SZÉKELY SÁNDOR
SZÉKELY SÁNDOR
SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt két-három hét bizottsági munkái egy kicsit elbizonytalanítottak abban a kérdésben, hogy érdemes-e egyáltalán a költségvetéshez hozzászólni, hiszen volt szerencsém a bizottságokban végignézni, ahogy a kormánypárti képviselőtársaim szemrebbenés nélkül szavaznak le bármilyen ellenzéki javaslatot vagy felvetést, legyen szó arról, hogy mondjuk, nem kellene Pécs mellé atomtemetőt építeni, vagy hogy legalább a kisgyerekes családokat óvjuk meg attól, hogy kilakoltassák az utcára. De még azt az ellenzéki javaslatot is sikerült leszavazni, hogy legalább azt nézzük meg, hogy a kilakoltatások hatására hány gyermek kerül állami gondozásba, hiszen erről sincsen tudás. Ezt a kormánypárti képviselők tényleg szemrebbenés nélkül szavazzák le, bár néha elismerik, hogy igazunk van, de ők akkor is leszavazzák.
És hát, ilyen körülmények között nehéz azt gondolni az embernek, hogy érdemes beszélni, de mivel amikor mi beszélünk, azt nézik mások is, nem csak önök, ezért arra jutottam, hogy muszáj megszólalni, és nyilvánvalóan az ellenzék többi tagja is el fogja mondani most is és a jövőben is a véleményét önökről, és azt gondoljuk, hogy ennek előbb-utóbb meg is lesz a foganatja. Hiszen nem lehet arról nem beszélni, hogy míg önök arról beszélnek a költségvetési vitában, Varga Mihály pénzügyminiszter úr is, hogy itt fantasztikus növekedés lesz, ezt minden évben elmondják, de őszintén szólva, ezt a magyar nép nem feltétlenül érzi, ez e költségvetés is a felső százezer költségvetése, és őszintén szólva, a többi magyar embernek ez olyan túl sok jót nem ígér.
Csakúgy, mint az eddigi költségvetések hatására sem, ebből a költségvetésből sem olvasható ki, hogy lesznek például érdemben jobbak a magyar bérek. Mindig elmondják önök, hogy mennyit nőttek a bérek az elmúlt kilenc évben papíron, és persze tényleg, technikailag nőttek is, egy dolog nem nőtt: a bérek vásárlóértéke. Az Európai Unióban - hiába rázza a fejét, kedves képviselőtársam -, azt tudjuk a kimutatásokból, a vásárlóérték tekintetében a magyar kereseteknél csak a bolgárok rosszabbak. Tehát itt tartunk, hogy Magyarország az utolsó előtti lett az Európai Unióban ebben a tekintetben. Tényleg most már közelítünk oda, nyilván nem tartunk még ott, hogy nemcsak egy lakásvásárlás fog elképesztő gondot okozni a magyar dolgozóknak, a magyar átlagembereknek, hanem lassan már egy paprikás krumpli elkészítése is, hiszen a krumpli árai is teljesen elszabadultak. Nyilván ez egy túlzás, de azért jól jellemzi azt, hogy az élelmiszerárak elszabadultak, a bérek viszont sajnos nem szabadultak el, azok nem nőnek, főleg nem a vásárlóértékük.
Muszáj elmondani azt is, hogy ahogy a bérek nem nőnek, úgy ebből a költségvetésből sem olvasható ki és az se látszódik, hogy az iránya meglenne, hogy a nyugdíjak nőnének. Mindig elmondják önök, hogy úristen, mi történt itt 2008-2009-ben a válság alatt, csak az elmúlt kilenc évben nem volt válság. És önök mindig a szemére hányják az előző kormányoknak, hogy azok bizony elvették a 13. havi nyugdíjat. Én meg kérdezem, hogy akkor önök az elmúlt kilenc év elképesztő gazdasági fejlődése következtében, ami önök szerint van, akkor miért nem adják vissza a 13. havi nyugdíjat, vagy legalább miért nem emelnek… (Font Sándor: Már visszaadtuk! A 14.-nél tartunk!- Gréczy Zsolt: Egyben Mészáros Lőrinc!) Ezt valahogy nem érzékelik az átlagemberek, hiszen még mindig ott tartunk, hogy majdnem egymillió embernek van százezer forint környéki nyugdíja, nem több, hanem annál kevesebb. Ugye, nem kell magyaráznom, de lehet, hogy önöknek kell magyaráznom, hogy mit jelent ma százezer forint Magyarországon. Nem túl sokat.
Azt is muszáj elmondani, hogy az egészségügy, ami éppen hogy csak van Magyarországon… - reform készült tíz-tizenkét éve, nem tudjuk, hogy ez a reform mit hozott volna, tudjuk, hogy azóta nem történt semmi. Azt látjuk, hogy az állami rendszerek leépülnek, és nyilván a magánrendszerek meg épülnek föl. Csak akkor minek fizetnek a magyar emberek társadalombiztosítást, hogy ha bármi bajuk van, akkor el kell menni egy magánintézménybe? Nem tudok mást mondani, kénytelen vagyok elmondani édesapám példáját. Ő 80 éves ember, tavaly novemberben prosztatával kellett volna megműteni, de nem kapott időpontot az országban - nem Budapesten! -, ezért másfél hónapig volt bekatéterezve, majd megműtötték. Utána kiderült, hogy mégiscsak van valami baja ezen kívül is, talán rákos.
(13.10)
De nem nagyon sikerült megállapítani ezt pontosan, hiszen nem kapott időpontot a kórházba, ahová mennie kellett volna, mert rossz volt a gép, ami megvizsgálta volna az ő állapotát. Majd, miután másfél hónap múlva megjavult a gép, kiderült, hogy nincsen hozzá megfelelő anyag, amivel meg tudnák vizsgálni, ezért el kellett mennie Debrecenbe. Egy 80 éves emberről beszélünk. El kellett mennie Debrecenbe azért, hogy ezt a vizsgálatot el tudják végezni. Hét hónap telt el ezalatt. Én azt gondolom, hogy ebben az egy történetben benne van a magyar egészségügy összes abszurditása. És még egyszer mondom, ez az eset Budapesten történt, ami állítólag egy világváros, és elképesztő módon fejlődik.
Aztán, ugye, arról is beszélnünk kell, hogy ma Magyarországon egy átlagembernek, nem olyanok, mint mi, akik például itt ülünk ebben a Házban, hanem az átlagembereknek, akiknek a fizetése átlagos, tehát Magyarországon ez azt jelenti, hogy valahol 650 eurót keresnek, szóval a lakhatás egy egészen elképesztően nehezen megoldható probléma. Lakást vásárolni ma, ugye, nyilván csak hitelre lehet, hiszen az átlagembereknek nincsenek ilyen megtakarításai. De lassan már hitelre sem, hiszen egész egyszerűen 20-30 millió forintokat kell felvenni ahhoz, hogy egy normális lakást meg lehessen venni Budapesten vagy a vidéki nagyvárosokban is. A kis falvakban persze hozzá lehet jutni pár százezer forintért is, csak hát ott meg nincsen munka, így ez egy nagyon nehéz ügy. Az albérletárak pedig szintén elszabadultak. Mára ott tartunk, hogy két embernek a fizetéséből, ha albérletben laknak, akkor az egyik fizetés elmegy a lakhatásra csak, a másikból kell megélni. Ne csodálkozzanak akkor, ha ebből nem fog túl sok gyermek születni. A tavaly született gyermekek száma az egyik legkisebb az elmúlt időszakban. Értem, hogy fantasztikus a családtámogatási rendszer, de úgy tűnik, hogy valahogy nem működik, nem születnek gyerekek Magyarországon. Azt gondolom, hogy ez biztosan nem jó. És ez a költségvetés nem mutat olyan irányt, hogy ez változna ebben a dologban.
Aztán muszáj beszélni arról is, persze természetesen beszéltek róla más ellenzéki képviselők is, hogy önök az oktatást is sikeresen - nagyon furcsán, mondjuk úgy, hogy - tönkreteszik, azt hiszem, ezt el lehet mondani. Ma úgy áll a helyzet, nagyon egyszerűen, nyilván ezt akár órákon keresztül is lehetne mondani, de én nem vagyok oktatási szakértő, de azért kívülről ez úgy látszódik, hogy ma, akinek van pénze vagy szerencsés családba született, annak van lehetősége jó oktatásra. Aki egyszerű dolgozó vagy átlagember, az egy egyre romló oktatási környezetben van, de jaj annak, aki esetleg nem a középosztályba, a leszakadó középosztályba tartozva születik, hanem az alá. Jaj annak, mert ő olyan oktatásban részesül, ami nem nagyon ad tudást, újratermeli azt a szegénységet, ami Magyarországon egyre terjed, és újratermeljük azt a másfél-két millió embert, aki tényleg máról holnapra él, és ebből az oktatási rendszerből, nem is tűnik úgy, hogy bármikor is kitörhetnének ezek az emberek, és ebben a költségvetésben sem tűnik úgy, hogy elindulna valami ezzel kapcsolatban.
Muszáj arról is beszélni, ugye, mindannyian tudjuk, itt is elhangzott pár hozzászólásból már itt előttem, hogy klímaváltozásban vagyunk. Azért ez nem egy új hír, ez az elmúlt tíz évben is egyre nyilvánvalóbb volt, a bőrünkön érezzük szó szerint, egyre melegebbek a nyarak, egyre kiszámíthatatlanabbak az évszakok. Őszintén szólva, itt semmilyen konkrétumot nem látok arra nézvést, hogy Magyarország mit kíván tenni azért, hogy mondjuk, öntözésre átálljon. Magyarországon a mezőgazdaságban alig van öntözés, nincs terv arra, hogy hogyan lehetne Magyarországon az öntözést kibővíteni. Illetve van terv, de nem látszódik a megvalósítás. Már réges-rég felvetült annak a lehetősége, hogy a Duna és a Tisza között kellene csatornát építeni, és még rengeteg más ötlet is van a vízgazdálkodás megoldására, de én nem láttam ennek nyomát a költségvetésben.
Sorolhatnám napestig ezeket a problémákat, de nem teszem, tényleg nem szeretnék úgy tűnni, mint aki mindenhez ért. Mindenesetre az egy problémás dolog, hogy amíg az elmúlt kilenc évben mindannyian tudtuk, hogy ömlik az uniós forrás, és valóban volt egy szerencsés helyzete Magyarországnak, hiszen míg a megelőző időszakban egy gazdasági válság volt, addig az elmúlt kilenc évben egy nagyon erőteljes gazdasági fejlődés volt, és ha ebben a kilenc évben nem sikerült ezeket az ügyeket megoldani, akkor nagyon félő, hogy mi fog történni az elkövetkezendő időszakban. És látszódik is, önök is elkezdték, komoly gazdaságvédelmi lépéseket kell tenni, nagyon kétséges, hogy ezek a gazdaságvédelmi lépések meg fogják-e védeni azokat a nagyon szerény eredményeket, amiket az elmúlt kilenc évben elértek önök.
Mindenesetre, hogy ne csak a problémákat soroljam, és pár megoldást is mondjak, kollégáimmal készítettünk pár javaslatot. Engedjék meg, hogy ebből hármat itt elmondjak. Természetesen a számítások is készen vannak, bár pontosan tudom, hogy ezeket önök úgysem fogják elfogadni. Szóval, javasoljuk azért, hogy ez a költségvetés ne ennyire a gazdagokat és a multikat támogassa, hanem kicsit szolidáris legyen a lakosággal, szóval, javasoljuk, hogy 200 ezer forintig szja-mentessé tegyük a béreket, akár több lépcsőben, legfeljebb négy év távlatban, így biztosítva a versenyképes fizetést, ami megállítja az elvándorlást, és valóban megalapozza a gyermekek számának a növekedését. Ez indulásnál körülbelül 600 milliárd forint kiesést jelent, melyet két új kulcs bevezetésével lehet kiegyensúlyozni: 500 ezer nettó felett 20 százalék, egymillió felett pedig 25 százalék szja-val.
Javasoljuk, hogy a nyugdíjakat 5 százalékkal általánosan emeljük meg, az inflációt és a bérnövekedést figyelembe véve a minimálnyugdíjat 40 ezer forinttal, 500 ezer felett inflációs kulccsal, azaz 3,8, és egymillió felett pedig nulla százalékkal. Ez nyilván nem oldja meg természetesen a magyar nyugdíjrendszer nyomorúságát, de legalább valamit enyhítene ezen.
És hát javasoljuk a hosszú távú zöldköltségvetés létrehozását, hogy a problémákat hosszú távon tudjuk kezelni. Ezért azt javasoljuk, hogy a húszéves klímavédelmi stratégia kidolgozására szánjunk 2 milliárd forintot, illetve a klímavédelmi pályázati alap létrehozását, ami 5 milliárd forint lenne.
Ez lett volna az én hozzászólásom, de mikor itt ültem, akkor Simicskó István, a KDNP volt hadügyminisztere és jelenlegi országgyűlési képviselője hosszasan beszélt arról, hogy mennyire fantasztikus dolog, hogy a Magyar Honvédséget fejlesztjük. Én ebben nem feltétlenül mondok neki ellent, én voltam katona, én még a sorkötelességről is azt tudom mondani, hogy ha az normálisan van csinálva, mondjuk, egy svájci vagy német példára, akkor ez rendben van. De annak örülni egy kereszténydemokrata képviselőnek, hogy a Magyar Honvédséget védekezőről támadóra állítják át, ismervén a magyar történelmet… És ha ön volt hadügyminiszter, akkor pontosan tudja, hogy milyen beszerzések zajlanak a Magyar Honvédségnél: helikoptereket veszünk, tankokat veszünk, önjáró lövegeket veszünk. Mosolyoghat, uram, de őszintén szólva, ez azt jelenti, hogy a Magyar Honvédséget valamilyen oknál fogva arra készítjük fel, hogy ne védekező állásban legyen, hanem támadó állásban legyen.
Én azt gondolom, hogy ez nagyon-nagyon messze van attól a keresztényi elvtől, ami, azt gondolom, hogy mindannyiunké is lehet, hogy nem akarunk bántani másokat, felebarátainkat inkább szeretjük, és én nagyon aggódom e miatt az ügy miatt, főleg, hogy ön elmondta azt is, hogy ez tízéves távlatokban van, és hogy így fogjuk fejleszteni a Magyar Honvédséget. Én sokkal jobban örülnék, ha ezt a pénz egyébként tényleg másra szánnánk, de ha már ennyi pénzt kell ölni a honvédségbe, akkor azt nem arra költenénk, hogy támadó fegyvereket veszünk, hanem arra költenénk, hogy olyanra csináljuk a magyar honvédelmet, ami a magyar állampolgárokat megvédi, és a környező országokkal kooperatív. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
