BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az késztetett arra, hogy szólásra emelkedjem, hogy az imént Varju László képviselő úr, úgy is mint a Költségvetési bizottság elnöke szólalt meg.
Azt gondolom, hogy a mai vitában rendkívül sok politikai természetű megállapítás hangzott el, amelyeknek meglátásom szerint a valósághoz sok esetben nem volt köze. Ezekre a politikai jellegű, ellenzéki frakciókból származó megállapításokra Szatmáry Kristóf és Nacsa Lőrinc képviselő urak válaszoltak, így nem nyúlnék vissza ezekre. Egyetlenegy gondolat erejéig teszek kivételt. A képviselő úr felhívta a figyelmet a mindenkori igazmondás fontosságára. Ezzel abszolút egyetértek, én tisztelettel azt kérem képviselő úrtól, elnök úrtól, hogy az ellenzéki padsorokon belül is mindenkitől ugyanezt kérje. Ha a képviselő úr, elnök úr ezt fontosnak tartja, akkor azt engedje meg - és itt térek rá a hozzászólásom végére -, hogy néhány fölvetéssel, amit elnök úr mondott, vitatkozzak.
Az első fölvetés az, hogy megalapozott-e az a költségvetés, ami az Országgyűlés tavaszi ülésszakán kerül a tisztelt Országgyűlés elé. Sokszor beszéltünk arról, hogy már ötödik éve folyatja a kormány azt a gyakorlatot, hogy a költségvetés, illetőleg az adószabályok hatálybalépése előtt fél évvel terjeszti be az indítványokat az Országgyűlés elé, mert hitünk szerint ez erősíti a kiszámíthatóságot és a stabilitást. De azon állítás, hogy ne ismernénk a múlt év számait, tényszerűen nem igaz.
Képviselő úr, úgy is mint a Költségvetési bizottság elnöke, ha megnézi a Magyar Államkincstár honlapját arról, hogy 2018-ban milyen kiadások teljesültek, milyen bevételeket számoltunk el, vagy ha elnök úr megnézi az Eurostat nyilvános adatait, az Európai Bizottság dokumentumait, akkor pontosan láthatja, hogy a magyar gazdaság 2018. évi tényszámai ismertek. Nemcsak egyoldalú nyilatkozatokról van szó, amelyeket az uniós testületek közzétesznek, hanem például a hiány vagy az államadósság tekintetében az Eurostat validálja ezeket a számokat. Vagyis ismertek azok a 2018-as számok, és ismertek azok a 2019-es eddigi tényszámok és várakozások, amelyek alapján a jövő évi költségvetési javaslatot elkészítettük.
Abban elnök úrnak természetesen igaza van, hogy amint közeledünk a következő év elejéhez, mindig újabb és újabb információk állnak rendelkezésre, a makrogazdasági folyamatokról újabb és újabb prognózisokat tudunk készíteni. Ezt a 2020. január 1-jéhez képest még nagyobb bizonytalanságot hidalják át a tartalékok, és abban bízom, hogy ezt a nagyobb bizonytalanságot tudja áthidalni egy felelős költségvetési tervezés.
Arra a kérdésre pedig, hogy felelős-e a 2020-as költségvetési tervezés, egyrészről azt gondolom, hogy választ adott vagy nyilatkozott e tekintetben az Állami Számvevőszék, nyilatkozott a Költségvetési Tanács, és remélem, hogy elnök úr, illetve a tisztelt Országgyűlés respektálja azokat az adatokat, amelyek az elmúlt évekbeli költségvetések végrehajtását mutatják.
Az első állításom tehát az, hogy igenis lehet megalapozott költségvetést beterjeszteni a tisztelt Országgyűlés elé fél évvel a költségvetés hatálybalépése előtt, az elmúlt évek tapasztalatai és a 2020-as költségvetést illetően a kormánytól független szervezetek dokumentumai ezt támasztják alá.
Ha a képviselő úr, úgy is mint elnök úr, azt állítja, hogy alultervezett kiadások és felültervezett bevételek vannak, akkor kérem, mutasson rá azokra a tételekre, ahol az ön véleménye szerint, ellentétesen a kormánytól független két szervezet véleményével, ezt a kormányzat végrehajtotta. Én azzal nem vitatkozom, hogy lehetnek tételek, ahol a bevételek nem úgy teljesülnek, vagy ahol többletkiadásokat kell teljesíteni, épp ezért számoltunk jelentős tartalékokkal a 2020-as költségvetésben, vagyis meglátásunk szerint a főbb társadalompolitikai célokra - legyen szó akár családtámogatásról, legyen szó akár béremelésekről - a fedezet rendelkezésre tud állni, akkor is, ha a terveinktől eltérően, mondjuk, a növekedési számok a világgazdasági kockázatok miatt nem úgy alakulnak, ahogyan azzal most kalkulálunk.
Ami a nyugdíjakat illeti, és azt a politikát, amelyet a kormány követ, nemcsak képviselő úr, hanem Korózs Lajos képviselő úr is kifejtette azt, hogy a nyugdíjak értéke hogyan alakult az elmúlt években. Azt gondolom, hogy a legfontosabb dolog az Alaptörvényből fakadó kötelezettség, nevezetesen: a nyugdíjak reálértékét meg kell őrizni. A kormány ezen vállalását tartotta, és ha valaki megnézi azt, hogy az inflációs számok hogyan alakulnak, akkor remélem, vissza tudja igazolni, akár Varju László elnök úr is, hogy számos esetben a tényinfláció alacsonyabb volt, mint a költségvetésben tervezett szám. Éppen ezért 2010 után a nyugdíjak reálértéke több mint 10 százalékkal növekedett. Ha 2020-ban a most kalkulált 2,8 százalékos inflációhoz képest magasabb infláció teljesülne, akkor pedig a plusz-nyugdíjkiegészítéssel garantálja azt a kormányzat, jogszabályi kötelezettsége alapján, hogy a nyugdíjak 2020-ban is megőrzik a reálértéküket. Ezen túl mi azzal számolunk, hogy minden nyugdíjas, a kisnyugdíjas is, a közepesnyugdíjas vagy a nagyobb járulékbefizetésének köszönhetően nagyobb nyugdíjban részesülő is 2020-ban nyugdíjprémiumban részesülhet - ez a nyugdíjak reálértékének megőrzésén túl érvényesítendő -, és amikor a múltról beszélünk, arról sem feledkezhetünk el, hogy számos esetben Erzsébet-utalvány formájában többletforrást is kaptak a nyugdíjasok.
Korózs Lajos képviselő úr hozzászólására még annyiban térnék ki, hogy ugye a képviselő úr azt mondta, hogy akár egy testvérpár esetén, ha néhány évvel később vonul az egyik illető nyugdíjba, mint a másikuk, akkor a később nyugdíjba vonuló jóval nagyobb nyugdíjat kaphat.
(15.30)
Kérem szépen, igen. Azért, mert a nyugdíjak reálértékének megőrzésén túl a bérek még nagyobb ütemben emelkednek, mint a nyugdíjak emelkedtek az elmúlt években. E tekintetben egyszerűen nem tudom értelmezni az ellenzéki padsorokból jövő azon megállapításokat, hogy bérválság lenne. Olyan jelzők hangzottak el, amelyeket a tényszámok, a KSH tényadatai nem igazolnak vissza. A magyar bérek felzárkózása nemcsak magyarországi korábbi viszonyokhoz képest volt jelentős az elmúlt években, hanem európai uniós viszonylatban is.
Ami az EU-források fölhasználását illeti, itt képviselő úr azt mondta, hogy miniszter úr kvázi elismert uniós programokhoz kapcsolódó szabálytalan fizetést. Ha képviselő úr pontosan figyelte miniszter úr expozéját, akkor miniszter úr szavaiból kiderülhetett, hogy az uniós programok kiadásáról és az Európai Bizottságtól várható bevételekről szólt miniszter úr. Képviselő úr, úgy is, mint korábbi államtitkár, pontosan tudja, hogy az európai uniós támogatásokhoz minden tagállamnak nemzeti önrészt kell hozzátenni, vagyis a beáramló uniós források és az uniós forrásból részben finanszírozott programok kiadása között van egy különbség.
Ami a szabálytalanságot illeti, kétségtelen, hogy minden tagállammal vannak vitái az Európai Bizottságnak, Magyarországnak is, és bizony vannak olyan viták, amiket cipelünk magunkkal a régmúltból. Ha csak a 4-es metró ügyét említhetem, akkor képviselő úr is tudja, hogy bizony vannak olyan ügyek, ahol szabálytalanság miatt elképzelhető, hogy visszafizetésre kerülhet sor, azzal, hogy a kormányzat törekszik arra, hogy a programok túlvállalásával minden esetleges pénzügyi kockázatot kezeljen, és maximális legyen a Magyarországon felhasznált uniós források összege.
Még egy gondolatot itt engedjenek meg, Mellár Tamás képviselő úrra reflektálandó. Ő azt említette, hogy a beáramló uniós források eredményezték azt, hogy olyan gazdasági eredményeket értünk el, amiket elértünk. Én pozitívumnak tartom azt, hogy képviselő úr ellenzéki padsorokból elismerte azokat a számokat, amelyeket a statisztikák igazolnak, és amelyek - bízom benne - a mindennapokban például a béremelésekkel vagy a nyugdíjak összegének emelkedésével tetten érhetők.
De azt azért hadd említsem meg, hogy ha kizárólag az uniós források határoznák meg azt, hogy egy országban van-e növekedés vagy sem, akkor Görögország szárnyalna, az az ország, amely több mint három évtizede nettó kedvezményezettje az uniós támogatásoknak. Ezért azt gondolom, hogy az ország sikerét és ennek a pozitív érzését elvenni mindenkitől azzal, hogy jó-jó, uniós támogatásokat kapunk, szerintem egy súlyos és - ha szabad azt mondanom - téves megállapítás, egy téves véleménynyilvánítás. Igen, ha jól használjuk föl az uniós forrásokat, az hozzátesz a gazdaság bővüléséhez, de nem kizárólag az uniós források léte vagy nem léte határozza meg azt, hogy van egy országban növekedés vagy nincs. A magyarországi és nemzetközi példák ezt támasztják alá.
Ami az áfa alakulását illeti: a Jobbik-padsorokból is elhangzott az, hogy jelentősen növekednek az áfabevételek. Mindnyájan tudhatjuk, hogy a központi költségvetés adójellegű bevételei függnek egyrészről az adókulcsok mértékétől, másrészről függnek az adóalapok nagyságától. Mivel számolunk? Azzal, hogy az a gazdasági növekedés, ami az elmúlt években látható volt, 2020-ban is fennmarad. Ez a gazdasági bővülés együtt jár a foglalkoztattak számának és a béreknek a növekedésével, és ez a többletjövedelem többletfogyasztást fog eredményezni, ergo az adóalapok fognak jelentősen szélesedni, amely nagyobb adóalapok összességében 2020-ban 2019-hez képest kisebb adókulcs mellett is az adóbevételek növekedését eredményezik.
Miért említem a kisebb adókulcsot? Mert például szálláshelyáfa tekintetében is megvalósul egy adókulcscsökkenés 2020-ban, mint ahogy láthattunk 2019-ben is és a megelőző években is áfakulcscsökkentést. Emellett természetesen azon is kell még dolgozzunk, hogy a gazdaság kifehérítésével hogyan tudunk még többletbevételeket elérni.
Ami pedig az úgynevezett maastrichti követelményeket illeti, elnök úr pontosan tudja, hogy ha visszanézünk a magyar gazdaságtörténetben, és nem is kell annyira messzire nézni, akkor bizony a maastrichti követelmények tekintetében nem voltak korábban olyan kedvező számaink, mint amiket most láthatunk. Igaz ez az adósság szintjére, igaz ez a hiány szintjére, igaz ez az árstabilitás szintjére, még akkor is, hogyha az infláció most némileg magasabb, mint a korábbi időszakban. Hozzáteszem, az inflációért elsősorban a jegybank felelős, amely 3 százalék plusz-mínusz 1 százalék pontosságot határozott meg, és igaz ez például az állampapírok hosszú távú kamata tekintetében is.
Képviselő úr pontosan tudja, hogy jó pár évvel ezelőtt milyen áron kellett finanszíroznunk az államadósságot, és pontosan tudja, hogy ahhoz képest milyen adósságszinten finanszírozunk most. A lényeg, amit mindebből mondani szeretnék, az az, hogy tényszerűen kijelenthetjük, hogy a maastrichti kritériumok tekintetében soha nem álltunk olyan jól, mint most.
Képviselő úr is tudja, hogy számos olyan ország van, ahol az adósságráta az euró bevezetésekor 60 százalék fölött volt. Nézzük meg a már említett Görögországot, vagy nézzük meg Belgiumot vagy Olaszországot, ahol euróval fizetnek, soha nem volt 60 százalék alatt az adósságrátájuk. Ha képviselő úr ezt visszaigazolja, akkor pontosan tudja, hogy a maastrichti követelményeknél az uniós testületek aszerint döntenek, hogy ha valamely kritériumnál még az adott országnak nagyobb a mutatója, mint a numerikus szám az uniós szabályokban, de a tendencia azt mutatja, hogy például az államadósság csökkenő pályán van, akkor lehet az eurózónához csatlakozni.
Én azt gondolom, hogy ezek a számok, amelyek a 2020-as költségvetésben is azt mutatják, hogy összességében stabil gazdasággal számolhatunk, az államháztartási mutatói kedvezően alakulnak, pont azt igazolják vissza, hogy egy olyan pályán vagyunk, amely uniós mércével mérve is visszaigazolja a fejlettség szintjét. Ha ezen túl nézzük a reálkonvergencia számait vagy - ha a mindennapok szavaival kell mondjam - azt a gazdasági növekedést, ami Magyarországon megvalósult, ami a 2013-as növekedési fordulat óta folyamatosan nagyobb, mint az Unió átlaga, ha azt nézzük, hogy a bérek hogy alakulnak, ahol a bérnövekedés nagyobb, mint az uniós fölzárkózás, ha azt nézzük, hogy a munkanélküliségi ráta hogyan alakult, és hogyan csökkent Európa élmezőnyében ez a szám, akkor azt látjuk, hogy nemcsak az úgynevezett maastrichti kritériumok tekintetében vagyunk jó pályán, hanem az ezen túli gazdasági fejlettséget mutató többi tényező tekintetében is.
Tisztelettel azt kérem az Országgyűléstől, hogy ezeket a múltbeli folyamatokat, az elmúlt évek gazdaságpolitikájának eredményeit mutató folyamatokat is értékeljék, amikor a 2020-as költségvetésről beszélünk, hiszen a 2020-as költségvetés gyakorlatilag az elmúlt években látott gazdaságpolitika folytatását tartalmazza, amely a munka és család elsődlegességére épül, ami arra épül, hogy a munkahelyek számának és a bérek növekedésének köszönhetően egymással szoros összefüggésben a gazdaságot is egy növekvő pályán tudjuk tartani. Bízom abban, hogy ha a gazdaságot növekvő pályán tudjuk tartani, akkor a költségvetés stabilitása 2020-ban is megmarad.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)
