DR. VARGA-DAMM ANDREA,
DR. VARGA-DAMM ANDREA,
DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Biztoshelyettes Asszony, Biztoshelyettes Úr! Nagy öröm számomra, amikor olyan jelentést van módom olvasni, amelyben valóban az látható, hogy ez az intézmény, amelyet 2010 óta a kétharmados többség elég szűk mezsgyére kényszerített, és az 1990-től való demokratikus fejlődés útján felívelő pályájú intézmény gyakorlatilag egy szűkös territóriumra, de annál nagyobb lélekkel végzett munkára szorítkozik.
(12.20)
Nem csalódtam biztos úr felszólalásában, mert pont olyan elegáns, nagyvonalú, határozott, alázatos volt, mint egyébként az oktatói munkájában is ismerhettem, és pontosan ilyen munka övezte a polgári törvénykönyv kodifikációjában való tevékenységét is, amelyet ezúton is köszönök, mert azok a fejezetek működnek, amelyekben ő vállalt szerepet. Nagyon fontos számomra az, hogy maradjon a magyar közéletben pár olyan személyiség, pár olyan biztos pont, akik adott pillanatban megfelelő tükröt mutatnak mind a kormányzatnak, mind az Országgyűlésnek, mind a társadalomnak. Meg kell hogy mondjam, az utóbbi időben ez a kör nagyon leszűkült. Székely László biztos úr és intézménye szerencsére tartja a frontot.
Azt azért meglehetősen kifogásolom, hogy a 2017-es beszámolót, amelyet 2018. március 28-án nyújtott be a hivatal, csak most tárgyaljuk. Nem tudom elképzelni, hogy nem talált az Országgyűlés vezetése 14 hónap alatt korábban időpontot. Én örömmel hallgattam volna korábban is, olvastam volna szívesen, és hallgattam volna korábban is erről a kérdésről mind a hivatal, mind a parlamenti pártok, mind a bizottságok álláspontját.
Rendkívül üdvözítő az, hogy e hivatalnak nagyon széles körű társadalmi, politikai, szakmai kapcsolatrendszere van. Kiemelkedő a nemzetközi kapcsolatrendszere, és a nyitottsága Magyarországon, a magyar társadalom és a szakma felé egyedülálló. Ez gyakorlatilag mindkét év beszámolójából egyértelműen látszik.
Annak érdekében, hogy így délután ne raboljam se a hivatal munkatársainak, vezetőinek, se a képviselőtársaim idejét, azért azt nem tehetem meg, hogy a beszámolókból néhány kérdést nem emelek ki, viszont igyekszem aránylag szűk témakörre szorítani. Bizonyára mindenki tudja és látja, hogy van két társadalmi csoport, amely nekem szívügyem, már csak azért is, mert meglehetősen kiszolgáltatottak hazánkban sajnos a rendszerváltás után 30 évvel is, ez pedig a gyermekek és a fogyatékkal élők. Meg kell mondjam, hogy ez a két beszámoló meglehetősen erős tükör a társadalomnak, tükör az intézményrendszernek, és tükör a kormánynak.
E két beszámoló tartalmára a kormány, a kormányzat helyében nem lennék büszke. Az Alaptörvény XVI. cikke határozza meg a gyermekek jogainak védelmére irányuló kötelezettséget, és teljesen egyértelműen mondja ki, hogy a jogok teljességével képes legyen élni a gyermek, és biztosítania kell a gyermeknek az életkorának megfelelő minden feltételt a felnőtté váláshoz. A „minden”-en van a hangsúly. E két beszámoló és az abban írt vizsgálatok sajnos teljes mértékben azt mutatják, hogy a magyar intézményrendszer nem alkalmas arra, hogy a gyermekek jogairól szóló egyezmény, illetőleg az Alaptörvény XVI. cikkében meghatározott feltételrendszernek meg tudjon felelni.
A kormány helyében ilyen beszámolók után az első és legfontosabb feladatomnak azt tartanám, hogy a feltárt ügyekből eredő intézményi, jogszabályi és szakemberhiányra, illetőleg alkalmatlanságra irányuló következtetéseket megvizsgálva felszámoljam ezeket az áldatlan helyzeteket. 2015-ben ombudsman úr meghatározta, hogy egy gyermekjogi stratégiát alakít ki, amely azt jelentette, hogy évente öt átfogó jellegű vizsgálatot rendelt el. Ebben adatgyűjtést folytattak, és az adatgyűjtések eredményeként alakították ki megállapításaikat. Úgy tűnik, hogy ez egy rendkívül jó módszer volt, mert olyan problémákra is ráirányította a figyelmet, mely problémák elég számú panasszal nem voltak alátámasztva. Jelzések természetesen a társadalomból érkeznek, de hogy a hivatal elébe ment a problémáknak, elébe ment a vizsgált területeknek, én úgy ítéltem meg a beszámolóból, hogy sokkal gazdagabb anyag, sokkal egyértelműbb megállapítások és sokkal hatékonyabb javaslattétel eredményeződött.
Rendkívül fájdalmas volt, amikor azt olvastuk a beszámolóban, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban érvényesül-e a gyermekjogi egyezmény arányossága és fokozatosságának elve. Azt kellett megállapítsa ez a beszámoló, hogy sajnos nagyon gyakran nem. Rendkívül széles körű volt az, és örülök neki, hogy a hivatal vizsgálatai után az intézményrendszer belátta, hogy ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni, ez pedig az volt, hogy gyermekeket anyagi és szociális helyzetük miatt emeltek ki igen gyakran a családból. A legtöbb számú az ilyen kiemelés volt. Nagyon örültem, amikor azt a következtetést vonta le és azt a javaslatot tette biztos úr az intézményeknek, hogy igenis a családok egzisztenciális támogatása és életvezetési támogatása együtt kell járjon a gyermekek nehéz szociális, érzelmi, értelmi problémáinak kezelése során, azaz a gyermekkel együtt a családot is gondozni kell, és legalább annyi energiát és tevékenységet, jogkört kell biztosítani arra, hogy a családokban ne álljon elő olyan helyzet, hogy a gyermekvédelmi rendszernek be kelljen avatkozni, hanem a család együttes támogatásával mindezek a problémák elkerülhetők lennének.
Megfelelően szomorúan konstatáltam, amikor arról ír a beszámoló, hogy nem elég az alapellátás, és nem elég az, hogy pénzbeli támogatást nyújtanak, hanem az kell legyen a szempont, hogy a gyermek legjobb érdekét képviselő eljárás elve érvényesüljön, és tulajdonképpen enélkül az intézmények hiába vannak, nem tudnak hatékonyak lenni. Megdöbbentem, hogy amikor például az Emberi Erőforrások Minisztériumát kereste meg kéréseivel, javaslataival a hivatal, akkor erre a tárca látszatintézkedésekkel válaszolt. Amikor azt kérte a hivatal, hogy külön munkacsoportot kellene létrehozni a minisztériumon belül azért, hogy mindazokat a problémákat, amelyeket nagyon plasztikusan mutattak be a kormányzat számára, elemezzék ki, és az intézményrendszer akár jogszabályi, akár szervezeti átalakításával, illetőleg szakemberek igénybevételével lehessen létrehozni a hatékonyabb munkát. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a kormányzat ezt nem hallotta meg.
Elképesztő számomra, hogy 30 évvel a rendszerváltás után ma a gyermekek jogait, a gyermekek életét illetően még mindig olyan súlyos megállapításokat kell egy ilyen beszámolónak és a javaslatainak említeni, ami már régen nem fordulhatna elő. Elképesztően szomorúan olvastam a különböző gyermekintézményekben, nevelőintézményekben tapasztalt borzalmakról. Tulajdonképpen ez egy horrorregény is, e két jelentés. Úgy gondolom, hogy ezekre nem kerülhetett volna sor, ha a kormányzat megfelelő figyelmet fordítana az ilyen intézményekre. Bizony, ha tetszik, ha nem, itt hívom fel a kormányzat figyelmét arra, hogy az ilyen intézményekben dolgozóknak kell Magyarországon a legmagasabb képzettségű, a legalkalmasabb, a legelhivatottabb és a legmagasabban fizetett embereknek lenni, mert csak így lehet a jövőre nézve elkerülni, hogy ilyen szörnyűségek előfordulhassanak.
A másik kérdés a fogyatékkal élők kérdése. Teljesen megdöbbentem, amikor azt olvastam a beszámolóban, hogy a fogyatékkal élő gyermekek tanulói létszáma nem volt ismert, és ezáltal nem lehet az intézményrendszert úgy kialakítani, hogy a meglévő lélekszámhoz a meglévő intézményrendszer és szakembergárda álljon rendelkezésre. Hát, ez hogy lehetséges, kérem szépen, amikor gyakorlatilag még a lábméretünket is le kell írni néhány nyilvántartásban és kérdőíven, és az hogy lehet, hogy a rendszer ilyen alapvető hiányossággal küzd?!
Azt mondta a tárca ezekre a kérdésekre, hogy a jogszabályok nem egyértelműek, hiányosak, és azt kérik vagy azt javasolják, hogy a jogköreik és a feladatrendszerük cizelláltabb jogszabályi környezetben történhessen. Na de, kérem szépen, azért azt hadd kérdezzem meg: a gyerekek legfontosabb érdekét képviselő szervezetek saját maguktól, a meglévő jogszabályi környezetben nem találják meg az alkalmas eszközöket arra, hogy a gyermekeink teljes védettség alatt legyenek? Meg kell mondjam, ehhez egy darab jogszabály se kell, ehhez egy dolog kell: lélek és szív. Hát, aki szereti a gyerekeket, aki szereti a következő nemzedéket, annak aztán lehet bármilyen hiányos a jogszabály, biztosan megtalálja a leghatékonyabb eszközt arra, hogy az ő jogaik maradéktalanul érvényre jussanak.
(12.30)
A 2018-as jelentésből - azért, hogy ne tartsam föl önöket hosszan - egy kérdést emelnék ki. Elképesztő volt számomra a Belügyminisztérium válasza arra a kérdésre, amikor a fiatalkori prostitúcióról van szó. Elképesztő volt, ahogy a belügyminiszter lerázta magáról ezt a kérdést, és azt próbálta érzékeltetni, hogy miután a prostitúció nem büntetendő, ezért az ő szervezetének nincs vele dolga. És megdöbbentő volt, amikor vissza kellett válaszolnia a biztos úrnak, hogy barátom, 14-18 éves kor között valakinek az bűncselekménye, persze, nem az áldozatnak, nem a prostituáltnak, hanem mindazoknak, akik ezt elősegítik, akik ott vannak körülötte és belekényszerítik ebbe az élethelyzetbe, és fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy ha például a bűnözői kört lehántják a fiatalról, akkor esetlegesen megszűnik ez az élethelyzete. Ez döbbenet volt számomra, úgyhogy meg kell mondjam, rendkívüli indíttatást adott a biztosi jelentés arra, hogy nagyon rövid időn belül ellátogassak a belügyminiszter úrhoz egy konzultációra, mert azt gondolom, hogy van dolga.
Száz szónak is egy a vége, szeretném megköszönni a szervezetük munkáját. Bizonyára vannak hiányérzeteik, némi hiányérzetről maguk a beszámolók is beszámolnak. Bizonyára érzik úgy, hogy nem tudtak mindenütt ott lenni és mindenütt helytállni, de azért az elgondolkoztató, hogy ha ez az intézmény nem lenne, akkor rengeteg gyenge, kiszolgáltatott, támogatással nem bíró honfitársunknak mi lenne az a védőrendszer, védőháló, figyelem rájuk, ha ez az intézmény nem tudná ezt megtenni.
Nagy tisztelettel köszönöm a munkájukat, köszönöm a beszámolót. Természetesen a legnagyobb örömmel fogjuk megszavazni, azzal, hogy a lelkünk viszont sír amiatt, ami a beszámolóban van. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a függetlenek soraiban.)
