DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amikor a Magyar Honvédség szerepéről beszélünk, akkor érdemes azért visszamenni az elmúlt 20, de talán 30 évvel ezelőtti állapotokra is, hogy milyen honvédelemmel rendelkezett Magyarország, mondjuk, a rendszerváltozás előtt. Nyilvánvaló volt, hogy ebben az időszakban a Magyar Néphadsereg, mert akkor ez volt a neve, reputációja, megítélése elég negatív volt a közvéleményben, a közbeszédben, a civil élet területén. Ennek az volt az alapvető oka, hogy kevés pénz jutott a honvédelemre, másrészt azt a kevés pénzt is céltalanul, szervezetlenül használták fel. A túl hosszú és célszerűtlen kötelező sorkatonai szolgálat is a szervezetlenséggel együtt járó szinonima volt.
A rendszerváltás után ez a helyzet a Magyar Honvédség megalakulásával némileg változott. Változott, de nem biztos, hogy jó irányba, mert sokszor elmaradt a politikai irányítás, vagy annak a dilettánsabb változata valósult meg. Jelentős érdemi helyzetváltozás a NATO-csatlakozással következett be, amikor a külkapcsolati tényezőkön keresztül a nemzeti kötelezettségek teljesítése számonkérhetővé vált a szövetségi rendszeren belül, és sikerült megfelelő forrásokat is bevonni ebbe a rendszerbe, de ezzel együtt a Gyurcsány-időszakban a források csökkentése volt jellemző a honvédelem területén. (Arató Gergely: Fontosabb volt a kórház meg az iskola… - Dr. Rétvári Bence: Kórházat és iskolát zártak be, ezt a kettőt… - Németh Szilárd István: Honvédkórház Kecskeméten…)
Ma a geopolitikai és az európai politikai helyzet új tényezői, a migráció, valamint a közelünkben lévő háborús helyzet előtérbe helyezte a honvédség technikai és emberi erőforrásai fejlesztésének szükségességét. Ehhez persze szükséges volt az is, hogy a NATO vezetése, helyesebben: a vezetést meghatározó Egyesült Államok a sarkára álljon és elmondja, hogy teljesíteni kell minden NATO-tagállamnak azt a kötelezettségét, hogy a GDP 2 százalékát a honvédelemre, a haderőfejlesztésre kell fordítania.
Hozzá kell tennem, hogy Magyarország e tekintetben már jóval előrébb tartott, mert már 2016-ban döntött arról, hogy a GDP arányának 0,1 százalékos növelésével fogja teljesíteni a következő évek költségvetésében ennek a célnak az elérését, hogy a GDP 2 százalékát használja fel honvédelmi célra.
A ma előttünk lévő, illetve a következő napokban megvitatandó költségvetési törvény is tartalmazza ezt az irányt. Ennek köszönhetően mintegy 600 milliárd forintból tud gazdálkodni a Magyar Honvédség, amely képes lesz megfelelő haderőnemi fejlesztésekre is.
De hozzá kell tennem azt is, hogy ennek a társadalmi megalapozottsága megtörtént. Olyan értelemben történt meg, hogy a nemzeti konzultáción, valamint a népszavazáson keresztül a magyar nép kifejtette és kifejezte azt az erős elkötelezettségét, hogy szükségesnek látja, és egyértelműsítette azt is, hogy a biztonság számára megkerülhetetlen dolog, a legfontosabb politikai tartalmú eleme a magyar közvéleménynek. A biztonság, amely megvédi hazánk területét, megvédi hazánk népességének összetételét; a biztonság, amely megvédi a polgárok életét és javait. Az ehhez szükséges fejlesztési pénzek rendelkezésre fognak állni. Az elmúlt évtizedek folyamán a Honvédség humán erőforrásának, azaz emberi erőforrásának a javadalmazása jelentősen, 50 százalékkal nőtt, és az említett. több mint 600 milliárd forintos keretből jelentős haderőnemi fejlesztésekre, a légierő, a tüzérség és a harckocsiállomány fejlesztésére is fog jutni.
Hogy miért kell nekünk ezzel foglalkoznunk és mi ennek a kereszténydemokrata kapcsolata?
(10.00)
Az biztos, hogy ahol születtünk, az is a teremtő Isten tervének a része. A két legfőbb alapvető közösség a haza és a család. Jóérzésű ember ezt a kettőt nem tagadja meg és nem árulja el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért van szükségünk erős és hathatós honvédelemre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
