JAKAB PÉTER
JAKAB PÉTER
JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. Tisztelt fideszes képviselőtársak, önök a sokadik lépésnél járnak a rezsimépítés útján, de ezen az úton önök el fognak bukni.
Önök első lépésként bedarálták Magyarországon a törvényhozást. Elérték azt, hogy úgy ülnek kétharmaddal a parlamentben, hogy egyébként a magyar emberek többsége nem is a Fideszre szavazott. Aztán elérték azt, hogy bedarálják a végrehajtást, hiszen bár kormányon vannak, valójában nem kormányoznak, csak megpróbálnak hatalmon maradni. Aztán bedarálták az igazságszolgáltatást; ugye, ezért vannak még szabadlábon. Aztán bedarálták a médiát, olyan propagandával hülyítve az embereket, hogy Sorosnak van egy veszélyes terve, és még sorolhatnám, nem teszem, ezt ismerjük.
Aztán, képviselőtársak, jött egy önkormányzati választás, ahol önök kaptak egy bődületes nagy pofont a magyar választóktól, és kiderült az, hogy bár önök bedarálták ezt a négy hatalmi ágat, ennek ellenére a magyar társadalom immunrendszere még mindig jóval erősebb, mint a Fidesz-vírus. Éppen ezért most elérkezettnek látták az időt, hogy bedarálják az ötödik hatalmi ágat. Tudják, mi az, képviselőtársak? Itt Németh Szilárdra nézek. Nem, nem tudja. Ez ugyanis a gondolkodás. A tudás.
Képviselőtársak! Az önkormányzati választáson világossá vált, hogy bizony-bizony a magyar embereknek is van egy veszélyes tervük, méghozzá az, hogy gondolkodnak. Gondolkodnak, és nem lehet őket meghülyíteni holmi kormánypropagandával, mert a gondolkodó embernek nem kormányzati hazugságra van szüksége, hanem kormányzati teljesítményre. Növekvő bérekre, minőségi egészségügyre, modern oktatásra.
De miután kormányzati teljesítmény nincs, ezért most önök bedarálják a gondolkodást, már csak azért is, mert önök szerint a gyártósor mellett amúgy sem tudásra van szükség, csak tűrésre. Tűrni a 12 órás műszakot, tűrni a megalázó béreket, tűrni a rossz munkakörülményeket. És önök szerint a magyar oktatási rendszernek pusztán annyi a dolga, hogy erre felkészítse a gyermekeinket. Felkészítse őket arra, hogy tűrjenek, és legyenek majd jó rabszolgái az önök stratégiai partnereinek, a multiknak.
Nézzük, hogyan teszik ezt! Ugye, hatéves korban belökik a gyereket az iskolapadba, akkor is, ha még nem iskolaérett. Ugye, fogy a magyar, fogy a rabszolga, fokozni kell az utánpótlás-nevelést. Beterelik a gyermekeket 40 fős osztályokba, ahol hullafáradt tanároktól megkapják a tananyagot, reggel 8-tól délután 3-ig vagy éppen 4-ig, utána a gyerek hazamegy felkészülni másnapra. Megjegyzem, itt már le is tudta a 12 órás műszakot, hogy utána aztán hullafáradtan lefeküdjön, holnap pedig kezdheti az egészet elölről.
És ez egészen addig így megy, képviselőtársak, amíg a gyermek úgy nem érzi, hogy igen, felkészült a rabszolgalétre. Ha tíz év múlva felkészült, akkor 16 éves korában már mehet is a gyártósor mellé robotolni. Csak, mivel ez nem jövőkép egy magyar fiatal számára, ezért inkább elmenekülnek külföldre, képviselőtársak. Önök ezt várják el a magyar fiataloktól. Mi pedig azt gondoljuk, hogy nem erre van szükségük, hanem tudásra van szükségük, minőségi tudásra.
Képviselőtársak! Ma az oktatás rendszeréből több ezer pedagógus hiányzik. Ha csak a béreket nézzük, akkor már egy román tanár is 30 ezer forinttal többet keres, mint a magyar kollégája. Az oktatási rendszerünk a végét járja, és erre önök mit csinálnak? Kitalálják, hogy öt éven belül lőjünk magyar űrhajóst a magyar égre. Hát, az agyam eldobom, képviselőtársaim! Mondjuk, ha még Viktort meg Lölőkét akarnák föld körüli pályára állítani, egy ország tapsolna. De hogy önök akkor akarják meghódítani a világűrt, amikor nincs orvos a kórházakban, nincs tanár az iskolában, nincs szakmunkás az építkezéseken?! Hát, nézzenek már tükörbe!
Ha holdbéli tájat akarnak, én elviszem önöket Borsodba, ingyen mutatok. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) De mielőtt még meg akarnák hódítani a világűrt, könyörgöm, szálljanak le a földre, és lássák a valóságot! Persze, nyilván látják önök a valóságot. Nyilván tudják önök, hogy mi kell a minőségi oktatáshoz, ezért menekítik egyébként a saját gyermekeiket nemzetközi magániskolákba, amelyeket 300 milliókkal támogat meg a magyar állam.
(13.50)
Eközben meg az állami iskolákban rohad a vécé, omlik a vakolat, és hullafáradtak a tanárok. Önök a saját gyermekeiknek minőségi oktatást akarnak, a csórónak meg maradjon a negyvenfős osztály, meg az omló vakolat, meg a fáradt tanár? Mi nem ilyen oktatást szeretnénk, képviselőtársak, hanem olyat, ahol nemcsak a gazdag, de a szegény is hozzáfér a minőségi tudáshoz, ahol a diákok és a tanárok terhei csökkennek, a bérek pedig emelkednek, ahol nem a hatéves gyermeket igazítjuk a törvényekhez, hanem a törvényt igazítjuk a gyermekeinkhez azért, hogy kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak egy reményeim szerint egyszer majd kiegyensúlyozottá és szabaddá váló Magyarországon.
Képviselőtársak, a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. Azok a pedagógus kollégák, akik hétvégén tüntettek itt, a Kossuth téren, ők a sokadik lépést teszik meg a gyermekeinkért és ezért az országért. Köszönet nekik ezért. Most már csak azt szeretném tudni, hogy önök mikor teszik meg az első lépést ezért az országért, mert már nagyon várjuk, főleg a lelépést. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
