DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Egy nappal a Borbála-nap, a bányászok és a kohászok védőszentjének ünnepe előtt, a holnapi bányásznap alkalmából engedjék meg, hogy innen, az ország házából is köszöntsem e nagy múltú szakma még aktív és már visszavonult képviselőit, valamint mindazokat, akik őrzik és ápolják e nemes hivatás hagyományait.
Ez a szakma egykoron naggyá és gazdaggá tette hazánkat nemcsak anyagi, hanem szellemi értelemben is, hiszen az 1735-ben Selmecbányán alapított Bergschule, a Bányászati Akadémia alapvetően határozta meg a következő évszázadok műszaki felsőoktatását, és mind a mai napig érezhető hatással van arra. Példaként említem a Miskolci Egyetemet, ahol úgy képeznek korszerű természettudományos, műszaki, közgazdasági és menedzsmentismeretekkel rendelkező, a bányászati tevékenységben, valamint a természeti veszélyek és környezeti problémák elhárításában jártas mérnököket, hogy közben a selmeci hagyományokat messzemenően ápolják, azt megőrzik.
Hazánkban a bányászat a kezdetektől együtt járt egy sajátos szakmai kultúra kialakításával, mely végül a társadalom szélesebb rétegeihez is eljutott. A speciális bányászöltözékek, énekek, zenei darabok vagy éppen a bányászok által készített, egyedülálló iparművészeti alkotások egyaránt egy élni és megmaradni akaró közösség képét tartják és tárják a szemünk elé.
A múlt dicsősége sajnos ma már többnyire csak emlék. A trianoni békediktátummal elveszítettük legértékesebb bányáinkat, a megmaradtak többsége pedig a piacgazdasági viszonyok között fenntarthatatlanná vált. Ennek ellenére a hazai ipar reorganizációja, a bányák és az erőművek integrációja során biztosak voltunk itt az Országgyűlésben is valamennyien abban, hogy a bányászatra az új tulajdoni, technikai és technológiai feltételek között is szükség lesz. Ennek szimbolikus jele az 1993-ban megalapított Szent Borbála-érem kitüntetés.
A feltevés, miszerint a bányászat nem veszti el létjogosultságát a XXI. században, helytállónak bizonyult, még akkor is, ha manapság, a digitális gazdaság korszakának kezdetén sokakat már nem a szén és az ércek, hanem sokkal inkább az adatok és a kriptovaluták bányászata érdekli jobban. Látnunk kell azonban, hogy az emberiség egyre növekvő energiaigénye nemcsak alternatív és megújuló energiaforrások szélesebb körű hasznosításához vezet, hanem sokszor a bányászat fellendüléséhez is.
Példaként említhetem a tenger alatti drónok vagy a röntgensugaras új feltáró eljárások vagy a 3D-s képalkotó technika ötvözésének alkalmazását a földtani kutatásokban, új technológiák elterjesztését az olaj- és földgázkitermelés területén, aminek következtében olyan területeken is érdemes lesz a kitermelést újraindítani, ahol az elmúlt évtizedekben már leállt a munka.
A hazai bányászat sorsa ezzel összefüggésben azért is kulcsfontosságú, mert a jövőben az energia - különösen pedig az energiafüggetlenség - egyre inkább felértékelődik, miközben egyre fontosabbá válik a karbonmentesség. E téren a kormány szándéka szerint 2030-ra - ahogy államtitkár úrtól már hallottuk - az áramtermelésünknek már több mint 90 százaléka szén-dioxid-mentes lehet, így Magyarország teljesíti majd az Unió előtt vállalt kötelezettségeit.
A hazai szén eddigi felhasználásának módja és szerepe az előzőek szerint is láthatóan változik majd.
(10.00)
De ez nem vezethet oda, hogy energiaimport-függőségünk tovább növekedjen. Ezért is remélem, hogy ennek a nagy múltú szakmának lesz jövője itt, Magyarországon, hazánkban is. Ebben bízva és ennek hitet adva kívánok a holnapi ünnepi nap alkalmával bányászköszöntéssel: jó szerencsét! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
