VARGA GÁBOR
VARGA GÁBOR
VARGA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fenntartható fejlődés bizottsága megbízásából, ott tagként szerepelve mondanám el a költségvetéshez néhány gondolatomat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sajátos helyzetű térséget képviselek. Körzetem, a Mezőföld, a fejlettebb dunántúli területeken belül olyan belső perifériát alkot, mely szempontjából minden évben különösen fontosak a költségvetés által meghatározott prioritások.
Kettős szorításban élünk. A megyén belül és az azon túli környező, ipari nagyvárosok által kínált életmód, munkahelyek, szakképzési, felsőoktatási és kulturális lehetőségek az évtizedek alatt erősen erodálták a helyi közösség erejét, megújulási képességét. Ugyanakkor talán sehol máshol nem élhető át a természet és az ember egymásra utaltsága olyan intenzíven, mint a Mezőföld szívében, Dél-Fejér megyében. Az elmúlt években bőven volt mit ledolgozni a múlt fejlesztéspolitikai hiányából, mind az alap-infrastruktúra, mind pedig a humán erőforrások tekintetében jó úton haladunk, de nem értünk még tennivalónk végére, messze még az út vége.
Dél-Fejér az adottságai miatt főleg mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Az itt élő embereknek évszázadokon keresztül meghatározó élménye volt az emberi tevékenység és a környezeti változások egymásra hatása, egymásra utaltsága.
(12.10)
A térség általános környezeti állapota ugyan alapvetően jónak minősíthető, köszönhetően a környezettudatosság fokozott térhódításának, ugyanakkor szembe kell nézni néhány nehézséggel is. A Balaton közelsége, a 61-es, 62-es, 63-as és a 64-es tranzitutak okozta környezeti és emberi kockázatok kezelése, az extenzív gazdálkodás hiánya, a fiatalok elvándorlása, a precíziós mezőgazdaság nem kellő ismertsége vagy éppen az energiaellátás biztonsága a térségben olyan kérdések, amelyek végső soron a gazdaság, a környezet és a társadalom fejlődési pályájának összehangolására, a fenntartható fejlődésre utalnak vissza. Éppen ezért sem a Mezőföld számára, sem pedig az ország egésze szempontjából nem mindegy, hogy a költségvetés milyen mozgásteret nyit a fenntartható zöldgazdaság számára.
Tisztelt Ház! A rendkívül csapadékos május után hirtelen beköszöntő forró nyári napokban az átmeneti évszakok szinte teljes eltűnése, a légáramlatok megváltozása is mind olyan jel, amely a globális klímaváltozás velünk élő problémájára hívja fel a figyelmet. Az ember a természet szerves része, amely intelligenciájával és kreativitásával egy biztonságosabb és kényelmesebb művi környezetet teremtett maga köré. Környezetünk megváltoztatásával nemcsak a vágyott célokat értük el, hanem mintegy mellékhatásként olyan folyamatokat is beindítottunk az elmúlt évszázadban, amellyel megzavartuk a Föld ökológiai egyensúlyát. De az ember a civilizációs fejlődés ellenére is a természet szerves része. Ha valaki ellátogat a Mezőföldre, ezt közvetlenül is megélheti, átélheti. Azzal azonban, hogy az ember mind jobban eltávolodik természetes közegétől, amelyben az evolúció során bőségesen volt idő alkalmazkodnia a lassú változásokhoz, felborul szervezetének belső ritmusa, mind nehezebb megőriznie kapcsolatát a természettel és megfelelnie a megváltozott, szép új világ elvárásainak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy hosszú távon kialakítható legyen a fenntartható fejlődés elvét magáénak valló társadalmi közeg és megváltoztathatóak legyenek az ipari termelés és a fogyasztói társadalom környezettel kapcsolatos szükségletei és igényei, hogy a felnőtt-társadalom felismerje az ökológiai katasztrófa veszélyének nagyságát és megváltoztassa gondolkodását és szokásrendszerét, nem képzelhető el a környezeti attitűdök fejlesztése nélkül.
Pedagógusként is vallom, hogy ennek a későbbi társadalmi attitűdváltásnak része kell hogy legyen a korai kisgyermekkorban elkezdett környezeti nevelés is, hiszen a környezethez kapcsolódó szokásrendszerek kialakulásának is ez a legintenzívebb időszaka. Közismert, hogy az emberek környezetvédelemről, annak helyzetéről, a környezeti haszon és kockázat felismeréséről alkotott képét elsődlegesen a személyes tapasztalás határozza meg, amelyet a személyes kapcsolatrendszerekben, például családban, oktatásban, közszolgáltatásban, ismerősöktől szerzett információ, különösen pedig a közösségi oldalak és az internet követ. Mindezek a csatornák azonban gyakran a fenntarthatósággal ellentétes értékeket és ideákat is közvetítenek.
A mi felelősségünk, hogy a költségvetésben milyen teret és keretet adunk a fenntarthatósággal ellentétes beruházásoknak, programoknak. Bár ez nem csak költségvetési kérdés, a szemléletformálás legfontosabb csatornáinak hazai jogi szabályozása sajnos széttagolt, elemei részben a médiatörvényben, köznevelési törvényben, a népegészségügyi, a családpolitikai és az ifjúságpolitikai koncepciókban, valamint a környezeti információhoz jutásról szóló nemzetközi egyezményekben fogalmazódik meg elsősorban. Nem tartozik szorosan a költségvetéshez, de tudnunk kell azt is, hogy jelenleg Magyarországon az oktatást szabályozó joghelyeken a szükségletekhez mérten még mindig korlátozottan jelenik meg a fenntartható fejlődés pedagógiájára történő közvetett utalás, és inkább csak a környezeti attitűdök formálásának szükségességében ölt testet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalom környezettel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismereteinek bővítése, az információhoz jutás javítása, a környezettudatos döntések és a fenntarthatóbb életmód ösztönzése alapvetően oktatáspolitikai feladat, melynek azonban a jelenlegi helyi tantervek, részben a kerettantervek hiányosságainak, részben pedig a meglévő módszerek széles körű elterjedésének hiánya miatt egyelőre csak korlátozottan tudnak eleget tenni, s ennek megfelelően a belső társadalmi részvétel is nehezen alakul ki a tanulókban; bár kétségtelen, hogy a helyzet változóban van.
A felnövekvő Z-generáció most sokkal fogékonyabb ezekre a kérdésekre, mint az idősebbek. Ennek jó példája a klímaváltozás elleni harc fokozását célzó, egyre gyakoribb diáktüntetések, amelyek már több mint száz országban 1300 városban, köztük Magyarországon is voltak, hogy felhívják a felnőttek, a döntéshozók figyelmét az éghajlatváltozás problémájára. Itt érdemes megjegyezni, hogy a 2020-as költségvetésben több mint 288 milliárd forint van előirányozva kimondottan környezetvédelmi célok teljesítésére. Ez az országunk gazdaságának méretéhez képest egyáltalán nem kis összeg.
A helyi közösségek kiemelt feladata az együttműködésen alapuló közösségi részvételi formák, a demokráciatechnika, a partnerség erősítése, mert a környezeti előnyök és a hátrányok leggyakrabban eltérő társadalmi szinteken jelennek meg, s mert a környezeti erőforrások jó része oszthatatlan. Azonban a fenntarthatóság filozófiáját szolgáló intézmények, oktatási programok működtetésének, gyakorlati megvalósításának támogatási rendszere jelenleg nem kellően segíti elő helyi szinten ezt. A választókörzetemet járva gyakran látom a fenntarthatóság szemlélete kapcsán, hogy az ünnepnapok elmélete és a hétköznapok gyakorlata között igen nagy a szakadék. Olyan költségvetésünk van, amely lehetőséget biztosít e szakadék csökkentésére.
A helyi környezetvédelmi tudatformáló programok sikerességének legfontosabb összetevője, hogy a fiatalok mennyire képesek azonosulni azok céljával. A fenntarthatóság eszméjével való azonosulásnál legalább ilyen fontos, hogy sajátjának érezze azt a társadalmi és környezeti konfliktust, amelyet közvetlenül gyakran nem is él meg. Ennek kialakítása az elvontsága és a láthatatlansága miatt nem egyszerű.
Az előttünk lévő költségvetéssel üzenhetünk és üzenünk is mindenkinek, a diákoknak is: halljuk, értjük az idők szavát, és tisztában vagyunk azzal, hogy a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Steinmetz Ádám tapsol.)
