BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés november 18-ai ülésén többen is kérdezték a miniszterelnököt arról, hogy több magyar uniós pályázat megvalósításával kapcsolatban is komoly kifogások merültek föl, olyannyira komoly kifogások, hogy ezek kifizetését végül a kormány nem is igényelte.
Sok adat, tény hangzott el, de a miniszterelnök válaszaiból úgy tűnhetett, mintha minden rendben lenne. Ezt azzal indokolta, hogy a Magyarország által lehívható támogatások végösszege nem csökkent, hiszen az úgynevezett tartalékpályázatok léptek be a visszautasított projektek helyébe. Így fogalmazott konkrétan: „Tudomány ez a matematika, de induljunk ki talán mégis abból, hogy ha Magyarországot megilleti egy összeg és azt mind megkapja, akkor egyetlen fillér sem veszhet el. Ez talán elfogadható kiindulópont.”
(15.40)
Igen, kiindulópontnak elfogadható, de van még néhány kérdés, amire választ kellene kapnunk. Az EU illetékesei 2018-ban operatív programokat vizsgáltak meg, ebből 30-ban találtak komoly szabálytalanságot, ezek közül 8, azaz több mint 25 százalék magyar projekt. Nem gondolják, hogy ez nagyon rossz fényt vet az országra, ennek minden következményével együtt? Miért nem vállalta a kormány, hogy hogy egyesével bizonyítja a kérdéses projektekről, hogy azoknál szabályosan jártak el? Feltehetőleg azért nem, mert a kifogásolt hét operatív program esetében rendszerszintű, a közbeszerzéseket érintő szabálytalanságokat tártak fel, vagyis, finoman fogalmazva, a korrupció gyanúja merült fel.
Ez további alapot ad az Európai Parlamentben általam is többször és több különböző politikai oldal részéről elhangzott állításhoz, hogy Magyarország az Unió legkorruptabb országa. És ezt nem azért mondják, mert Magyarország a határon megállítja a migránsokat, amely mellett én is az Európai Parlamentben mindig kiálltam, hanem az OLAF jelentése alapozza meg. Az érintett, kifogásolt projekteket a költségvetésből fizetik ki, a magyar adófizetők pénzéből. Ez annak felel meg, mint ha egy exportra szánt árut a megrendelő visszadob, és utána azt mondják, a romlott árut sózzuk rá a hazai vásárlókra.
Mindez tehát megalapozza azt az alapvető kérdést: ha a korrupciós felárat nem az Európai Unió, hanem mi magunk, magyar emberek és vállalkozások fizetik ki, ránk terhelik, akkor minden megoldódott, minden rendben van? Várom államtitkár úr érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
