ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Vidéki középiskolai tanárember vagyok magam is, három gyermek édesapja. Kisfiaim 4, 8 és 13 évesek. A legnagyobbik, Botond éppen ma ünnepli születésnapját, úgyhogy innét is szia, kicsim. (Ungár Péter közbeszólására:) Köszönöm szépen. (Derültség és szórványos taps.) Szóval, ha valakit érint ez a kérdés, akkor személy szerint én is ilyen vagyok.
(12.30)
Hogyan alakul a közoktatás helyzete Magyarországon? Milyen útirányt választ itt a kétharmad birtokában a tisztelt Ház?
Képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy nem számít arra, hogy nagy érzelmeket váltana ki ez a törvénymódosítás. Hát, tévedett, képviselőtársam, bizony-bizony ezeket az érzelmeket már kiváltotta, negatív érzelmeket. A leginkább érintett közösségek egyöntetűen elutasítják ezt a salátacsomagot, amit ideraktak elénk, hozzáteszem: egyébként úgy, hogy jó szokásukhoz híven megint csak nem egyeztettek senkivel, tehát azért azt illő lenne akkor itt kifejteniük, hogy miért nem került sor ezekre a szakmai, társadalmi egyeztetésekre. Én elhiszem, hogy önöknek kétharmaduk van, elhiszem, hogy ennek birtokában tulajdonképpen bármit meg tudnak tenni, de azért 2019-ben, Európa kellős közepén nem így kellene hogy működjön a magyar politika.
Fel kell tenni azt a kérdést, hogy ezek a változások elősegítik-e azt, hogy minőségibb legyen Magyarországon az oktatás, növelik-e az eredményességet, növelik-e a hatékonyságot, és növelik-e a méltányosságot, amivel kapcsolatosan bizony komoly gondok vannak Magyarországon. Az eredményességet most nem keverném ide, erről, mondjuk, a PISA-felmérések eléggé plasztikusan tanúskodnak.
A hatékonyság tekintetében - az előbb, éppen a költségvetési vita során elmondtam - a magyar pedagógustársadalom nem szerepel olyan rosszul, ugyanis az oktatáshatékonysági index szerint, ami mondjuk, már néhány évvel ezelőtti, de azért mégiscsak egy átfogó képet ad arról, hogy mit hoznak ki ebből a rendszerből azok a pedagógusok, akik minden tiszteletet megérdemelve tényleg vért izzadnak azért, hogy a közoktatás rendszere még működőképes legyen Magyarországon, szóval, e szerint az index szerint a negyedikek vagyunk az OECD-országok sorában, az első Finnország, aztán jön Dél-Korea, Csehország,és Magyarország a negyedik - Németország ott kullog a 28. helyen. Tehát nagyon kevés forrásból, amit önök erre a területre szánnak, viszonylag nagyot alkotnak a magyar pedagógusok.
A méltányosság tekintetében viszont már nagyon-nagyon rosszul állunk. Ha megnézzük, hogy milyen a reziliens diákoknak az aránya, akik a rossz családi hátterük ellenére, a rossz szocioökonómiai státusz ellenére mégiscsak megküzdenek, megbirkóznak ezekkel a feladatokkal, és jól teljesítenek az iskolában, akkor azt kell látnunk, hogy az ő arányuk messze elmarad az OECD-átlagtól. Javítja-e ez az intézkedéscsomag azt, hogy ők jobban tudjanak teljesíteni? Mi azt mondjuk, hogy nem. Ugyanis lehet itt nagyon szép szavakat pufogtatni, új fogalmakat bedobni, viszont ha nem látjuk a konkrét szabályozást, ha nem látjuk azt, hogy honnét lenne forrás, honnét lenne pluszszakember ahhoz, hogy ezeket a problémákat kezelje, akkor ezek a bajok, ezek a gondok továbbra is ott maradnak, és egy tapodtat sem mozdulunk előre.
Tehát csak az, hogy önök itt egy új törvényt, illetve törvénymódosítást áterőszakolnak a parlamenten, nem fogja megoldani ezeket a kérdéseket. Ugyanaz lesz jövőre is, meg azután is, meg azután is a probléma, például akkor, hogyha a méltányosság kérdésénél maradunk, akkor az, hogy ott maradsz, ahonnét jössz, nincsen mobilitás, nem biztosítja a megfelelő mobilitást ez a közoktatási rendszer. A szakképzést tulajdonképpen egy pedagógiai elfekvővé alakították, azok a szelekciós mechanizmusok, amelyek brutális erővel hatnak Magyarországon, csak e miatt a módosító csomag miatt nem fognak megváltozni.
Önök működtetnek - mondjuk úgy - egy fapados oktatást a köznép számára, és hogyha valakiknek megvan hozzá a megfelelő anyagi erőforrásuk, akkor azok a továbbiakban is ki tudják majd menteni a gyermekeiket ebből a közoktatásból, elviszik őket, mondjuk, majd abba a debreceni magániskolába, ahol óvodától az érettségiig 45 millió forintba fog kerülni a tandíj, vagy úgy cselekszenek, ahogy tette azt Szabó államtitkár asszony, aki a SEK-be vitte őket, ami egyébként nyilván szíve joga, hogy oda írassa a gyermekeit, ahova akarja.
Csak az a helyzet, hogy nem kellene másokat megfosztani ettől a jogtól, mert képzeljék el, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy nagyon-nagyon sok olyan szülő van, aki valóban a legjobbat szeretné a gyermekének, és úgy látja, hogy a közoktatás mai lepusztított állapotai közepette ezt nem tudják biztosítani az ő csemetéi számára. Szóval, van egy elit, a kiválasztottak számára működtetett fizetős elitoktatás a magániskolák révén, önök viszont most ezzel a törvénymódosítással bezárnának olyan kapukat, amelyek a középosztály azon tagjainak szólnak, akik szintén nincsenek megelégedve az állami oktatással, és valami jobbat szeretnének a gyermekeiknek, amiről úgy gondolják, hogy sokkal inkább megfelelő az ott kapott tudás, kompetenciák halmaza a XXI. század kihívásainak.
Kérdezem én, hogy ha valóban komolyan gondolják azt, hogy össztársadalmi érdek az, hogy a gyermekek, a fiatalok, a diákok minél tovább iskolába járjanak, akkor mi a helyzet például azzal, hogy 18-ról 16 évre csökkentették a tankötelezettségi korhatárt Magyarországon. Mi a helyzet azzal, hogy ha megnézzük - amiről itt többször volt szó, nagyon helyesen egyébként, a korai szocializációnak a fontosságáról -, akkor olyan lényegi területekre alig jut költségvetési forrás, mint például a „Biztos kezdet” gyerekházaknak a programja. Miért van az, hogy a tanodaprogram kétségek közt leledzik, és nem tudni, hogy mi lesz velük. Önök 2,5 milliárd forintot szántak egyébként erre a programra a jövő évi költségvetésben, mi ezt megdupláznánk, ugyanis ha tényleg komolyan gondolják azt, amit itt az előbb Pósán képviselőtársam is elmondott, hogy a korai szocializáció fontos dolog, hogy fontos dolog az, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok ne essenek ki a közoktatás világából, akkor ezekre a területekre is fokozottan kellene koncentrálni.
Mi úgy látjuk, hogy a közoktatás keretei között ez most így nem fog megvalósulni, már csak azért sem, mert - többször elhangzott, de újra és újra elő kell venni - egy Heckman nevezetű Nobel-díjas közgazdász világosan kimutatta, hogy az oktatási ráfordítások megtérülési rátája az idő előrehaladtával csökken, a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi rétegek esetében ez a csökkenés pedig sokkal meredekebb, és önök ezt teljesen figyelmen kívül hagyják. Nem én mondom ezt, hanem az a költségvetési tervezet, amelyet itt tárgyaltunk a napokban. Szóval, ez semmit nem fog javítani a most fennálló helyzeten. Az, hogy önök az iskolaigazgatókból kvázi helytartókat csinálnak, az, hogy a véleményezési jogot ennyire beszűkítik, az nem fogja javítani az oktatás állapotait Magyarországon.
Mi azt mondjuk, hogy a leginkább érdekelteknek, valóban a tantestületnek, a szülőknek és a diákönkormányzatoknak érdemi beleszólása kellene hogy legyen abba, ami a leginkább érinti őket. Én elhiszem azt, hogy az önök számára ott a kormánypárti padsorokban sok esetben nagyon kínos volt az az egymást követő botránysorozat, amely mondjuk, a kérdéses intézményvezetői kinevezések miatt kirobbant Magyarországon, amikor egy-egy tantestület túlnyomó többsége, 95-100 százaléka támogatott egy igazgatójelöltet, amikor mellette voltak a szülők, mellette volt a diákönkormányzat, és önök, mondjuk, e helyett az igazgató helyett, aki adott esetben már 16 éve regnált intézménye élén, egy fideszes pártkomisszárt állítottak oda, egy fideszes önkormányzati képviselőt, nyilván pedagógiai végzettséggel,de mégiscsak kilóg a lóláb. És elhiszem azt, hogy ezek a botrányok az önök számára kényelmetlenek voltak, viszont Orbán Viktor tavaly azt mondta az Európai Parlamentben, hogy soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik ellenvéleményt fogalmaznak meg. Most nem is kell őket elhallgattatni, mert ez az ellenvélemény tulajdonképpen meg sem születhet majd. Nem egy elegáns lépés, azt kell hogy mondjuk.
Az iskolákat centralizált, bürokratikus és adminisztratív rendszerré züllesztették, ahol bizony nagyon erős a konkrét politikai beavatkozás és a kontroll lehetősége ilyen formában. A erőforrásokat és a folyamatokat sztenderdizálták, ahelyett egyébként, hogy visszaadnák az intézményeknek azt a szakmai, személyi és költségvetési autonómiát, amit véleményünk szerint meg kell hogy kapjanak ahhoz, hogy Magyarországon a közoktatás állapotai javulhassanak.
Lehetne itt sorolni a törvényjavaslatból az újabb és újabb pontokat, ilyen például akkor a tankönyveknek a kérdése, és nem véletlenül nyilatkoznak úgy, hogy ez tulajdonképpen az utolsó ütés, amit a szabad tankönyvválasztásnak bevisznek, és ezzel kivégzik ezt a dolgot.
(12.40)
Mi azt mondjuk, hogy megrendelőket informáló és valóban független tankönyvértékelési rendszerre lenne szükség Magyarországon, mert az az egyenrendszer, az az uniformizált valami, amit önök rákényszerítenek a magyar közoktatásra, az eredményt vagy javuló eredményeket nem fog szülni.
Hivatkoznak arra, hogy deregulációs irányvonal miatt volt szükség ezekre a módosításokra, ami azt jelenti, hogy a megkötéseket kell megszüntetni. De akkor milyen megkötéseket szüntetnek meg? Azokat a megkötéseket, amelyek a Fidesz-KDNP kezét kötik meg, azokat a demokratikus megkötéseket szüntetik meg és hajítják a papírkosárba, amelyekre véleményünk szerint ennek a társadalomnak, a szülőknek, a tantestületeknek és a diákoknak igenis szükségük lenne.
Vannak itt pozitív elemei a javaslatnak is, nem azt mondjuk, hogy mindegyik elvetendő. Például a céljuttatások rendszere, ha azt méltóztattak volna érdemben kifejteni, hogy miről szól a dolog, akkor talán támogatható lenne, de olyan formában, hogy iszonyatos pluszterheket rakjanak a pedagógusok vállára, nem tudva egyébként azt, hogy hogyan fogják őket honorálni - így is alulfizetett a pedagógustársadalom, és egyáltalán nincsenek erkölcsi és anyagi értelemben olyan szinten megbecsülve, mint ahogy azt meg kellene tenni -, szóval, ha önök csak újabb terheket pakolnak normális honorárium nélkül az ő vállukra, akkor ez csak további tanárhiányt fog eredményezni. Azt fogja eredményezni, hogy ez a pálya még kevésbé lesz vonzó, hiszen ha megnézzük a Nemzeti Pedagógus Kar jelentését, akkor 100 végzett pedagógusból 40 kezdi el ezt a csodálatos hivatást, és az ő egyharmaduk néhány éven belül nagyon gyorsan lemorzsolódik, hiszen messze nem érzik azt a gondoskodást, amiről önök oly szépen szoktak beszélni, és amit meg is érdemelnének.
Nem tudni pontosan, hogy mi lesz akkor ezzel a 8 ezer magántanulóval. Nem tudni, hogy ez az új rendszer, ez az egyéni munkarend pontosan mit takar, államtitkár úr. Tehát nagyon-nagyon szépen kérem, hogy fejtse ki ezt itt részleteiben, mert ködös ígérvényekre, valamiféle biankó csekkre mi igent nem tudunk mondani.
Aztán beszélni kell arról is, hogy valóban, az Alkotmánybíróság kimondta, hogy mulasztásos alaptörvény-ellenesség esete forog fenn Magyarországon; a Taigetosz-törvény kapcsán mondták ezt ki. Mi lesz azokkal a diákokkal, akikkel valóban foglalkozni kellene? Akikről olyan formában szó van itt a módosító javaslatban, hogy a fejlesztőpedagógiai ellátás majd megilleti őket, a tantárgyi felzárkóztatás és a készségfejlesztés, de semmi, semmi nincsen arról, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog majd kinézni.
Nem tudjuk azt, hogy mi lesz a tanulócsoportokkal. Nem tudjuk azt, hogy mondjuk, az 55. §, amire valami csodaszerként hivatkoznak itt többen, hány diákot érint pontosan. Államtitkár úr, szeretnék erre vonatkoztatva is egy választ kapni, hogy az 55. § hány diákot érint Magyarországon. A külföldön élő diákokat is kérem, hogy vonja ide be, illetve azokat, akiket csak a tanórák látogatása alól mentettek föl, de mégis itt vannak kvázi magántanulóként, de mégsem magántanulóként elkönyvelve ebben az egész rendszerben.
Szóval, óriási hiányosságai vannak ennek a törvényjavaslatnak. Egy homályos katyvasznak is nevezhetnénk az egészet ebben a formában, és ne haragudjon meg, ne vegye sértésnek, de mi, okulva egyébként a kormányzat eddigi lépéseiből, bizalmat nem tudunk önöknek szavazni ennek kapcsán. Azt mondjuk - még egyszer, nagyon hangsúlyosan -, hogy ez a mostani módosítás ebben a formájában csakis zavart és további káoszt, további gondokat fog generálni.
Nagyon szeretném, ha államtitkár úr fölhasználva itt a lehetőséget megnyugtatná a szülőket, pedagógusokat és az ellenzéki politikusokat is, valamint a diákokat annak kapcsán, hogy mégis, amit mi itt előtártunk, csupán rosszindulatú jóslat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), szó sincs arról, amit prognosztizálunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
