FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapi nap folyamán is elég hosszan és a mai nap is már több órán keresztül hallgatom itt a felszólalásokat, és a kormánypárti képviselők rendre felmondják a kommunikációs paneleket: a családok költségvetése, a családok állnak a középpontban, a magyar családok az elsők, és még lehetne sorolni azokat a mondatokat, amikkel azt próbálják kifejezni, hogy önök a családok szempontjait mennyire fontosnak tartják. Teszik mindezt úgy, hogy egyetlenegy fideszes képviselőtől sem hallottam, hogy beszélt volna egy olyan problémáról, ami szinte az összes családot valamilyen módon érinti, ez pedig az elvándorlás kérdése. Mennyire őszinte önöktől a családokra való hivatkozás, ha az elvándorlásról, hiszen, mondom még egyszer, szinte minden egyes család rokonságában van érintett, aki valamilyen módon, valamilyen időszakban, valamennyi időre külföldre kényszerült, arról egy szót se szólnak? Államtitkár úr úgy fogalmazta, hogy önszántukból nem beszéltek erről a fideszes képviselők, államtitkár úr ugyanakkor beszélt erről, magyarázkodásképpen, amikor ellenzéki képviselőtársaim hozzám hasonlóan felemelték ennek a problémának az érdekében a szavukat, és felhívták erre a figyelmet, akkor államtitkár úr különböző statisztikák mögé bújt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tegye már meg nekem, legyen szíves, hogy elmegy egy nagymamához, aki évente egyszer találkozik az unokájával, s azt mondja neki, hogy Marika néni, ne tessék foglalkozni az elvándorlással, ne tessék azzal foglalkozni, hogy a kisunokájával már csak Skype-on keresztül tud beszélni, mert Romániából többen vándorolnak ki. Vagy álljon egy oda egy tízéves gyermek elé, és mondja azt neki, hogy Pistikém, ne foglalkozz azzal, hogy édesapádat évente kétszer látod, mert egyébként Szlovákiából többen vándorolnak ki.
(11.20)
Ne haragudjon, de ez gyávaság és ez érzéketlenség, hogy a statisztikák mögé menekül mindaközben, amikor itt emberi sorsokról van szó.
És az a legszomorúbb ebben az egész helyzetben, hogy most, amikor mi itt a költségvetés vitájánál ezt a témát tárgyaljuk, akkor nem arról tudok önökkel vitatkozni, hogy az az x milliárd forint, amit önök előirányoznak arra, hogy a kint lévő, kint dolgozó, kényszerből elvándoroltakat hazahozzuk, az az x milliárd forint elég-e rá, vagy szerintünk több kellene rá, hanem arról kell itt vitáznunk, hogy az elvándorlás probléma-e, és hogy egyáltalán mekkora probléma. És engem tényleg nem érdekel, és az érintetteket sem érdekli, hogy a környező országokban mi a helyzet. Ha valaki beteg, azt nem fogja az megvigasztalni, hogy vannak nála súlyosabb betegek is, és itt erről van szó.
Magyarország ilyen szempontból beteg. Probléma, hogy az emberek kényszerből - vannak persze, akik önszántukból, azzal semmi probléma nincs, de vannak nagyon sokan, több százezren, akik kényszerből - elmennek Magyarországról a jobb élet reményében, mert nem tudnak itthon megélni. Magyarország ilyen szempontból beteg, és minket az nem fog boldogítani, hogy Románia, Ukrajna vagy nem tudom, melyik szomszédos ország még betegebb ilyen szempontból, és onnan a társadalom még nagyobb rétege vándorol el.
Úgyhogy én arra kérem államtitkár urat és a fideszes képviselőket, hogy ne statisztikák mögé bújjanak, és ne azzal próbáljanak minket jobb kedvre deríteni, hogy itt vannak rosszabb helyzetben lévő országok, hanem végre foglalkozzanak a probléma súlyának megfelelően az elvándorlás kérdésével. És tényleg őszintén sajnálom, hogy nem a probléma kezelésének nagyságrendjéről, hogy hány milliárd forint, milyen eszközökkel, milyen megoldási javaslatokkal próbálják ezt orvosolni, hogy nem erről tudunk mi vitatkozni, hanem hogy kell-e ezzel a problémával foglalkozni. Véleményünk szerint kell, és önmagában nem elég az, hogy majd itthon olyan körülményeket teremtenek, amik miatt hazajönnek az emberek. Mégis, milyen körülményeket teremtenek itthon? Nyugati bérek vannak itthon? Hát, nagyon nem! Lehet, hogy volt reálbér-emelkedés, én azt nem vitatom, de én például a saját választókerületemben azt tapasztalatom, hogy ha valaki, mondjuk, a főnöke elé odaáll, hogy béremelést szeretne, a főnöke azt válaszolja neki, hogy nem fogok neked béremelést biztosítani, vagy nem fogom emelni a fizetésedet, hozok inkább szerb vagy éppen román vendégmunkásokat, mert nálunk, Bács megyének a déli részén ez a bevett szokás, hogy hoznak román, vagy éppen szerb munkásokat. És nem fogják emelni, nemhogy minimálisan sem, nemhogy a nyugati bérek szintjéig, de még minimálisan sem.
Mégis, miért jönnének haza? A jó egészségügy miatt? Hát, ne vicceskedjünk már! Képviselőtársaim bőven beszéltek és fognak még beszélni itt az egészségügy helyzetéről. Vagy éppen mi miatt jönnének haza? A színvonalas oktatás miatt? Úgy gondolom, hogy ez is önmagában vicc - és majd szeretnék kicsit az oktatásról is beszélni kicsit bővebben, hogy ahelyett, hogy például erre a területre is többet költenének, ahelyett itt is az inflációt sem éri el az oktatásra költött források emelkedése.
De térjünk vissza az elvándorlásra, kicsit bizonyítva, hogy igenis itt probléma van, részben a múltbeli adatokat elemezve. A portfólió elemzése szerint 610 ezer honfitársunk hagyta el az országot. A kivándorlás mértéke jelentősen felgyorsult 2011 óta. Lehet, hogy az utóbbi években néhány ezerrel csökkent, fogadjuk el ezt az adatot, én nem szeretném vitatni, de ha 2011-hez viszonyítjuk, az évi 13 ezres nagyságú kivándorlás 40 ezerre nőtt, több mint háromszorosára. És tudjuk nagyon jól, hogy azért ezek a statisztikák mindig alulbecsültek, hiszen nagyon sok ember nem számolja fel teljes mértékben az itthoni létét jelentő adminisztrációs dolgokat, hisz úgy van vele, hogy bármikor hazajöhet, tehát ezek a statisztikák alulbecsültek, de mégis, 2011-hez képest az évi kivándoroltak száma megháromszorozódott.
És ha már itt a szomszédos országokról beszélünk, mert önök statisztikákban szeretnek erre hivatkozni, akkor nézzük meg a visegrádi négyekhez képest, hogy milyen arányban változott Magyarországon és ezekben az országokban az évi elvándoroltak száma. És azt kell látnunk, hogy a növekedés messze a legmagasabb a visegrádi négyeket alkotó országok közül. Csehországban a 2010-es szint felére csökkent az évente kivándorlók száma. Ajánlom államtitkár úrnak ezt a statisztikát. 2011-2017 között Magyarországról is több százezer honfitársunk ment el. És az is egy érdekes adat, hogy nő a külföldi országokban állampolgárságot szerzők száma, ami azt bizonyítja, hogy nemhogy ezek az emberek, ha már elmentek, akkor jönnének haza, hanem egyre többen úgy döntenek, hogy véglegesen ott maradnak, mert az itthoni helyzetek olyanok, amik nem vonzóak a számukra.
De nézzünk még egy statisztikát vagy még egy tényt, ami mutatja ennek a helyzetnek a súlyosságát: a fiatalok és a jól képzettek mentek el. Ezt már nem kell nagyon részletezni, hogy ez milyen veszélyt rejt Magyarországra nézve, a jól képzettek és a fiatalok mennek el. Aztán ennek következményeként, ha a fiatalok elmennek, akkor nagyon sok esetben már a gyermekük is külföldön születik, és ez is egy múltbeli adat, hogy minden hatodik gyermek külföldön születik, minden hatodik magyar gyermek már külföldön születik. 2010-2016 között összesen mintegy 78 ezer gyermek hazai anyakönyveztetését kérték magyar állampolgárságú szüleik, akik külföldön születtek.
De hogy ne csak a múltról beszéljek, mert lehet mondani, hogy biztos azért nem foglalkoznak az elvándorlással, mert úgy gondolják, hogy ez egy múltbeli probléma, és már megoldódott, tehát szeretnék a jövőre nézve is egy-két adatot mondani, és azt gondolom, hogy még nem is a legriasztóbbakat, hanem középértéket, mert lehet ebből is pesszimistábbakat, optimistábbakat találni. A 19-29 évesek 60 százaléka készül, vagy gondolkodik rajta, hogy külföldre megy, ez összesen 1,2 millió magyar ember, a már elvándorolt körülbelül 0,5-1 millió magyar ember között. A kivándoroltak 20-25 százaléka hosszú távra tervez külföldön, 25 százaléka pedig úgy nyilatkozott, hogy végleg kint akar maradni.
Persze, nem biztos, hogy ezek megvalósulnak, bízunk benne, hogy ez csak hirtelen felindulás, és majd kevesebben fognak végleg kint maradni vagy akár elvándorolni, mindannyiunknak ez lenne az érdeke, hogy ne kelljen sokaknak, mondom még egyszer, sokaknak kényszerből külföldre mennie, de mindezek a számok, anélkül is, hogy bízunk benne, hogy nem ilyen nagyságrendben fognak megvalósulni, mutatják azt, hogy mennyire komoly problémáról van szó.
És egyébként az is egy érdekes dolog, hogy a problémát néhány éve önök még érzékelték. Néhány éve létrehozták a „Gyere haza, fiatal!” programot. Nem nagy nagyságrenddel, talán 100 milliós vagy 200 milliós költségvetéssel, és nem is nagy sikerrel, mert összességében 107 fiatalt sikerült hazahozni ezzel a programmal, de mégis érzékelték, hogy valamit tenni kellene annak érdekében, hogy segítsék a kint dolgozókat annak érdekében, hogy egy lökést, egy segítséget adjanak nekik, hogy megtegyék azt a lépést, hogy hazatérnek. Ez a program megszűnt. Azt mondták, hogy nem volt hatékony, és ezt nehéz is vitatni, amikor néhány száz millió forintból száz-egynéhány fiatalt tudtak hazahozni. Ez azért, való igaz, hogy nem hatékony.
De az, hogy önök semmit nem hoztak létre ehelyett, és a mai napig nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan segítsék a külföldön dolgozókat, hogy hazatérjenek, milyen adminisztrációs, bürokratikus vagy más segítséget adjanak nekik munkakeresésben, albérletkeresésben az itteni élet elkezdéséhez, hogy önök nem adnak ehhez semmilyen segítséget, az egy óriási bűn. Egy óriási bűn, mert ezzel Magyarországot hozzák veszélybe. Ezek az emberek lehet, hogy egy életre kint fognak letelepedni, ott fognak ragadni, ott nőnek fel a gyermekeik, akikben már a magyar állampolgársági érzés, a magyar identitás gyengébb lesz. Ilyen szempontból óriási bűn!
A fő mondanivalóm, sajnos az időm lejártával, hogy az elvándorlás kérdésével önöknek sokkal inkább kellene foglalkozni. Ez a költségvetés jelen pillanatban az elvándoroltakról való lemondás költségvetése. Én arra kérem a kormány tagjait, érzékeljék, hogy itt nem pártpolitikai kérdésről van szó, a Jobbik nem az egyik programpontját szeretné ráerőltetni a kormánypártokra, hanem egy olyan nemzetstratégiai kérdést szeretnénk a felszínre hozni, amelynek megoldása, kezelése az ország érdeke. Bízom benne, hogy ennyi józan belátás lesz önökben is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
