ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Idén júliusban az Országgyűlés a szakmai szervezetek, civil szervezetek, szülői érdekképviseletek és az ellenzéki pártok tiltakozása ellenére elfogadta azt a köznevelésitörvény-módosítást, amelyik az óvodások esetében az iskolaérettség megállapítását kivette a korábbi rendszerből, amikor ezt egyszerűen lényegében az óvoda és a szülő, az óvoda szakmai megállapítása alapján, illetve a szülő kérése alapján állapították meg, és elrendelte azt, hogy egy bürokratikus rendszerben az Oktatási Hivatal végezze el ezt a feladatot.
Számos iskolapszichológus és gyógypedagógus fölhívta a figyelmet arra, hogy az iskolaérettség megállapítására szakmailag nem alkalmas egy bürokratikus eljárás, hiszen gondoljanak bele, hogy olyan kritériumokról kell ilyenkor véleményt mondani, mint például a kudarctűrés, szociabilitás, pszichés szociális érettség, kiegyensúlyozottság, az önszabályozás megléte, és így tovább. Tehát egy sor szakmai dologban kell dönteni, amelyek abszolút nem egy hivatali eljárást igényelnek, és amelyeknél szükséges a gyerek mélyebb, hosszabb ismerete.
Hosszú hónapokig ráadásul képtelenek voltak arra, hogy meghozzák az ehhez tartozó jogszabályt. Magyarul, úgy terjesztették be az Országgyűlés elé ezt a törvényjavaslatot, hogy fogalmuk nem volt arról, hogyan fogják ezt a valóságban megvalósítani. Végül tényleg minden határidőn és minden józan észen túl, november végén született meg csak a vonatkozó rendelet, amelyik egy rendkívül izgalmas, kalandos, bürokratikus folyamatot ír le, ahol a szülő majd beszerzi az óvodapedagógus véleményét, esetleg a szükséges logopédusi, gyógypedagógusi véleményeket, ezeket aztán feltölti a hivatal honlapjára, a hivatal majd kijelöl egy szakértői bizottságot, a szakértői bizottság megvizsgálja a gyereket, és majd ha a szakértői bizottság mond valamit, persze, ez se elég a hivatalnak, hanem végül is majd a papírok alapján a hivatal fog dönteni a gyerekről.
Mindannyian érezzük, hogy ez egy kafkai abszurditás, hat-hét éves gyerekekkel és a szüleikkel így szórakozni. Ráadásul a gyakorlatban sem tud megvalósulni, hiszen gondoljanak bele, hogy például a szakértői bizottságoknak több ezer gyereket kellene megvizsgálnia egy hónap alatt. Hol van erre kapacitás ma Magyarországon? Mindannyian tudjuk, vagy remélhetően legalább a minisztériumban tudják - bár ebben időnként kételkedem -, hogy milyen állapotban vannak a pedagógiai szakszolgáltatók, hogy milyen kapacitásuk van, és mennyire túlterheltek ma is ezek a szakemberek.
Tehát magyarán szólva, önök létrehoztak egy olyan bürokratikus rendszert, ami nem jó senkinek, és aztán egyébként például, ha a szakértői bizottságon önhibájából nem jelenik meg a szülő, akkor elveszti a gyerek a jogosultságát. De az, hogy az önhiba micsoda, azt megint csak majd a hivatal állapítja meg. A hivatal, a hivatal, a hivatal! Nem szól semmi másról ez a rendelkezés, csak arról, hogy a gyerek nem számít, a gyerek érdeke nem fontos; az fontos, hogy a hivatal hozhasson meg minden döntést, az fontos, hogy centralizáljanak, és önök dönthessenek mindenről.
A szülő persze ezek után bírósághoz fordulhat. Kérem, gondolják el azt, hogy milyen esélye van arra és mennyi idő és költség az, hogy mondjuk, egy kistelepülésen élő, kevésbé jómódú szülő bíróságra szaladgáljon egy ilyen ügyben.
Mit jelent ez a család szempontjából? Hiába tudják, hogy a gyerek még nem iskolaérett, hiába tudják, hogy még nem készült föl az iskola megkezdésére, hiába ért evvel egyet a pedagógus is, kérvényeznek, papírokat gyűjtenek, beadják, és utána reménykednek. Fél év múlva iskolakezdés, de még nem tudják, hogy ez az ostoba rendszer belekényszeríti-e a gyerekeiket egy olyan helyzetbe, ahol egyébként kudarcra van ítélve. De hozzáteszem, nehéz helyzetbe hozzák az iskolákat is, hiszen hirtelen nagyszámú gyerek fog megérkezni ezekbe az iskolákba, megnőnek az osztálylétszámok, adott esetben kevés lesz a tanterem, és hozzáteszem, hogy már most is kevés a tanár.
Ők sem tudnak felkészülni, és nagyra értékelem, hogy most azt javasolják, hogy két héttel toljuk ki a jelentkezés határidejét legalább, de az nem oldja meg a problémákat. Tudjuk, hogy van olyan tankerület, ahol már arról beszélnek, hogy konténeriskolában fognak majd tanítani, a XXI. században, ha ennyi gyerek megérkezik.
(13.20)
Tisztelt Államtitkár Úr! Most lenne jó belátni azt, hogy ez nem működik, hogy ez a rendszer nem jó. Tessék szépen ezt visszavonni, és beszéljük meg, hogy hogyan lehet ezt jól megoldani! Szívesen segítünk önöknek akár szakmailag is, mert úgy látom, hogy nem megy. De ne a gyerekekkel toljanak ki azért, mert inkompetensek, és mert nem értik az oktatást! Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)
