DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden reagálva, ami a parkolást illeti: nem az egyik fideszes polgármester, hanem az önök egyik jelöltje hozta össze azt a bravúrt, hogy miközben beszed pénzt a parkolásért, veszteséges az egész. Tehát nem ez a kormány volt az, amelyik elhordta a metrópénzeket, ez a kormány megépítette az új metrót, és ez a kormány, ezt még hozzáteszem, megújítja a zöldfelületeket, önök pedig ragaszkodnak a korábbi állapothoz, például a Liget-projekt esetében.
Most ön azt mondja, talán a felszólalásának is azt a címet adta, hogy változás lesz mindenhol. De az a helyzet, hogy én a baloldalon semmiféle változást nem látok, megint egymást marják a pozíciókért. Ugyanaz a lemez! Most éppen a főpolgármesteri jelöltségért zajló marakodás a leglátványosabb, de hogyha jól értelmezem a szándékukat, akkor ezt a nagy marakodást kiterjesztenék az egész országra.
Tegnap is feltettük itt magunknak a kérdést, hogy jó, jó, de miért foglalkozunk mi ezzel itt a kormánypártokban - egyébként ez jogos kérdés. Azért szeretnénk ebben állást foglalni, mert a tapasztalataink azt súgják, hogy ahogy önök egymással bánnak most, ugyanúgy bánnának a fővárossal, ugyanúgy bánnának az önkormányzatokkal, és ugyanúgy bánnának az egész országgal.
Nézze meg, hogy az ön pártelnöke mit összehazudozott az elmúlt napokban azzal kapcsolatban, hogy miért szúrta hátba a mit sem sejtő Karácsony Gergelyt, aki ezek után még azt mondja, hogy nincs más lehetősége, mint száz százalékig megbízni Gyurcsány Ferencben. Hát, az sem lehet egy kellemes helyzet, ha valakinek jobb lehetőség híján száz százalékban meg kell bíznia Gyurcsány Ferencben, mert mégiscsak az őszödi hazugsággyárosról van szó. Szóval, az a lényeg, hogy hiába újak a pártlogók, a szereplők ugyanazok.
Ha az önkormányzatok szempontjából nézem ezt az egészet, akkor ez a következőt jelenti: azok jelentkeznek újra pozíciókért, akik 800 milliárd forintot vontak el az önkormányzatoktól. Ezért került 2010-re az önkormányzatok többsége csődközelbe. Ez többek között az oktatási intézmények működésére is rendkívül rossz hatással volt, ezt kellett rendbe tennie a mostani kormányzatnak.
Most láttam, hogy megélhetési ügyekkel is kampányolnak, azt ígérik, hogy jobbá tennék az életet. De ezt nehéz elfogadni azoktól, akik 2,4 millió nyugdíjastól egyetlen tollvonással elvettek egyhavi nyugdíjat. Az utolsó baloldali kormányzati ciklusban egyáltalán nem nőtt, hanem csökkent a nyugdíjak értéke. Az egészségügyet önök fizetőssé akarták tenni, még kampányoltak is mellette. Egyhavi bért a közalkalmazottaktól is elvettek.
Mindezek alapvető körülménye az egekbe szökő munkanélküliség volt: 12 százalékra duzzadt az állástalanok aránya. Ennek Budapesten is megvolt a következménye, ezt kellett ennek a kormánynak letornászni 4 százalék alá. Jellemző szám, és ez minden települést érint, hogy nyolc év alatt, az önök kormányzása idején a reáljövedelem 1, azaz egy százalékkal nőtt.
A rezsit sokszorosára emelték, úgy, hogy nálunk volt az egyik legmagasabb egész Európában. Most arról nem is beszélek, hogy minden fogadkozásuk ellenére hogyan szántottak be egy jól működő családtámogatási rendszert. Ezek után azt állítani, hogy önök jobbá tennék a magyarok és a magyar önkormányzatok, a magyar városok életét, aligha komolyan vehető állítás, akárhányszor is mondják el.
(9.10)
Hogy a szociálisan érzékeny maszk mögött valójában kik is vannak, azt jól mutatja a budapesti jelöltjük pár nappal ezelőtti kijelentése. A volt újságíró az előválasztási vitában egész egyszerűen azt mondta, hogy nem az a lényeg, hogy mennyit fizetünk a rezsiért. Tehát nem az a lényeg, hogy mennyit fizetünk a rezsiért - szépen bújik ki a szög a zsákból. Jól értjük ezeket a szavakat. Ha kiegészítjük a különböző adóemelési terveikkel, akkor egyértelmű, hogy újra összeáll a megszorításmániás koalíció. Olyan koalíció ez, amely mindig a nagy szívére hivatkozik, csak éppen teljesen érzéketlen a magyarok élete iránt. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok nem kérnek ebből, mert jól látták, hogy mindez hova vezet. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
