ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol képviselő úr abbahagyta, ámde nem egyetértve vele. Mert először is, nem az a dolgunk, hogy egyensúlyt keressünk, merthogy minden olyan esetben, amikor munkatörvényeket hoznak, annak éppen az az értelme, hogy megvédjék a munkavállalókat, merthogy nincs egyensúly a munkaerőpiacon, ez nem olyan, mint az almapiac. Anélkül, hogy most hosszabban belemennék - erről a főiskolán hosszabb előadásokat szoktam tartani -, de a lényege mégiscsak az a dolognak, hogy az államnak az a dolga, hogy a kiszolgáltatott felet védje, a kiszolgáltatott fél pedig majdnem mindig a munkavállaló. Tehát azért vannak munkatörvények, hogy a munkavállalót védjék a munkaadótól, és nem fordítva, merthogy egyébként, ha olyanfajta logikából indulunk ki, ahogy ön mondja, akkor pontosan oda jutunk, ahol most tartunk, ahol a munkaadók érdekeit védik csak a törvények valójában, a munkavállalókét lényegében nem.
És amikor valóban vannak sikerek, mert mondjuk, az Audi-sztrájk - mindig ezt emlegetik - valóban siker, de ez nem azért született, mert a törvényi szabályozás annyira jó, hanem egyrészt azért született, mert ott olyan pozícióban vannak a munkavállalók, hogy képesek sztrájkkal kikényszeríteni azt, amit egyébként tárgyalásokkal is elérhetnének, ha rendezett munkaügyi kapcsolatok lennének, másrészt pedig azért, mert van egy olyan vállalati kultúra, ami legalább képes ezt kezelni.
Azt mondja a képviselő úr, hogy ne foglalkozzunk a magyar középvállalatokkal. Hát, foglalkozzunk, képviselő úr, ott dolgozik a munkavállalók egy jelentős része, és az ő védelmük az, amit abszolút nem biztosítanak a mai szabályok és a mai munkaügyi kapcsolatok!
(18.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell tehát elmondanom, hogy döntenünk kell kétfajta modell között, és ebben én egyetértek Keresztes Lóránt képviselő úrral, még ha a minősítésével nem is feltétlenül. Az egyik modell azt mondja, hogy nem kell szabályozni a munkaerőpiacot, oldják meg, keresleti piac van, majd talál mindenki magának állást. Ennek a következménye aztán az, hogy nincsen egyébként ezen a munkaerőpiacon ma ember, mert aki teheti, elmegy olyan országba, ahol tisztességesen megbecsülik.
Úgyhogy én azt javaslom, hogy ne ezt az utat kövessük, hanem azt az utat, amit a javaslat előterjesztői javasolnak. Mi támogatjuk ezt a javaslatot.
