SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Arra is lenne igény. (Derültség.) Tisztelt Képviselőtársak! Elnök Úr! Azért kértem szót, mert ennek a javaslatnak a vitáját lefolytattuk a Vállalkozásfejlesztési bizottság ülésén, és sok érvet fölhoztunk. Énszerintem úgy foglalható össze az a vita, amit képviselőtársaim is elmondtak, hogy vajon ez a törvény lehetőséget ad, avagy kényszerít.
Szerintem a vita, bár nem túl jó körülmények között, de erről folyt egy éve. Az egyéves tapasztalatok, azt merem mondani, hogy a mi állításainkat támasztják alá, hogy ez a törvény nem kényszerít, hanem lehetőséget ad.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy helyes-e - erről szólt a vita a Vállalkozásfejlesztési bizottságban -, hogy egy társadalomban jelentős réteg a saját érdekein túl is munkát vállal, s a család és a saját egzisztenciájáért hajlandó esetleg olyat is vállalni, amit az egészsége nem bír, mégis ez egy egyéni döntés. Mi azzal vitatkoztunk mindig is, és azért nem tartjuk helyénvalónak ezt a vitát újra megnyitni, mert mi azt állítottuk és azt állítjuk most is, hogy ez a törvény nem kényszerít senkit.
Persze nem kell, hogy ezt a mi szavunkra fogadják el. Én a bizottsági ülésen is idéztem Mészáros Melindát, a LIGA Szakszervezet egyik vezetőjét, aki egész konkrétan úgy fogalmazott, hogy a Konföderáció tagszervezetei bizonyos cégektől ugyan kaptak megkereséseket, hogy alkalmaznák az emelt túlórakeretet, ám ez nem jellemző. A Konföderáció nem tud olyan esetről, hogy a munkaadó nyomásgyakorlása miatt írta volna alá az alkalmazott a túlórakeret megemelésére kötött egyéni írásbeli megállapodást.
Tehát a vita csak ott van közöttünk, hogy ez lehetőséget ad vagy kényszerít. Mi továbbra is azt mondjuk, hogy ez lehetőséget ad, és az egy év bebizonyította, hogy a javaslat nem hiábavaló.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
