DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt két évben, azt hiszem, nagyon sokat vitatkoztunk arról, amikor önök különbíróságokról beszéltek, és vadul ellenezték azt, hogy az évszázados hagyománnyal rendelkező közigazgatási bíróságokat felállítsuk. Most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a közigazgatási és munkaügyi bíróságok beolvadnak a rendes bírósági szervezetbe. Nem értem a kérdést. Mi a probléma, amikor ezt követelték két éven keresztül?
A másik: ami problémákról beszélt képviselő úr, azok a munkavédelmi hatóság jogkörébe tartoznak zömmel, amely a helyén áll, valamennyi vállalkozó tiszteli, és akik tisztességtelenek, azok rettegik is őket, mert nagyon kemény szankciókkal lépnek fel minden olyan munkavédelmi kihágás esetén, ami a munkavállalók biztonságát veszélyezteti.
De visszatérve a bírósági kérdésekre, jelenleg is a bírósági szervezeti rendszeren belül, tudjuk, vannak például büntetőügyek, polgári ügyek és az a fajta zavar, amit képviselő úr vizionál, mégsem létezik. Vannak olyan bírók, akik büntetőügyekkel foglalkoznak, vannak, akik polgári ügyekkel foglalkoznak, és most a rendes bírósági kereteken belül lesznek majd olyan bírók, akik közigazgatási ügyekkel foglalkoznak, és lesznek olyan bírák továbbra is, akik munkaügyi perekkel foglalkoznak.
Szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy azzal, hogy törvényszéki szintre emeljük a munkaügyi bírókat, tulajdonképpen a presztízse emelkedni fog ennek a fajta bíráskodásnak, emelkedni fog a presztízse a bíróknak is. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat kiemelten figyel a munkaügyi bírókra. Azt is szeretném elmondani, hogy ezek a bírák magas színvonalon végzik a tevékenységüket. Én magam is gyakorló ügyvédként sokáig követhettem ezt a tevékenységet teljesen közelről. Mindig elismert volt az a tevékenység, amit folytattak. Gyakorlatilag, ha valaki ma azt állítja, hogy a munkaügyi bíróságok a munkáltatók oldalán állnak, akkor az nemcsak tévedésben van, hanem - megkockáztatom - talán még valótlanságot is akar állítani. Tehát sokkal súlyosabb a helyzet annál, mint hogy a tisztességet feltételezhetnénk az ilyenfajta véleményekről. Bár a bíróságok nem szorulnak a védelemre, azt hiszem, az a munka, amit végeznek, mindenféle elismerést megérdemel.
A másik kérdés: a munkaügyi bíróságok, amelyek önök szerint megszűnnek, gyakorlatilag ugyanazokban a tárgyalótermekben ugyanazok a bírók fogják ezt a tevékenységet folytatni. Az a fajta jogorvoslati rendszer pedig, amely az ítélőtáblákra emeli a másodfok ítélkezését, még inkább egységes joggyakorlat kialakulását teszi majd lehetővé; gondoljunk azokra a változásokra is, amelyek a kúriai rendszert is érintően gyakorlatilag egy teljesen olyan bíráskodási rendszert hoznak létre, amely lehetővé teszi azt, hogy mindenki kiszámítható módon tudjon a bírósághoz fordulni, és amennyiben a jogszabályok ezt lehetővé teszik, kiszámítható ítéletekhez fognak jutni.
Ami a munkavállalói érdekeket illeti, és itt szó volt arról, hogy korábban a szakszervezetek jogai csorbultak volna: a szakszervezeteket továbbra is ugyanúgy megilleti, hogy a munkaügyi perekben biztosítsanak jogi képviseletet a munkavállalóknak, gyakorlatilag semmiféle jogcsorbításról, szűkítésről nem beszélhetünk. Azt kijelenthetjük nyugodtan, hogy ha ezek a kételyek fennmaradnak, akkor a jövő évben szerintem tovább folytathatjuk ezt a vitát, de attól tartok, hogy semmi alapja nem lesz. Köszönöm a figyelmet, és kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
