpátalja esetében korántsem ennyire rózsás a kép. Délvidéken és Kárpátalján is több helyen lenne szükség új határátkelők nyitására. Kárpátalján például a teljesség igénye nélkül Nagypalád és Kispalád között, vagy ahogy azt Gyüre Csaba képviselőtársam nem is olyan rég egy parlamenti felszólalásban jelezte, Szalóka és Tiszaszentmárton között is régi igénye az ott lakóknak, hogy legyen közvetlen határátkelő, de ilyen a Hetyen-Tiszakerecseny közötti átkelő is. Emellett pedig arra is tekintettel kéne lennünk, hogy a már megépült határátkelők úgy üzemeljenek, hogy valóban be tudják tölteni azt a célt, amelyet határátkelőként egyébként be kell töltenie.
Gondolok itt arra, hogy például Délvidéken is a Tiszasziget és Gyála között üzemelő határátkelő, régi kérése az ottaniaknak, hogy legyen éjjel-nappal, 0-24 órában átjárható, és egy régi adóssága a két országnak, hogy ennek a feltételei nem teljesülnek. De említhetném akár itt Ukrajna-Magyarország viszonylatában a csap-záhonyi vagy pedig az asztély-beregsurányi határátkelőket is. Azok, akik rendszeresen közlekednek vagy ingáznak ezekben a régiókban, tudják, hogy nemritkán 6-8 vagy akár tízórás sorok is kialakulnak, és ez teljesen ellehetetleníti az egyébként akár munkavállalási, akár magán- vagy turisztikai céllal közlekedő lakosok utazását. Azt gondolom, és csupán arra akartam ráirányítani az önök figyelmét, hogy nem elég határátkelőket, új utakat vagy új hidakat építeni. Biztosítani kell azt is, hogy ezek az elkészült határátkelők és új határátkelő-csomópontok úgy üzemeljenek, hogy mind a két ország határ menti lakosainak a megelégedésére szolgáljanak.
Összefoglalóan annyit tudok elmondani, hogy azt gondolom, mindannyiunk közös érdeke az, hogy a Kárpát-medencében a határ menti régiókban biztosítsuk azt, hogy a szétszabdalt magyar közösségek közötti kapcsolattartás minél könnyebb, minél egyszerűbb legyen, ezért a Jobbik részéről támogatni fogjuk ezt a javaslatot.
Bár nem tartozik szorosabban véve a most tárgyalt javaslathoz, de muszáj néhány szó erejéig kitérnem arra, hogy amikor a magyar-szlovák viszony és a kétoldalú kapcsolatok rendre terítékre kerülnek, a magyar kormány mindig az előkészítés alatt álló gázvezetékekről, új hidak és utak átadásáról példálózik, amikor azt akarja demonstrálni, hogy mennyire jó a magyar-szlovák viszony. Sajnos azonban, tisztelt képviselőtársaim, ennél sokkal súlyosabb, fajsúlyosabb ügyekben nincs előrelépés a két ország között. Sőt, nemhogy előrelépés nincs, hanem konkrét visszarendeződés van. Elég itt utalni a Beneš-dekrétumokra, amelyek kollektív bűnös nemzetként, népként azonosítják a felvidéki magyarságot; arra a Beneš-dekrétumra, amellyel a tarsolyában Szlovákia egyébként Magyarország mellett az Európai Unió teljes jogú tagja tudott lenni, és amely dekrétumokról azóta egyébként többször a szlovák fél egyoldalúan jelezte, hogy nem tartják szükségesnek ennek a felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését. De lehetne említeni az állampolgársági ügyet, amely határozottan tiltja a kettős állampolgárságot.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr erre mondta azt, hogy jöjjenek át titokban, fű alatt a felvidéki magyarok, és vegyék fel itt Magyarországon az állampolgárságot, mi majd nem adjuk ki őket.
(13.30)
Azt gondolom, hogy ezek az esetek a lehető legtávolabb vannak azoktól, ami alapján ki tudnánk jelenteni, hogy előremutató és jó a két ország közötti viszony. De itt van a mai napig nem megoldott nyelvtörvény, a felvidéki magyar kisiskolák bezárásáról szóló hírek vagy éppen a legutóbbi időszakban a magyar himnusz éneklésének a korlátozása is.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy hidakat akkor van értelme építeni vagy akkor van elsősorban értelme építeni, hogyha bízunk abban, hogy ezeket a jelenleg magyarlakta régiókat a határ mindkét oldalán össze tudjuk kapcsolni. De ha nem lesznek magyar emberek, nem lesznek a magyar nyelvet, a kultúrát, az örökséget továbbvivő, magyar identitással bíró emberek a határ túloldalán, ha egész egyszerűen az ő létezésüket a környező országok ellehetetlenítik és egy erőszakos asszimiláció útján őket beolvasztják, akkor ezeknek a hidaknak az építése legfeljebb gazdasági célokat szolgálhat.
Ezért szeretném kérni önöket és szeretném kérni a kormányt arra, hogy a hidak, az utak és a vasutak építésén túl vállalja fel azokat a fontos nemzetpolitikai, nemzetstratégiai ügyeket is, amelyek adott esetben konfliktussal járnak, amelyek adott esetben a nemzeti ügyeknek a határozottabb érdekképviseletével járnak, és ezeket az ügyeket vegyük napirendre mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a magyar-szlovák vegyesbizottsági üléseken, mind a diplomácia minden színterén. Ehhez a Jobbik képviselői, ahogy az elmúlt kilenc évben, az elkövetkezendő években is minden segítséget meg fognak adni. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
