DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ön a felszólalása végén az egészségügyi kiadások GDP-vel összehasonlított arányáról szólt, és azt mondta, milyen jó lenne, ha magasabb arányban költene a magyar kormány a nemzeti össztermékhez képest az egészségügyre. Tisztelt Képviselő Asszony! Ha megnézi annak a kiadványnak, ami a kezébe került, az önök kormányzására vonatkozó időszakát, akkor azt fogja tapasztalni, hogy 2003 és 2010 között reálértéken az összes OECD-ország közül, tehát az összes fejlett ország közül hol és milyen mértékben emelkedtek az egy főre jutó egészségügyi kiadások a GDP-hez mérten. Látni fogja, hogy sok-sok tagállamban kisebb-nagyobb mértékben növekszik, és látni fog egyetlenegy tagállamot, ahol csökkent, ahol a nemzeti össztermékhez viszonyítva reálértéken egy főre jutóan kevesebbet költöttek az egészségügyre.
És az egyetlenegy ország, amelyik a negatív tartományban lesz 2003-2010 között, az Magyarország. Az egyetlenegy kormány, amelyik kivont az egészségügyből érzékelhető mértékű forrásokat - ráadásul ezek nagymértékben érzékelhető mértékűek kellett hogy legyenek, hiszen a GDP is csökkent, és még ahhoz képest is csökkentették önök a GDP-arányos egészségügyi ráfordításokat -, az csak az önök kormánya és csak Magyarország volt ebben az időszakban.
(9.30)
De ha lapoz egyet, tisztelt képviselő asszony, és ugyanezt megnézi, hogy 2010 után mi történt, akkor szintén azt fogja látni, hogy vannak egyre magasabb kis diagramok, hogy ki mennyivel költött többet. És ha megnézi, hogy hol van Magyarország, akkor azt fogja látni, hogy csak hat ország van, amelyiknél GDP-arányosan nagyobb mértékben nőtt az egészségügyre fordított források száma. A hetedik leggyorsabban, a hetedik legnagyobb arányban növelte Magyarország az egészségügyi ráfordításait. Ezt nem a magyar kormány mondja, ezt nem bármelyik magyar statisztikai intézet vagy a KSH mondja, ezt az OECD mondja, tisztelt képviselő asszony, hogy önök voltak az egyetlenek, akiknél csökkent az egy főre jutó egészségügyi ráfordítás GDP-arányosan, és hogy a hetedik legnagyobb mértékben emelkedett 2010 óta, ezt szintén az OECD mondja, tisztelt képviselő asszony.
Ön felállhat itt a parlamentben, és követelheti azt, hogy mi mondjuk azt, hogy még többet kell erre fordítani, és egyetértünk, mi még többet fogunk erre fordítani, csak mi megmutattuk, hogy hogyan lehet még többet erre fordítani. Önök azt mutatták meg, egyedüliként, hogy hogyan lehet csökkenteni az egészségügyi forrásokat, tisztelt képviselő asszony. És nem véletlen, hogy az önök idejében csökkent, mert önök bezártak négy kórházat. (Bangóné Borbély Ildikó és Gréczy Zsolt folyamatosan közbeszól.) Most másról sem szólt hetekig az önök kommunikációja, hogy itt vagy ott lesz-e vagy nem lesz kórházbezárás. De mióta mi kormányzunk, egyetlenegy kórházbezárás sem volt, szemben az önök idejével, amikor a svábhegyi gyermekkórháztól az OPNI-ig, a Szabolcs Utcai Kórháztól a Schöpf-Merei Kórházig önök nem győzték bezárni a kórházakat, és ez nyilván azzal is járt, hogy 16 ezer kórházi ágyat felszámoltak.
Ön arról beszél most, tisztelt képviselő asszony, hogy több egészségügyi dolgozóra lenne szükség. Ha megnézi az orvosok arányát, abban szerintem azt látja, hogy európai léptékben körülbelül hasonló az arány; az ápolók arányánál valóban szükség van több ápolóra. Ezért indította el a kormány, hogy most négy év alatt 72 százalékkal emeljük az ápolók fizetését, mert ez az arány az, amiben az átlaghoz képest lejjebb teljesítettünk. De önök, tisztelt képviselő asszony, elbocsátottak 6 ezer dolgozót! Hogy lehet, hogy ön most itt feláll, és azt mondja, hogy több egészségügyi dolgozóra van szükség, miközben önök, amikor kormányon voltak, nemhogy felvettek egészségügyi dolgozókat, hanem elbocsátottak?! Nemhogy nem pótolták azt, aki kilépett, hanem aki bent volt, orvos, ápoló, önök azokat is elbocsátották, hogy menjen külföldre, vagy menjen magánintézménybe dolgozni. (Gréczy Zsolt: …az Orvosi Kamara elnökét is...) Mi arra törekszünk, hogy nyilván minél kevesebben lépjenek ki az állami egészségügyből, ezért volt a 207 ezer forintos két évvel ezelőtti orvosi bruttó alapbéremelés; ezért van most a 72 százalékos ápolóibér-emelés; ezért nő 2010-2022 között mind az orvosok, mind az ápolók jövedelme több mint kétszeresére. De önök elvettek mindegyikőjüktől egyhavi bért, és önök elbocsátották, kirúgták ezeket az orvosokat és ápolókat, és utána önök azt követelik, hogy miért nincs több ápoló, miért nincs több orvos! Mi, amit lehet, béremelésekkel igyekszünk megtenni.
És, tisztelt képviselő asszony, ha ennyire aggódik az egészségügy helyzetéért, akkor, ha már a Népjóléti bizottság ülésére nem jött el, amit most idézett, akkor zarándokoljon már el a Fővárosi Közgyűlés ülésére, beszéljen ott az MSZP-s meg a többi ellenzéki párthoz tartozó tagokkal, és győzze már meg őket, hogy ne szavazzanak a budapesti szuperkórház ellen, hanem épüljön egy XXI. századi, modern, a kor minden elvárásának megfelelő intézmény, amely (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) akár 1,5 millió embert is elláthatna. Ha ennyire elkötelezett, menjen el, és győzze meg őket, hogy ne akadályozzák a szuperkórház építését! Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Gréczy Zsolt: Tíz évetek volt, hogy felépítsétek… Tíz évetek!)
