FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két és fél évvel ezelőtt egy aprócska politikatörténeti esemény történt ezen Ház falai között, ugyanis első alkalommal hangzott el az e-sport kifejezés a magyar Országgyűlésben. És nemcsak egy kifejezés volt, hanem több felszólalás keretében is próbáltam szorgalmazni azt, hogy az e-sportért tegyen meg minél többet a kormány, legyen ez a közbeszéd része, és induljon el ennek a területnek az átfogó rendezése, fejlesztése kormányzati szinten és kormányzati segítséggel.
Apró sikerek történtek, például a parlamenti frakcióval rendelkező pártokat megkérdezték, egy-egy képviselőjük nyilatkozott illetékes szervezetnek ilyen témában, kerekasztal-beszélgetés volt, és talán mindezek hatására is aztán a kormány is lépett egyet, egy mondhatni nagyot, de csak egyszeri segítségként, támogatta közel 2 milliárd forinttal a visegrádi négyekre vonatkozóan egy Future Sports Festival lebonyolítását. Akkor nagyon sokan örültek, hogy úgy tűnik, hogy akkor a kormány is érzékeli az idők szavát, és lépni fog ezen terület kapcsán.
Deutsch Tamás is nagyon hangzatosan nyilatkozott, hogy felhelyezzük az e-sport térképére világszinten Magyarországot, de aztán sokak várakozásával ellentétben nem sikerült további lépéseket tenni. Például az idei évben ugyanezt a fesztivált már töredékével támogatta csak a kormány.
Persze, apró sikerek azért voltak, szakosztályok jöttek létre, e-sport-szakosztályok Miskolcon, Debrecenben az egyetemen, vagy éppen az MTK is létrehozott, a Budapest Honvéd, a Fradi, az Újpest létrehozott ilyen szakosztályokat, és elindult végre egy hazai nemzetközi bajnokság az e-sport területén is. Tehát voltak apró előrelépések, de ha azt nézzük, hogy világszinten hol tart ez a terület, akkor azt kell mondanunk, hogy fényévekre le vagyunk maradva.
(11.30)
Néhány példát azért szeretnék mondani. Tehát például Dél-Koreában, ami az egyik őshazája az esportnak, ott régóta nemzeti sportként tekintenek erre. A népszerűsége túlszárnyalja a hagyományos sportokét, illetve lassan két évtizede államilag támogatott tevékenységi forma is, és gyakorlatilag a társadalom fele valamilyen formában játszik vagy nézi az esportot. Dániában például az ottani kulturális miniszter egy esportbizottság létrehozását jelentette be, hogy az ottani társadalommal minél jobban meg tudják ismertetni ennek a sportolási formának a mindennapjait. Hát, kicsit messze vagyunk tőle. Képzeljük el, hogy Kásler Miklós majd mikor fog ilyen téren nyilatkozni - erre talán még várhatunk néhány évet. Amerikában régóta sportolói vízum jár a kiváló esportolóknak, vagy éppen ösztöndíjakkal támogatják őket, és lehetne mondani Kínát, amely gyakorlatilag egy külön esportvárost hoz létre hatalmas, 42 milliárd forintnyi támogatásból. Tehát ezekhez képest, lehet nyugodtan mondani, hogy fényévekre vagyunk a többi országtól, és ahhoz képest, hogy mennyire gyorsan fejlődik ez a terület, világszinten egyébként 450 millió ember játszik vagy nézi ezeket a sportokat. Magyarországon, amikor első alkalommal felszólaltam, akkor még azt lehetett becsülni, hogy körülbelül 250 ezer embert, alapvetően inkább fiatalokat érint, ma már inkább a félmillió a helyes szám. Ez is mutatja, hogy mennyire gyorsan fejlődik ez a terület.
Így én arra szeretném a mostani felszólalásomban is biztatni a kormányt, hogy foglalkozzon áthatóan, stratégiai szinten ezzel a területtel. Én két éve úgy fogalmaztam, hogy a közbeszéd részévé kellene tenni. Ilyen téren is lenne még bőven tennivaló, mert nagyon sokan azt sem tudják, hogy mi az, és különböző sztereotípiák élnek az emberek fejében, főleg negatív sztereotípiák. Tehát nagyon fontos lenne ezeknek az eloszlatása. Fontos lenne ugyanakkor, őszintén beszélve arról, hogy persze ennek a területnek is lehetnek hátrányai, függőséget okozhat, ezekkel is foglalkozni kell, megelőzni ezeket. A kormánynak támogatnia kellene minél több alulról szerveződő kezdeményezést, akár dán példára egy esportbizottságot is létre lehetne hozni, hogy döntéshozói szinten legyen megvitatva az érintettekkel, hogy miben tudnak még támogatást nyújtani; de például azt is mondhatnám, hogy Franciaországban és Norvégiában külön esporttörvény létezik, amely a versenyzők és a csapatok jogállásáról vagy a versenyszervezés kritériumairól szól. A szabályzói kérdések viszont még nem egészen tisztázottak nálunk meg sok országban, de itt van Franciaország és Németország példája. Lehetne beszélni a tehetséggondozás fontosságáról, hogy ebben milyen lépésekre lenne szükség, és még lehetne bőven sorolni, hogy milyenfajta teendői lehetnének döntéshozói szinten is egy kormányzatnak.
Így tehát felszólalásom végén arra szeretném ismételten felszólítani, felkérni a kormány illetékes képviselőit, hogy járjanak élen ezen terület gondjának a viselésében, segítsék őket, rengeteg módon megtehetik ezt. A Jobbik továbbra is ebben partner szeretne lenni, és minden segítséget megadunk ehhez.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
